A márciusi hóesés jól jött volna múlt év decemberében, ünnep idején. De a természetnek nem lehet parancsolni. Ha az időnek éppen márciusban van kedve havazni, akkor nincs mit tenni. Úgyse tehetünk ellene semmit, sajnos kárt is okoz a fákban. A rügy, s a korán termő fák virágjai elfagynak. Pár napja arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd nő cseresznye, vagy meggy fája, szépen virágba borult már.
Erre Benedek jól bekeményített, s zsákjában nem a meleget, hanem meghozta a telet. Mondhatnám, hogy egy kicsit feldobta a hangulatomat a gyönyörű látvány.
Hetek óta be vagyunk zárva a lakásba, a koronavírus miatt. Kezdem elveszíteni az időérzékemet, a napok teljesen összefolynak, s szenvedek is rendesen. Dehát ki nem, ebben az embert próbáló, feszítő időszakban. Most mégis biztonságosabb bent lenni, és egymás egészségére vigyázni.
Három napja megállás nélkül havazik, s gyönyörű látványt nyújt. Ahogy a hópaplan betakarja a fekete földet, s a házak tetején vastag hópárnák ülnek, s ahogy állandóan esik, olyan, mintha ég és föld között csodaszép hófüggöny alakult volna ki.
Gyakorlatilag én még városban nem láttam nagy havat, de örömömet lelem benne. Gyakran kimegyek kis udvarunkba élvezni a tél adta örömöket, amely leheletnyi ideig tarthat még.
Őszintén sajnálom a kisgyerekeket, akik még nem láttak havat életükben, s talán a vírustól való félelem miatt, még most sem ismerhették meg a hófehér csodát.
2020. március 25.