Kinek Fáj?

De hol fáj?
Valahol belül. Éget, dühít, feszít.
Látja, hogy fáj?
Érdekli egyáltalán?
Hiszen az ő gyermekei vagyunk, nem!?
Ha az én gyerekemnek fáj, megőrülök.
Zihálok, aggódom és félek.
Úgy félek, hogy féltek.
Értem Ő fél?
Átvállalnám minden percét kétes szenvedésének.
Ő átvállalja? Igen?
Akkor miért fáj?
Nyissak ajtót?
Nyissa Ő maga.
Tudom, tudom, illedelem.
Hát kinyitom, jöjjön és vigye.
Vigye! Vigye ami fáj!
De nem viszi, nem múlik.
Csak itt van.
Itt vagyunk egyen, ketten, hárman.
Ki tudja hányan.
Habár neki már fájt.
Látta sajátját, ahogy szenved.
Látjuk nap, mint nap mindannyian.
Valahogyan.
Akkor neki is fáj?
Van, hogy sír? Énmiattam?
Tőle ki veszi el?
Hol vagyok én, amikor neki fáj?

“Kinek Fáj?” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti és Margareta,

    Megpróbálok egyben reagálni a hozzászólásokra. Nem tudom, hogy az írás miért eredményezné a "drogos' állapotot, de biztosan Önnek is van igazsága, mert szó se róla elvont és nehezen értelmezhető írás, kell hozzá némi háttérinformáció, olvasottság tudás vagy csak egyszerűen meg kell találni azt, hogy miről szól. Sajnálom valószínűleg rosszul írhattam le, ha ez nem lett egyértelmű.

    Viszont azzal vitatkoznom kell, mert szerintem van, hogy Isten sír miattunk erre példa Lukács evangéliuma, amikor leírja, hogy Jézus sír Jeruzsálembe való bevonulásakor. Abban, viszont egyet kell értenem, hogy nem az miatt sír, ami nekem fáj.

  2. Nem jövök vissza hozzád soha többet!!
    Ez milyen alkotás? Kaphatnék választ is ,vagy csak maradok egy kéjgyilkos ,vagy drogos ember gondolataival?
    A kéjgyilkost azért említettem ,mert olvastam a normális embernek meg nem engedhető novelládat.
    novelládat.Hogyan nem vette észre a rendszer?
    Jó estét kívánok! Nem vetted észre magad ,hogy senki nem olvassa írásaidat? Margaréta:|

Szólj hozzá!