Én akartam először a kapuhoz érni, hogy pár percet ott várakozva kinyithassam előttük, mert biztos voltam, hogy pontosan érkeznek. Mégsem így történt hiúságom miatt, mert másik papucsot akartam venni, hogy magasabbnak lássanak. Az évek változtatnak az ember alakján, és azt szerettem volna, ha esetleges utolsó találkozásunk nyomán ne egy töpörödött öregasszonyra emlékezzenek, hanem arra, hogy nekem jót tett a kilencvenedik év. Ki tudja, miért, talán hogy túléltem a nyolcvanas évek sok nyomorúságát, felszabadultam attól a bizonytalanságtól, hogy megérem-e ezt a most ünnepelt 90 évet, amit mindenki olyan mérföldkőnek tekint körülöttem, könnyebben viseltem mindent, ami mostanában velem történt. Készültem persze a „lányok” fogadására, akikkel együtt dolgoztunk, utoljára 34 évvel ezelőtt. Azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással, nagy szeretetben és ha szükséges, egymás segítésében. Az első ajándék, amit kaptam, Ilikétől, mármint a Molnártól, mert másik Ilike is van, a Szabó. Hosszú hónapok gyötrődéseitől szabadított meg, ha valóban állja a szavát az az intézmény illetve hivatal, aki papírral igazolta, hogy végre megfelelő címzéssel fogják ellátni a gázszolgáltatók a számláinkat, igazolva, hogy mi vagyunk a gáz fogyasztói is, nem csak az érte járó díj befizetői. Ennél szebb ajándékot tőle nem kaphattam volna, bár része volt abban a finom ital ajándékában is, amit az urammal együtt fogunk elfogyasztani további egészségünk köszöntésére. Szabó Ili a vonaton való csomag hozatallal fáradozott és tette le az asztalra a remek süteményt, amit ajándékba kaptunk és a „valódi” rózsát, ami kertben növekedett, hogy jókedvre derítve köszöntsön bennünket. Másik kis csokor társaságában került a vázába a lányok segítségével, tudva, hogy én csak ügyetlenkedve tudnám elhelyezni őket a járókeretem biztonságában, így a lányok minden tennivalót magukra vállaltak, mint akik itthon vannak. A Márti ajándéka is olyan volt, aminek bensőséges a mondanivalója. Tudva, hogy kedvelője vagyok a verseknek is, egy ajándékba kapott szép írást adott tovább nekem, hogy érezzem, a jó Isten kezdettől fogva ismeri az én életben megélhető utamat. Ezt kell elfogadni és úgy megélni, hogy hálás is lehessek érte. Ani valahogy megmaradt családi nevén, gyakrabban azon említettük magunk között, Bence. Vele kapcsolatban az volt a benyomásom, mintha kicsit szabadabban mert volna jobb hangulatú lenni, mint mikor utoljára beszélgettünk. Talán még a fényképen is mosolyoghat, amit sikerült csinálni rólunk. Ígéret van rá, hogy majd kapok belőle. A fiamnak és az unokáimnak karácsonyi ajándékok közé becsempészek majdnem minden évben egy kis fényképalbumot az újabb képekkel. Bízom benne, hogy így lesz az idén is, még ezekhez járulnak majd a vas oklevél átvételének pillanatait rögzítő képek villanásai is.
Így telt el ez a rövid, kedves óra. Ígéretem szerint fiatalodni szeretnék, dolgozgatni és elfelejtkezni minden eddigi bajról, betegségről. Ha vannak is hiányosságaink, de tudjuk egymást segíteni az egymás közelségében eltöltött évtizedek folytatásában is úgy az urammal (én így hívom továbbra is), mint a megnyugtató barátaimmal, az egykori munkatársaimmal is.
Így telt el ez a rövid, kedves óra. Ígéretem szerint fiatalodni szeretnék, dolgozgatni és elfelejtkezni minden eddigi bajról, betegségről. Ha vannak is hiányosságaink, de tudjuk egymást segíteni az egymás közelségében eltöltött évtizedek folytatásában is úgy az urammal (én így hívom továbbra is), mint a megnyugtató barátaimmal, az egykori munkatársaimmal is.
Gratulálok! Tényleg nem semmi! (f)
Köszönöm kedves hozzászólásaidat, Magdolna
Nem semmi, ha kilencvenévesen még ilyen aktív valaki, ráadásul barátnők és férj is van még.
Szeretettel: Rita(f)