Egy régi sztori

Összes megtekintés: 281 

Karácsonykor történt, amikor a legnehezebb feladat jó munkarendet és beosztást nyerni, és a legmegterhelőbb az ünnep hangulatát leküzdve beteget ápolni.
Kolléganőmmel reggel hattól kezdtük a műszakot, ami este tízig tartott. Ötvennégy komoly beteg, illetve friss-műtétes betegünk volt, plusz hat őrzős került az osztályra, mivel az ünnepek alatt az intenzív kórtermünket gazdasági és hygiénés szempontok miatt lezártuk.
Három igen súlyos, intenzív ápolást igénylő beteget a nővérszobától fél méterre, két ajtónyi távolságra helyeztek el. A nyitott ajtókon át kitűnően hallatszott a műszerek monoton zaja, ami fiziológiás funkciót jelzett számunkra akkor is, ha épp nem a kórteremben tartózkodtunk. Egyik betegünk lélegeztető gépen küzdött minden percért, amit a műtét óta ajándékként élhetett meg, s gépe ütemes kattogása a folyosó végén is jól hallatta magát, folyton emlékeztetve rá, hogy ő is itt van, él, érez, és talán vár is ránk…
Sokat, túl sokat is dolgoztunk már azon a napon. A tizennegyedik órában a végletekig kimerülve roggyantunk a nővérszoba székeire, s egymás ugratásában megpihenve, a háttérből hallgattuk a lélegeztető kattogó zakatolását. Az esti csendben úgy hatott, mint a légkalapács, de a környezet beszívta ezt a hangot. Természetessé tette, szinte nem, hogy zavart, de megnyugtató és megszokott háttérzajt alkotott számunkra. De csak a mi számunkra.
Hirtelen egyszerre pattantunk fel székeinkről egy befejezetlen mondat közepén, s rohantunk az őrzős szoba felé… mert csend lett. Ugrottunk a beteghez, hajoltunk fölé és láttuk, a feje szürke, szeme fennakadva, a gép pedig nem működik.
Ebben a pillanatban behajolt az ajtón a szomszéd kórterem 82 éves betege.
– Lekapcsútam mán ezt a gípet, mer nem lehet tűle alunni.
Szerencsésen felépülő betegünk soha nem fogja tudni, hogy az életben maradás hajszálnyi esélyétől egy szenilis bácsika majdnem megfosztotta őt.

“Egy régi sztori” bejegyzéshez 28 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!
    Még jó, hogy figyeltetek a “háttérzajra” is és időben feltűnt nektek a hiánya!
    Még ha nem is tudhatta meg soha, a ti lelkiismereteteknek kemény próba lett volna, ha nem sikerül odaérnetek! Örülök, hogy sikerült a bácsika “merényletét” meghiúsítanotok!
    Szeretettel.
    Kata

  2. [color=#6600cc]
    [b]Kedves Kitti[/b]!
    Hála az égnek nem történt visszafordíthatatlan tragédia!
    Érdekes,gondolatébresztő történet.
    Szeretettel gratulálok!
    [b]Margit[/b](l)

    [/color]

  3. Drága Icu! Örülök, hogy itt voltál.
    A műtéttől ne félj! Biztos vagyok benne, hogy nagyon fognak rád vigyázni. Mindenki érted lesz ott a műtőben, és majd utána is. Gondolok rád.(f)

  4. Drága Marikám! Az éjszaka egészen más. Főleg a hajnali három óra, amikor hidegrázva indulunk mosdatni. Ha esemény is van éjjel, akkor meg nem hogy álmosak, de fáradtak is vagyunk. De csak elkezdeni nehéz…
    Örültem neked, köszönlek!(f)

Szólj hozzá!