A NIKLAI FALEVÉL

Niklára dédelgetően friss, tiszta időben érkeztünk. A kertben ízléses elrendezésben pompáztak a rózsák, a rózsaszín minden árnyalatában, azt az érzést sugallva, hogy a ház régi lakója ma is jól érezné magát itt. A szobákban nem volt semmi ódon benyomást keltő tárgy, csak finom és halk szépség, mint az idős hölgy mondataiban, ahogy végig vezetett bennünket a szobákon. Még az sem zavart, hogy az ide látogató iskolások lökdösődve kacarásztak. Ha csak egynek is eszébe jut évek múlva egy itt látott kép, tárgy vagy bútor, hátha érdeklődve olvas bele a versekbe? Hátha megérzik, milyen csodálatos dolog az, hogy az öreg gesztenyefa, amit a gazda, Berzsenyi Dániel ültetett valaha és állítólag üldögélt is alatta, most nekünk terem? Egy falevél esett le róla a lányom közelében. Haza hoztuk, mint egy kincset, ami összeköt bennünket az elmúlt évszázadokkal.

“A NIKLAI FALEVÉL” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "Egy falevél esett le róla a lányom közelében. Haza hoztuk, mint egy kincset, ami összeköt bennünket az elmúlt évszázadokkal."

    Szeretettel olvastam visszaemlékezésed.

    Rita(f)

Szólj hozzá!