A város csendesen pihen. Nem szól senki. Hogy is lehet ez? A részeg ember is egymagában járja az utcákat. Magában beszélget. Megvitatja az ország igazságtalanságait, a lehetséges megoldásokat is okádja magából, de minduntalan visszatér saját nyomorára. Kilátástalan helyzetéből az alkohol barátságában találta meg a vigaszt. Ott volt. A kamra polcain, a szekrény legmélyén a szennyes alatt. Néha a műhely rejtett zugaiban is ott hevert. Pedig már régen meg kellett volna szabadulni tőle, mégis fogta a kezét, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. De mi is volt a cél vele? Bánat elűzés? A megoldás keresése? Már nagyon régen kezdődött. Ahogy kint ült a ház előtti kis verandán sokszor elgondolkozott a múlt sérelmein és annak hatásairól. Felesége mindent megtett érte, ami tőle telt. Párterápia, beszélgetések, magánterápia, elvonó, fenyegetések, de egyik sem hatotta meg. Mindig belépett ugyanabba a biztonságos mókuskerékbe, amely lehet megnyugvást nyújtott, de lehet, hogy nem is ismert mást ezen kívül. Az alkohol maró érzése elrepítette a tompultság világába, és nem kellett mással foglalkoznia. Közben a felesége is csak a magáét mondta. Csipogott hisztérikusan mindenért őt okolva. Páni hangulatban fogta magát és elköltözött közös lakásukból mondván, hogy nem tud így élni. Bizonytalanságban, anyagi nyomorban. Ő viszont, ahogy a kapu becsapódott a szerelme haragjával, csak bámult maga elé a halvány fényben úszó verandán. Egy értelmes gondolata sem volt akkor, abban a pillanatban. Nem mert mit mondani, mert tudta nagyon jól, hogy csak kérdéseket fog kapni, amire szűkszavú válaszaival csak még jobban hergelte az idegeket. Így inkább bölcsen hallgatott egy életre. Nem próbált magyarázatot, vagy logikát keresni érzéseiben és tetteiben. Hagyta, hogy elússzon az élet, kifollyon kezei közül a maradék remény is, ami talán életben tartja. A felesége ettől félt és ezért ment el ő, hogy ne kelljen a halálát látnia. Hol az igazság? Pedig nem csinált semmi rosszat, csak megivott néhány pohárkával, de talán azaz igazság elveszett már a felforrt cefre legmélyén.
“Hol az igazság?” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Igyekszem még több írást feltölteni, amint időm engedi. 🙂 Vannak ötletek, amelyeket szeretnék nagyon leírni.
Rokonlelkűséget vélek felfedezni írásaink között..:)
.. remélem még olvashatok Tőled…
Szeretettel üdvözöllek, Vicus:)