– Van papírunk, ceruzánk, diktáld légy szíves, mi meg már írjuk is! – lelkendezett tovább.
– Na, csak lassan kislányok, mert át kell gondolnom. Egy pillanat türelmet kérnék!…
– Milyen darált húst használtál fel? – kérdezte valaki.
– Húst? Meg vagy te buggyanva? Ki használ manapság húst ehhez? Akkor, amikor a zöldségek tömkelegei nőnek a kiskertemben? Nézzétek csak: egyik szebb, mint a másik! Érettek, zaftosak, tele napsugárral, és vitaminokkal! És ezekből nektek csakis a legszebbeket és a legérettebbeket szedtem le! Mert a barátaimnak csakis a legjobbakat!
A hagyományos sertés-darálthúst pedig felejtsétek el, ezen már régen átlépett az idő!
– Akkor mi minden van benne, mert az íze egyszerűen fantasztikus!
– Na, akkor írjátok: végy egy fél kaliforniai paprikát…
– Csak egy felet? És milyen színűt?
– A színe mindegy, rátok van bízva. Nekem a piros jött be, de a sárga is szép. Viszont, a zölddel óvatosan, mivel kissé kesernyés. De, ki, mit szeret… És – természetesen –, tehettek ebbe a mennyiségbe 2-3 darabot is, viszont, ne feledjétek: minél több benne a paprika, annál vizesebb lesz, és annál több tojás kell bele, ami összefogná…
Én csupán színesítésre használom, a piciny piros kockák jól mutatnak a jellegtelen más komponensek között.
A következő alapanyag az uborka. Abból egy egészet is tehettek bele, szintén apró kockára vágva…
– Kígyó – vagy normál uborkáról beszélsz?
– Csakis normált használjatok! Annak keményebb a húsa, könnyebb sütni. A kígyóuborkával pont az a baj, mint a sok paprikával…
– Aztán, mi kell még bele? – kérdezte újfent valaki.
– Tojás. Az a lelke az egésznek. Nemcsak finom, de nélküle szétesik az egész. Ebbe, a körülbelül húsz adagban három tojás van.
– De, ha négyet, vagy ötöt tennék bele, még finomabb lesz? – jött az újabb kérdés.
– Nem feltétlenül. Ha túl sokat tesztek bele, olyan kemény lesz, mint a beton! De nézzük tovább a receptet: szükségünk lesz még lisztre, lehetőség szerint teljes kiőrlésűre, hiszen az, az egészségesebb! Ebben ugyan BL55-ös, tehát normál liszt van, de ezzel is finom lett, ugye?
Nos, ezután a következő, legfontosabb alapanyag a cukkini. Nem is hiszitek, mennyi – a szervezet számára fontos –, tápa-nyagokkal bír. Ez is apró kockákra vágva került bele a masszába.
Aztán, tegyünk bele valami füstölt húst!
– Bocsi Tibi, nem arról beszéltél eddig, hogy a húst hagyjuk ki, mert eljárt fölötte az idő? – jött a következő kérdés.
– Valamit elérthettél, vagy valamit én mondtam rosszul, ezért pontosítok: a megszokott darált hús helyett használjatok zöldségeket minden mennyiségben, de egy kevés fehérje nemcsak nem árt, de feltétlenül szükséges! A fehérjéket ugyanis csakis a húsokból nyerhetjük ki. Emellett olyan kellemes ízt adnak a fasírtnak, ami mással nem pótolható.
– Milyen húst, és milyen mennyiségben tettél bele? – kérdezte valaki.
– Abból kell kiindulni, hogy minél több fajtát használunk, annál kellemesebb íz–hatást tudunk elérni. De, konkretizálva a kérdésedet: ebben a sültben mindössze öt vékony szelet (ez csupán három deka) Bacon-szalonna, tíz deka főtt–füstölt tarja, és három pár Bajor mini–kolbász van. Ez utóbbi pontosan nyolc deka.
– Ez a furcsa zöldséges pogácsa hogyan jutott eszedbe? – jött az újabb kérdés.
– Egyszerűen: már hetekkel ezelőtt azon gondolkodtam, milyen különlegességgel lepjelek meg benneteket. Addig hamar eljutottam, hogy valami apró fasírttal állok elő. Ezek könnyen kezelhetők, finomak, és szinte mindenki szereti. De mivel dúsítsam?
Rámentem az internetre, és a több száz receptet olvastam át. És akkor kristályosodott ki bennem, hogy – sarkítva a kérdést –, csupán nyelvhalas, valamint Bajor–kolbászos variációt nem találtam. És, mivel a halat egyrészt nem mindenki szereti, másrészt arany árban kapható, ezen utóbbi mellett tettem le a voksot. És, ezek szerint jól tettem, hiszen, részetekről pozitív a visszajelzés.
Csak arra figyeljetek, hogy:
1: a Bacon szalonnát jól vágjátok át, hiszen, az erős inak – különösen a sütés után –, megakadhatnak a torkokban.
2: a főtt–füstölt tarjából feltétlenül vágjátok ki a zsírokat, inakat, mert nincs rosszabb, mint amikor a zsír kifolyik a fogunk között.
3: a Bajor kolbászka bőre ugyan ehető, de ne sajnáljuk lehúzni, mivel sütéskor összepöndörödik, és gumissá válik.
