Aki szerette a csillagokat

Egy kiváló ismeretterjesztő tanár: Hajmási József emlékezete
(1910-2010)

Amikor dr. Hudoda György barátom felkért, hogy készülő könyvében én is emlékezzek meg Hajmási József középiskolai tanárról (Hajmási Józsi bácsiról, egy kicsit rendezgetni kellett az emlékeimet.
A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkájába 1968-ban bekapcsolódtam a Fejér Megyei Művelődési Ház főelőadójaként. Később a Lovasberényi Művelődési Ház igazgatója lettem. Dr.Kiss Elemér, a TIT Székesfehérvári Járási Szervezetének titkára számos alkalommal felkért, hogy tartsak ismeretterjesztő előadást a kulturális intézményben és annak ifjúsági klubjában, amelynek szívesen eleget tettem. Ekkor kerültem igazából szorosabb kapcsolatba a TIT-el, amely abban az időben igen jól működött Fejér megyében, de az egész országban is.
Sorsom úgy hozta, hogy ezután Győr-Sopron megyébe kerüljek, ahol a Kisalföld című nagy sikerű napilap újságírója lettem. Kapcsolatom itt sem szűnt meg a TIT-el, hála Hamar Imre főszerkesztő-helyettesnek és Takács János megyei TIT-titkárnak, akik Győrben is számítottak ismeretterjesztő tevékenységemre.
Családi okok miatt három év múlva visszatértem Székesfehérvárra, ahol a Fejér Megyei Hírlap munkatársa, majd rovatvezetője lettem. Ebben az időben már Pap László, a Fejér Megyei Tanács V.B. korábbi művelődésügyi osztályának vezetője volt a TIT megyei titkára, akit még népművelő koromból jl ismertem, mindketten balatoni emberek révén.
Nos 1974-től azután igazán szorossá vált a kapcsolatom a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Fejér Megyei Szervezetével, annak tisztségviselőivel. dr. Lancz Endre megyei főállatorvossal, megyei elnökkel és Pap László megyei titkárral, valamint a szakosztályok vezetőivel, tagjaival. Ekkor ismertem meg jobban Hajmási József középiskolai tanárt, a TIT csillagászati és űrkutatási szakosztályának „mindenesét”. (Egyébként már ismertük egymást a Fejér Megyei Művelődési Házból, ahol Józsi bácsi a filmtárat vezette másodállásban.)
Hajmási Józsi bácsi igen sikeres tanár volt Székesfehérváron, keze alatt nemzedékek nőttek fel, akikkel megszerettette a matematikát, a fizikát, a csillagászatot.
Koromnál fogva lehettem volna a tanítványa, de én a siófoki Perczel Mór Gimnáziumba jártam és ott is érettségiztem 1965-ben. Így tehát sajnos nem mondhatom tanáromnak Hajmási Józsi bácsit. Ettől függetlenül igen jó kapcsolatba kerültem vele, hiszen a közeli szerkesztőségből szinte minden nap átmentem a Barátság Házába, ahol a TIT irodái is voltak.
Hajmási Józsi bácsi mindig mosolyogva fogadott és megkérdezte: „Hogy vagy druszám?”
A megyei lapnál az én feladatom volt több mint húsz évig a TIT-el való rendszeres kapcsolattartás. Elmondhatom, hogy minden rendezvényen, előadáson, külföldi vendégek fogadásakor ott voltam. Így a csillagászati és űrkutatási szakosztály szinte valamennyi rendezvényén is.
Józsi bácsi nagy érdemei közé tartozik, hogy az 1970-es években megszervezte és létrehozta az akkori ifjúsági és úttörőházban (ma Szabadművelődés Háza) a csillagvizsgálót. Máig is emlékszem arra az érdekes pillanatra, amikor a Magyar Néphadsereg helikoptere beemelte a csillagvizsgáló kupoláját, ami nem is volt könnyű feladat a szeles időben.
Hajmási Józsi bácsi nyugdíjas éveit ettől kezdve a csillagvizsgáló működtetésére szentelte. Fiatalok százait szerettette meg a csillagászattal. Távcsövével gyakran pásztázta az égboltot.
Élt-halt ezért az ismeretterjesztő munkáért. Számos cikkemben méltattam annak idején a csillagvizsgáló és Hajmási József áldozatos tevékenységét.
Józsi bácsi igen egyszerű ember volt, köszönetet sem nagyon várt áldozatos munkájáért. Természetesen a tiszteletet és megbecsülést megkapta tanítványaitól, barátaitól egyaránt.
( A TIT is számos kitüntetést adományozott kiváló munkájáért!)
Szikár termete máig a szemem előtt van. A teremtő megadta részére az igen hosszú életet, hiszen nem sok hiányzott ahhoz, hogy a századik születésnapján köszönthessük. (Csak néhány nap!)
Sajnos a látása időközben nagyon megromlott. Az utcán és a postán is többször találkoztam vele, már betegen. A hangomról ismert meg, amikor köszöntöttem :„Te vagy az Józsikám”- felkiáltással.
Igen tiszteletreméltó, egyszerű ember volt, kiváló tanár és ismeretterjesztő!
Az akkori generáció TIT-esei megérdemlik, hogy hálatelt szívvel emlékezzünk rájuk. Hajmási József. Radetzky Jenő, Kendrovics Miklós, dr.Pallos István, Fehérvári Gyula, dr. Kiss Elemér,
dr.Lancz Endre, Pap László. Sajnos közülük már csak Fehérvári Gyula, dr.Pallos István és Kendrovics Miklós van életben. Miklóssal a Rákóczi utcában néha találkozom, sajnos két bottal jár, nagyon lassan és csak akkor ismer meg, ha ráköszönök, mert ő is nagyon rosszul lát. Miklósnak is elévülhetetlen érdemei vannak a csillagászati szakosztály sikeres működtetésében.
Sajnos a mai TIT már nem a régi. A vadkapitalizmus rákényszerítette a szervezetet a bevételarányos munkára (állami támogatást már alig kapnak). Csak OKJ-és tanfolyamokkal és középiskolával lehet megélni. Hajmási Józsi bácsinak már minden bizonnyal nem tetszene ez a tevékenység. Ők voltak a megyei ismeretterjesztés utolsó mohikánjai. Ezért is fontos megőrizni munkásságuk emlékezetét az utókor számára!
Felsorolásom persze nem a tejesség igényével készült, de Hudoba Gyöegy barátomat sem hagyhatom ki a sorból, aki szintén nagyon sokat tett az elmúlt évtizedekben a csillagászat és űrkutatás népszerűsítéséért a Fejér megyei fiatalok körében. Hogy ki fogja átvenni majd a stafétabotot, az még a „jövő zenéje”?
(DR.HUDOBA GYÖRGY főiskolai docens, a TIT Fejér Megyei Egyesülete csillagászati és űrkutatási szakosztálya elnökének, a székesfehérvári Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló
vezetőjének könyve HAJMÁSI JÓZSEF 1910-2010 EMLÉKEZETE – címmel jelent meg) Ebben olvasható a visszaemlékezésem is.

CSATÓ JÓZSEF

“Aki szerette a csillagokat” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!