Tudod csak úgy belül

Várakozással töltöttem az időt, egy lány szegődött mellém.
S kérdezett:
Lemondanál az életről, ha szomorú vagy, mersz hangosan zokogni, magadnak.
Tudod csak úgy belül, minek is kéne hallani másnak.
Mire és kire gondolok:
Egy viszonzatlan szerelemre, aki nem tudja, ha tudja nem akarja tudni, hogy mennyire szereted.
Egy haszonleső emberre, akinek nem lényeges a másik élete.
A padon éjszakázókra:
Isznak, kéregetnek, hallani sokszor a véleményt.
Na ja, vajon te mit tennél, ha nem várna puha-pihe ágy, józanul hogyan viselnéd el az életed ezen szakaszát.
Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ezt kovácsolta magának, mert ugye az ember a saját sorsának kovácsa.
Válaszolok a kérdésedre, ha elmondod miért akartál meghalni.
Egy ideig hallgatott, talán egy kicsit arrébb is ment, de figyelt.
Aztán odajött hozzám, szemében volt egy árnyalatnyi ragyogás.

A lány megajándékozott a bizalmával, elmesélte, hogy miért vágta fel az ereit.
Anyja- apja, szétváltak, Őt magára hagyták, intézetben nevelkedett.
Tanult, de nem tudta feldolgozni a történteket, így sok mindenről lemaradt.
Amikor kikerült a nagybetűs életbe, senki nem várta.
Az első férfiba beleszeretett, aki látta, hogy milyen elesett és ki is használta, elvette a pénzét, ruháját.
Eddig sem nagyon bízott az emberekben, ezután meg már félt mindenkitől.
Lakása nem volt, így hiába keresett munkát.
Hozzá csapódott egy bandához, teltek a napok, kicsit gúnyosan mosolyog, gyönyörű volt az élet.
Majd kérdezi, ezt ugye nem hiszed el? Hogyan is hinném…

Amikor nem akartam velük menni, elzavartak.
Megint egyedül, teljesen magam alatt, akkor gondoltam itt a vége, ebből elég volt.
Egy kukában találtam borotvát, használtam, látod a végeredményt.
A pad alatt találtak rám, még volt bennem élet, megmentetek.
Talán mondanom sem kell, hogy nem örültem neki.

Most mégis, egy kicsit, mert találkoztunk, talán te vagy nekem a rózsa, tudod a Kis hercegben olvastam róla.
Magamhoz öleltem, jó, ennyit tudtam kinyögni, de akkor vigyáznod kell rám.
Többé, nincs banda, csavargás, semmi borotva, csak őszinte igaz szó.
Megegyeztünk, hallgatva állt mellettem, aztán a remény fénye eltűnt a szeméből, nem válaszoltál.

Válaszolok Neked egy versel.

Vajda János: Légy vidám

\”Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke, megalázva.
Légy hideg, ha lánggal éget
Átkos szenvedélyed láza.\”

\”Meg se rezzenj, ha velődbe
A féltés villámi ütnek.
Maradj józan, mikor ég föld
Táncol és forog körülted.\”

\”Fojtogasd el minden üdvöd\’,
S ha tudod, felejtsd el őket,
Mikor éjjel siránkozva
Szellemeik hozzád jőnek.\”

\”És örökké sírod ássad
S mégse halj meg!\” Én gyötrelmem,
Mert ohajtlak, mert szeretlek,
Ezzel átkoztál meg engem?…
Forrás: www.eternus.hu – Klasszikus versek

Írta: MariaHS
2020.06.13.