…A hájas ért ki ma reggel is legutoljára a folyosóra sorakozóhoz…
\”Egy-kettő \”hölgyeim\” Vár az udvar! Kint friss a levegő! Jót fog tenni hitvány testüknek a mozgás a nulla fokban! Kartávolságot tarts! Lépés indulj!\”
– A fegyencek elindultak, maguk mögött hagyva a celláikat és a börtönfolyosót. – A börtönudvaron megkezdődött a szadista őrök által vezényelt testmozgás. Kíméletlenül nehéz fél óra volt ez Jakab számára… Nagyon gyenge volt a szíve… Asztmás volt… Legalább ötven kiló felesleges zsírral… Sosem volt más az alkata. Genetikailag volt kódolva a hízékonyságra… Már kisiskolás korában is \”Toka\” volt a csúfneve… Pedig 12 évesen \”csak\” kilencven kiló volt… A tegnapi orvosi vizsgálaton – ami fél évente kötelező a börtönökben -197 kilóval mérlegelt…
– Úton a börtönudvar felé Jakab feltette magának a kérdést: \”Hogyan is kerülhettem én ide, ezek közé? Ez valami rossz vicc! – Csak én nem tudok nevetni rajta…\”
Hét évet kapott elsőfokon. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, neki pedig csak kirendelt ügyvédje volt, így végül kilenc év négy hónapot ülhet… Ebből már két hónap \”el is suhant\”.
Bár minden bizonyíték ellene szólt, tudta, hogy ártatlan… Dehogy is ölte meg ő azt a nőt… Olyan részeg volt május kilencedikén este, hogy a kezét sem tudta volna felemelni… De reggel rendőrök törték rá az ajtót… Kezében szorongatta a Magnumot… Meztelenül feküdt az ágyon… A nő agyveleje a tapétán folyt alá… Ő is meztelen volt… És ki volt belezve…
Az állatias tett miatt kért az ügyész súlyosbítást… És neki semmi sem volt a kezében, ami bizonyíthatta volna ártatlanságát… Hát most itt van… Még kilenc év két hónapig.
…\” Száz felülés! – Ne lazsálj dagadt disznó! Folyjon a hájad!\” – ordibált a tiszt felé.
– Majd száz fekvőtámasz… Háromszor száz méter sprint faltól falig… Nem bírta tovább… Érezte nem kap levegőt.
Zihált. Minden ereje elhagyta… A többi rab kiabálására lett figyelmes az egyik őr.
Gyorsan hívták a börtönorvost, s az Jakab fölé hajolt… A hájas arc elszürkült, a tekintete kimerevedett. Görcsösen ragadta meg az orvos csuklóját és hörögve nyögte, szinte érthetetlenül: \”Nem vagyok gyilkos! Senkit nem öltem meg! El kell hinnie! Legalább, maga, Doktor Úr higgye el…!
Mellkasa megereszkedett, szeme kifordult, csak a fehérje látszott… Rándult egyet még a teste… Majd soha többet nem mozdult… Meghalt.
\”Egy-kettő \”hölgyeim\” Vár az udvar! Kint friss a levegő! Jót fog tenni hitvány testüknek a mozgás a nulla fokban! Kartávolságot tarts! Lépés indulj!\”
– A fegyencek elindultak, maguk mögött hagyva a celláikat és a börtönfolyosót. – A börtönudvaron megkezdődött a szadista őrök által vezényelt testmozgás. Kíméletlenül nehéz fél óra volt ez Jakab számára… Nagyon gyenge volt a szíve… Asztmás volt… Legalább ötven kiló felesleges zsírral… Sosem volt más az alkata. Genetikailag volt kódolva a hízékonyságra… Már kisiskolás korában is \”Toka\” volt a csúfneve… Pedig 12 évesen \”csak\” kilencven kiló volt… A tegnapi orvosi vizsgálaton – ami fél évente kötelező a börtönökben -197 kilóval mérlegelt…
– Úton a börtönudvar felé Jakab feltette magának a kérdést: \”Hogyan is kerülhettem én ide, ezek közé? Ez valami rossz vicc! – Csak én nem tudok nevetni rajta…\”
Hét évet kapott elsőfokon. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, neki pedig csak kirendelt ügyvédje volt, így végül kilenc év négy hónapot ülhet… Ebből már két hónap \”el is suhant\”.
Bár minden bizonyíték ellene szólt, tudta, hogy ártatlan… Dehogy is ölte meg ő azt a nőt… Olyan részeg volt május kilencedikén este, hogy a kezét sem tudta volna felemelni… De reggel rendőrök törték rá az ajtót… Kezében szorongatta a Magnumot… Meztelenül feküdt az ágyon… A nő agyveleje a tapétán folyt alá… Ő is meztelen volt… És ki volt belezve…
Az állatias tett miatt kért az ügyész súlyosbítást… És neki semmi sem volt a kezében, ami bizonyíthatta volna ártatlanságát… Hát most itt van… Még kilenc év két hónapig.
…\” Száz felülés! – Ne lazsálj dagadt disznó! Folyjon a hájad!\” – ordibált a tiszt felé.
– Majd száz fekvőtámasz… Háromszor száz méter sprint faltól falig… Nem bírta tovább… Érezte nem kap levegőt.
Zihált. Minden ereje elhagyta… A többi rab kiabálására lett figyelmes az egyik őr.
Gyorsan hívták a börtönorvost, s az Jakab fölé hajolt… A hájas arc elszürkült, a tekintete kimerevedett. Görcsösen ragadta meg az orvos csuklóját és hörögve nyögte, szinte érthetetlenül: \”Nem vagyok gyilkos! Senkit nem öltem meg! El kell hinnie! Legalább, maga, Doktor Úr higgye el…!
Mellkasa megereszkedett, szeme kifordult, csak a fehérje látszott… Rándult egyet még a teste… Majd soha többet nem mozdult… Meghalt.
2020.04.04. Gyöngyös
Bűntelenül börtönbe kerülni, hát szörnyű, de szerencsétlen hogy még meg is hal… Nem elég, hogy majdnem kétszáz kiló. Genetikailag nem csupán ez volt nála kódolva, de a rossz karma is.
Hátborzongató örténet! Az írás kitűnő! Ritával egyetértve, sok kérdés felmerült bennem.
Gratulálok Rózsa(f)
Nem volt igazán élvezetes ez a történet. 🙂 A stílus remek.
Nem semmi ez a történet! A hideg is kirázott tőle. Aki kibelez egy nőt, az többet is érdemel, de az ártatlan az egy napot se. Sok kérdés vetődne fel, de azokra úgy sem kapok választ. Tényként kell elfogadnom, hogy egy ártatlan ember két hónap után meghalt a börtönben.
Szeretettel: Rita:]