A mérleg nyelve

Összes megtekintés: 217 

Reggel félkómásan, ráálltam a mérlegre. Először azt hittem rosszul látok, fel kellett hogy tegyem a szemüvegem. Leszálltam majd vissza, – talán elromlott? – az eredmény ugyanaz. Megdöbbentem, mert mindig úgy gondoltam, hogy nem kövér vagyok csak erőscsontú, de a tény, ami most a szemem elé tárult, kiábrándítóan fájdalmas és sokkoló volt egyszerre, úgyhogy ki is verte a biztosítékot a fejemben. Legalább valami kész átverés, vagy kandi kamera lett volna, de sajnos nem.
– Hát jó legyen, ha ez van, ez van! – adtam meg magam.
A tények egyébként is makacs dolgok. Úgy látszik a reggeli hagymás libazsíros pirítósok összeszövetkeztek a táblás Milkákkal, és így álltak nemesnek egyébként se nevezhető bosszút rajtam.
– Nincs nekem elég bajom? – tört elő belőlem a hiszti.
A kriptodevizák árfolyam esése, a globális felmelegedés, a hosszúszárnyú bálnák éhségsztrájkja? A világban fokozódik a diszkrepancia, és akkor tessék, még ez is!
Befele sírtam hangtalanul. A hűtőből előkerült fél szelet camembert tudott csak megnyugtatni, dióval isteni finom, csak úgy mellékesen mondom.
– Akkor holnaptól diéta és mozgás! – döntöttem el, fogyni nem nagy ügy, nekem már többször sikerült.
Az elhatározástól egyből jobban éreztem magam, a mai nap meg már nem számít, ezért gyorsan kentem magamnak egy vajas szendvicset, dupla szelet felvágottal, sajttal, bébi uborkával, ketchuppal és mustárral. Majonézt most nem raktam rá, mert azért csak okosan. Később tízóraira ettem még két Sportszeletet, ezért úgy gondoltam, ebédnél vissza kell fognom magam, így harmadszor már nem szedtem a milánóiból, pedig nagy volt a kísértés. Jó sok parmezán sajt, plusz egy kis tejföl, fekete olíva bogyó, de csak az íze miatt. Egyébként állítólag egészséges. Evés után jött a pihenés, kajakóma alatt egyébként sem ajánlatos a megerőltető testmozgás. Maradtam a könnyű edzésnél, kedvenc könyvemet lapozgattam egy darabig, majd a tévé távkapcsolóján erősítettem az ujjaimat. Valahogy elnyomott az álom, mostanában mindig ez van, ha vízszintes helyzetbe kerülök. Éhesen ébredtem, ezért a tejszínhabos kávé után megettem két jégkrémet. Kell a szénhidrát az agynak, mert egyébként nem tudok dolgozni! Sajnos nem volt elég, ezért ettem egy harmadikat is, ez volt az utolsó a dobozban, csak foglalja úgyis a helyet a hűtőben. Ma még csaló nap van különben is. Holnaptól diéta, fel kell készülnöm hogy bírjam, nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Sajnos így se ment a munka, nem jött az ihlet. Gondoltam hozok egy kis sósat, ha ropogtatok jobban fog menni. A sok kínlódás közepette beesteledett, és elérkezett a vacsora ideje.
– Egy egészséges könnyű vacsinál nincs is jobb! – gondoltam. Friss, teljes kiőrlésű zsemle lesz, ez az, kezdek belejönni. Isteni vajasan Nutella krémmel megkenve, és ebből is csak egyet! A többit meg vajas-mézesnek.
A híradó és a sorozat alatt már nem ettem semmit, csak egy kis tökmagot, de az nem számít mert az nem igazi kaja. Este nem tudtam jól aludni, a telehold miatt volt hótziher! Hajnal három fele ébredtem, és álmatlanul forgolódtam az ágyban. Állandóan a bálnák éhségsztrájkján agyaltam. Hát mi van itt már kérem szépen? Hogy megnyugtassam magam, kimentem a konyhába és megittam egy fél liter tejet. Persze szigorúan másfél százalékosat veszek, mert oda kell figyelni! A pozitív megerősítés a gyomrom felől, hirtelen megvilágosodásba csapott át. Tudom miért mutatott annyit reggel a mérleg. Hát persze! Ez a napok óta tartó nagy meleg az oka! Ilyenkor sokkal több vizet tárol a szervezet, és ez okozza a súlytöbbletet, én meg már kezdtem megijedtem, hogy meghíztam.
– Akkor mégse kell diétáznom – gondoltam, miközben letörtem egy szelet mogyorós Milkát, és a számba raktam.

“A mérleg nyelve” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagy örömmel és tetszéssel olvastam ezt a kis szatírikus alkotást. Jókat kuncogtam magamban. Hát, igen, szépen meg tudjuk beszélni magunkkal, hogy mit miért teszünk, csak hát a tények, azok makacs dolgok.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!