Drága kis madaram

Ez a nap nem úgy alakult, ahogy terveztem. Reggel úgy éreztem, szabad levegőre van szükségem. Talán újra összeszedem magam, a lelkem romokban hever. Felhúztam az új farmer kabátom, amit édesanyám aranykeze helyre hozott, mert túl nagyot vettem, s bősége miatt úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, mifelénk így mondják. Na de egy új kabátot nem lehet eldobni azért, mert nagy.
Édesanyám nehezen alszik vissza, ha felébred éjszaka. Sok mindenen gondolkodik ilyenkor, s
eszébe jutott, hogy hogy csinálhatná meg a kabátom. Egy borongós május végi péntek délután megvarrta. De úgy ám, hogy még a nagy kapucniját is bevette. Hűvös, borongós pünkösd hétfő reggelén utamra indultam. Ha úton vagyok, általában enyhül lelkemnek fájdalma, s könnyeimet felváltja az öröm.
Két hete találtam Komlón, a panel rengeteg között egy gyönyörű fás részt. Azt érzem, hogy a lombos fák körülölelnek, s közben melengetik szívemet. Először csak a füves fás parkoló csodája nyűgözött le. Beálltam a fák közé, és elültem ott egy órát is talán a madárcsicsergésben. Kit érdekel, hogy csak egy parkoló, egy magamfajtának, aki 45 évet leélt a fák közelében, s a természet lágy ölén, annak egy városi fák nélküli ház, az olyan, mint a sivár sivatag.
Ma is arra mentem, de most már tovább merészkedtem, mert a hely napokkal ezelőtt elvarázsolt. A szülőfalumra, Hosszúhetényre emlékeztet, egy családi házas rész. Nagy udvarral, fákkal melléképületekkel. Úgy az egészbe egy pillanat alatt "beleszerelmesedtem". Teljesen más ott fenn, mint itt lenn a kopár belvárosban. Ott visszajönne az életkedvem.
Nem is gondoltam rá, hogy ilyen hamar elveszítem a kicsi pinty madaram. Soha nem foghattam kezembe, de nagyon a szívemhez nőtt. Anya se tudta egyszer sem megfogni, pedig ő takarította. Kedves kis madár volt, aki, ha reggel levettük a kalitkájáról a kék törölközött, vígan trillázva üdvözölt bennünket, gyakran mondtam neki: kedves kis madaram. Amikor szóltunk neki hogy Bibi, akkor ő szépen trillázta: Bibbi – Bibbi. Bibi lett a neve. Evvel a kis madárral két éve (még Hetényben), nagyon sokat voltam otthon egyedül, mert anya kezelésre járt. Volt, hogy a Bibikét hallgattam egész nap, és közben elnéztem parányi kis testét színes tollruhácskájában, ahogy ide-oda száll kalitkájában. Olyan volt, mint egy családtag, gyakran szólongattuk, olyankor hangos volt a ház. Nagyon hiányzik a szép hangja. 2015-ben vettük a kis fehér pintyünknek, aki egyedül maradt, miután a barna imádott kis pintyemet elvitte a szomszéd macskája.
Az elvesztést mostanában még nehezebben élem meg, rettenetes elfogadnom, hogy nincs többé, pedig szombaton még itt volt, játszott és hangoskodott.
Pünkösd vasárnap reggelén, anya avval fogadott, hogy Bibit elvesztettük. Beleborzongtam, úgy fájt a halála, könnyes, szomorú volt ez a vasárnap.
Soha nem feledlek, drága kis madaram.
2020. június 1.
Megjegyzés: zebra pintyünk 2015-2020. május 31-ig élt.

Szólj hozzá!