Ezek után jön a fűszerezés: nyugodtan kísérletezhettek a tárkonnyal, bazsalikommal, a szegfűborssal, a rozmaringgal, vagy a kakukkfűvel, a bátrabbak pedig az oregánóval. Fontos, hogy óvatosan fűszerezzetek, különben savanykássá, csípőssé, vagy kesernyéssé tehetitek az ételeiteket.
Ebben a fasírtban elsősorban majoránna van, erősítve a kolbász alap-ízét. Emellett fehér bors, és só…
– A fekete bors is megfelelne a fehér helyett?
– Ó hogyne! De a fehérbors valamivel lágyabb karakterű, tehát finomabb. Márpedig nektek, mindenből, csakis a legjobbat!
De folytatom: a masszába pedig víz helyett tejet öntöttem. Ez nemcsak minőségileg jobb, de a tejben lévő tejcukor sütésekor karamelizálódik, így még finomabbá tehetjük az élelmiszereinket. Ebből is látszik, hogy nem sajnálom sem a munkát, sem az alapanyagokat tőletek és nektek csakis a legfinomabbakat kínálom! – ha még nem mondtam volna, vagy nem mondtam volna elégszer…
– Pontosan mennyi tejet használtál fel ezekbe a mini–fasírtokba?
– Pontosan félliternyit. És még valamit: ha netán túl hígra sikerülne a masszátok, mert túl nagy uborkát, vagy sok kaliforniait használtatok volna fel, akkor egy kevés zsemlemorzsával megfoghatjátok. De ennek nem tudom megmondani a pontos receptjét, hiszen, a zsemlemorzsa mennyiségét masszája válogatja.
Lenne még kérdésetek?
– Nem, köszi szépen! És, majd otthon kipróbáljuk!
– Mondd apukám, honnan vetted a pontos receptet? – kérdezett meg engem a nejek gyöngye a kerti parti után.
– Miért kérdezed Aranyom?
– Mert az elektromos konyhai mérleg már hónapok óta nem működik.
– Ja, hát fejből…
– Vagy az internetről írtad ki?
– Á! Az élet adta az ötletet.
– Ezt hogy értsem?
– Egyszerűen: nem volt itthon semmi. Csak három szelet szalonna, pár deka főtt tarja, és egy kis maradék Bajor kolbász ezeket apró kockára vágtam, belekevertem egy vizes–lisztes masszába, beledobtam egy tojást, mivel több abból sem volt itthon. Fűszerként sót, fekete borsot, és majoránnát használtam.
És a végén belevágtam a tegnapelőtti vacsoráról megmaradt fél darab paprikát, a másik fél darab uborkával együtt. Meg, a már hetekkel ezelőtt leszedett, de senkinek sem kellett két darab, már kissé megfonnyadt cukkinit. Ennyi.
– De Te többször hangoztattad, hogy vendégeidnek csakis a legjobbakat…
– Nem tudom, drágám, mi a bajod? Nem én találtam ki, hogy fenséges ízű ez az összedobott fasírt! Valamelyik csaj áradozott róla, és ha nem kérdezi meg, miből, mennyi, és hogyan, nem kellett volna össze-vissza hazudoznom!
Tehát, nem én dicsekedtem a kutyulmányommal, hanem, egy – már zseniálisnak kikiáltott – étel receptjét kellett pillanatokon belül kitalálnom.
– Értelek. És el kell ismernem, hogy a rögtönzött biedermeier dumád valóban nagy tetszésnek örvendett.
– Na látod! Végig azt hajtogattam, hogy a barátaimnak mindenből a legjobbat adom!
Még, a mellébeszélésből is!
Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR
E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2
Kedves Tibor!
A humorod szenzációs. Örömmel olvastam kedves írásod. Hát igen, van, aki mindentől "elájul", azonban még az is lehet, hogy nem volt rossz, bár én húsból szoktam csinálni, de ízlés dolga.
Szeretek főzni, bár nem tartom nagy szakácsnak magam, de legalább tudom, hogy mit eszem.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Tibi!
Utálok főzni!A facebookon van egy barátom [férfi aki a chat oldalamon szinte naponként küld nekem egy receptet ,amiért borzalmasan felidegesítem magam.
Ezennel ,hogy megírtam ezt, gondolhatod milyen kedvvel fogtam neki a Te receptes írásodhoz.;)
De nem bántam meg mert legalább nem személyre szóló és nevetni is tudtam!:]
Gratulálok szeretettel kedves írásodhoz!…Babu(f)
Tibikém, nem bánom, de akkor ne hívj meg, kérlek! 🙂
Köszönöm Tündéreim, hogy elolvastátok ezt a novellámat. Nem kell megijednetek, mivel 100 %-ban kitalált történet, de – h. Téged, Kitty megnyugtassalak -, 1x ki fogom próbálni!!!
Szeretettel: Tibi bácsi (l)(f)(l)
El nem tudom képzelni azt az ízt, amit ez a fasírozott produkálhat. Igaz, nem is szeretném, már eleve a kolbász és a szalonna együttes gondolatától is beteg lettem. 🙂 Ha már fehérje, akkor inkább tejfől.
😀
De azért nem így történt ugye? Én mindenesetre nagyon jól mulattam míg olvastam…
Zseniális!
Mintha egy királlyal és az udvari bolondjával történt volna meg ez az eset. A király vendégségbe ment az udvari bolondjához valamiért, és az udvari bolond így fogadja a királyát. Nem is esik a hasára a csörgősipkás…
Ugye tudod, hogy az udvari bolondok nagyon okosak voltak?