Önértékelés másképp

Johanna megigazította a miniszoknyáját, amely mindenáron fel akart csúszni a harisnya mentén. Megigazította, de nem rángatta az indokoltnál lejjebb, hiszen randevúra igyekezett, és csinos akart lenni. Az sem zavarta, hogy kilátszik a heg a combján.

Mióta az eszét tudta, ott volt az a heg a bal combja oldalán. Úgy érezte, mindig tudta a keletkezését is: néhány hónaposan kötelező oltásra vitték a szülei, de az orvos figyelmetlen volt, és az egyik combját fertőtlenítette és a másikba adta be az oltást, aminek a helye így elfertőződött. Hónapokba tellett, hogy a tályog-szerű seb begyógyuljon, de a helyén egy gödröcske maradt, egy körömnyi folttal a közepén.
Míg pici gyerek volt, azt gondolta: ez természetes, hogy az oltás nyoma látszik, hiszen az édesanyja felkarján is volt egy pecsétre emlékeztető heg, ami szintén egy oltás nyoma volt. Akkor még nem tűnt fel neki, hogy sem a szüleinek, sem a testvérének nincs olyan heg a combján, mint neki.
Aztán ahogy az iskolásévei már felsőbe fordultak, rendszeressé váltak a testnevelés órák, amire a lányok együtt öltöztek át az öltözőben. Akkor vette észre, hogy másnak nincs ilyen heg a lábán. Talán abban a korban válik egy kiskamasz amúgy is szégyenlőssé, főleg, ha nem kövér, de nem is kimondottan sovány lánykáról van szó. Elkezdte szégyellni a sebet a lábán, és ezért kezdett el hosszú nadrágokban járni. Ha pedig netán rövidebbet vett fel, az sem ért sokkal a térde fölé, nehogy kilátszódjon a heg…
És ez így ment a középiskola alatt is. Strandolni szeretett, de oda is ritkán járt, mert nem volt kibékülve a lábán a heggel. Nem akarta mutogatni. Ezért is szerzett be magának néhány strandkendőt, amelyet a ducibb lányok a hasuk elrejtésére kötöttek magukra, de ő a combját rejtegette vele.
Aztán, már túl a húszon, látott egy filmet. A címét nem jegyezte meg, mert nem az egész film fogta meg, hanem a benne szereplő egyik katona néhány mondata. A harcban szerzett sérülései kerültek szóba, és annak kapcsán hangzottak el a lány számára is olyan fontossá vált mondatok. "Mindenkinek vannak sebei. Vannak láthatóak és láthatatlanok is. A láthatókkal még könnyebb is megbarátkozni, mint a lelkiekkel. Hiszen ezek csak azt bizonyítják, hogy bár kerülhettem akármilyen bajba, de erősebb voltam, mert kikerültem belőle élve! Nem a gyengeségem jele, hogy megsebesültem, ellenkezőleg! Annak a jele, hogy elég erős voltam felállni, bármi történt is velem! A sebek csak azt mutatják, hogy az a személy, az a test, az a lélek erős!" Elgondolkodott ezen a mondatokon.
A változása nem volt hirtelen, egyik napról a másikra történő, de azért néhány hónap alatt érzékelhetővé vált. Elkezdett sportolni, mert már nem szégyellt az edzőterembe lemenni rövidnadrágban. Elkezdett rövidebb szoknyákat, nadrágokat hordani, igaz, előbbieket még harisnyával, de már nem csak térdig érő darabokat választott. Azt, hogy a rövidebb ruháktól jött-e meg az önbizalma, a sporttól, vagy csak attól, hogy elfogadta a testét a sebbel együtt, azt talán ő maga sem tudta volna megmondani.
Kivirult, és így már a szerelem is rátalált, mert volt elég önbizalma a szemkontaktushoz is. Így ismerkedett meg Gergővel is, akivel a második randin moziba mentek. Gergő a baljára ült, és a még világos teremben hamar észre is vette a heget.
– Az mi? – kérdezte.
– Csak egy réges-régi seb. – válaszolta Johanna azért szorongva.
– Szabad? – kérdezte Gergő, és miután a lány bólintott, végigsimította rajta az ujjait. Kicsit csendben voltak, aztán a férfi folytatta, rámosolyogva a lányra: – Ez nem csak egy seb. Ez a szexepiled, mint Marilyn Monroe-nak anyajegye!

Mosolyogva lépett ki a liftből, hogy a ház előtt várakozó Gergőhöz lépjen. Hiszen ő nem csúnya, nem foltos, nem bőrhibája van, hanem szexepilje. És végre önbizalma.

“Önértékelés másképp” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Sokan nehezen tudnak elfogadni hasonló hegeket, kell néha egy kedves szó egy simogatas es minden a helyére kerül.
    Szeretettel olvastam írásodat,
    Magdi

  2. Jó ha valaki túl tud lépni az ilyen dolgokon. Ha a testi hibáit "javára" tudja írni, egyedi adottságként elfogadni… Elgondolkodtató. Tetszett!

  3. Kedves Zsófi!

    Igen, mindenkinek megvan a maga "kulcsa", amitől egy kis önbizalomra tehet szert. Nem feltétlenül csak szavak lehetnek – lehet érzés, érintés, egy kedves gesztus, akár egy dal. De ha jókor találnak be, akkor a legkisebb ilyen "kulcs" is csodákra képes.

    Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál! Köszönöm szépen!
    Kata (l)

  4. Kedves Kitti!

    Igen, a gondolatainkat mi irányítjuk, de tényleg nem mindegy, milyen szemszögből nézzük a dolgokat. Mint a kavics: ha közelről nézed, sziklának tűnik, de messziről nézve csak kavics…

    Köszönöm szépen, hogy olvasol és véleményezel is!
    Köszönöm szépen!
    Kata (l)

  5. Kedves Kata!
    Nagyon aggasztó tud lenni, sőt lélekgyötrő, ha az önbizalomhiány "húszon" túlig gyötrőleg hat. Teljesen úrrá lesz a fiatalon, károsítja a fejlődését, és rögeszméjévé is válhat. Lám egy szempillantás alatt semmivé is tud válni, ha meggyőzik őt az ellenkezőjéről. A kedvező szavak nem tették elbizakodottá a lányt, hanem segítettek neki megszabadulni a gyötrelmétől. Persze ehhez kellett egy fiu is, mert mondjuk egy nagynéni ugyanilyen tanácsától még nem változott volna meg .
    Teszett Kata, elgondolkodtató téma. Grat. Zsófi.

  6. Szuper! Nagyon nem mindegy, milyen szemszögből közelítünk egy adott dolog felé. Nem mindegy mit gondolunk. A gondolatainkat pedig mi magunk irányítjuk.
    Remek írás, gratulálok!(f)

  7. Kedves Rita!
    Érdekes téma, főleg, hogy kiből mi hozza ki az önbizalom növekedését vagy csökkenését. Ezért van a szavainknak nagy felelőssége, mert bizony néha élesebbek, mint a kard…
    Köszönöm hogy itt jártál:
    Kata (l)

  8. Kedves Maria!
    Igen, az önbizalom furcsa dolog. Se a túl sok, se a túl kevés nem nyerő belőle, csak valahogy sokaknak nehéz megtalálni a megfelelő mennyiséget belőle.
    Köszönöm szépen kedves szavaidat! Szeretettel:
    Kata (l)

Szólj hozzá!