Hová tűnt Traianus császár büszkesége?

Hová tűnt Traianus császár büszkesége?
Avagy mindennek a hídpillér az oka
Csató József oknyomozó riportja

Ki gondolta volna annak idején, hogy mit is jelent a ma emberének a szörényvári (alias Turnu Severin) Duna-hídpillér, amelyet a megboldogult római princeps, a nagy és hatalmas Traianus császár állítatott fel.
Bizony sokat jelentett a verhetetlen és legyőzhetetlen római légióknak, akik ezen a hídon keresztül indultak csatáikba, amelyekben aztán ronggyá verték a barbár törzsek szedett-vedett csapatait.
Ezen a hídon át mentek a legendás 4-es számú légió katonái is, a csapatok élén az arany római sast vive, hirdetve a rómaiak dicsőségét.
És sokat jelenthetett volna annak az autóbusznyi PVMSE-turistának, akik az Al-Duna felfedezésére indultak.
Gyönyörű az Al-Duna, különösen ahol áttöri a Kazany-szorost.
Nem véletlen, hogy megtetszett ez a környék a rómaiaknak és a barbároknak egyaránt.
Különösen Traianus császár és kísérete gondolta úgy, hogy itt mindenképpen megveti a lábát, a nagy római birodalom további gyarapítása érdekében.
Az isteni Traianus császár azonban mégsem volt igazi Isten, hogy száraz lábbal átkeljen a Nagy-Dunán. Ezért hát a legyőzött rabszolgák és a római légiók segítségével elkezdett hidat építeni a Dunán.
A nagy munkát siker koronázta, egyszer csak állt a híd a hatalmas hömbölygő víz fölött.
Megindulhattak a seregei az újabb hódítások felé, újabb dicsőséget szerezve a végeláthatatlan római birodalomnak.
Minden dicsőség véget ér azonban egyszer, így jártak a rómaiak is. A barbár törzsek állandó támadásai végül oda vezettek, hogy időszámításunk után, a 476. évben a barbár vizigót fejedelem, Oduaker Herul az utolsó római császárt ledöntötte a trónjáról. Véget ért tehát a Nyugat-Római Birodalom tündöklése.
A barbár fejedelemnek annyira megtetszett a szörényvári Traianus-híd, hogy gondolta jó lesz az otthon. Ezért hát úgy döntött, hogy ellopja szöröstül-bőröstül. Pontosabban ellopatta embereivel, igénybe véve az immár rabszolgasorba taszított római telepesek nem éppen önkéntesnek számító munkáját.
Állítólag azonban egy hídpillér megúszta a dolgot, valahogyan mégsem tudták kiemelni a barbárok a Nagy-Dunából. A hídpillér úgy gondolta, neki még meg kell mutatnia magát több évszázad múlva is, hogy mire voltak képesek a rómaiak.
Veni, vidi, vici! Avagy: Jöttem, láttam győztem és megmaradtam – húzta ki magát a hídpillér. Nem gondolta volna, hogy Krisztus után 2018-ban egy maroknyi székesfehérvári csoport, Tamás túravezető irányításával és Klári túravezető segítségével keresni fogja Szörényváron.
Kereste, kereste a lelkes turistacsoport a hídpillért, de mégsem találta, pedig a helyi emberek is próbáltak segítséget nyújtani ebbéli törekvésükben.
Úttalan utakon barangoltak, távcsővel szemlélték. kémlelték a Traianus-hídpillért, de az mégsem mutatta meg magát. Pedig az útikönyvben is szerepelt, hogy megvan még az utolsó hídpillér.
Ekkor gyanússá vált a dolog, hogy hová tűnhetett az idők során? Állítólag néhányan még az év elején látták, ahogyan büszkén kidugta az orrát a dunai habokból!
Tamás túravezető nagyon mérges lett, hiszen olyan még nem volt, hogy ő ne találjon meg valamit e földtekén, földmérő mérnök gyanánt.
Ebbéli nézetét osztotta Klárika túravezető és az egész székesfehérvári önkéntes segédcsapat, néhány Fejér megyei turistával kiegészítve.
Tovább keresték a hídpillért, nem gondolva arra, hogy szokatlan jelenségek és történések veszik kezdetüket.
Így például a szállodában nem fogadták el vacsoránál az eurót, ragaszkodva a lei-es fizetéshez. Mivel ez a csoport néhány tagjának nem állt rendelkezésére Turnu-Severinben, a Hotel Trainban, ezért, majdnem a rendőrségi fogdában kötöttek ki. mint potyaleső és bliccelő turisták. Csupán az mentette meg őket, hogy Gabikának az előző útjáról szerencsére még maradt éppen annyi lei-je, ami fedezte a számlán feltűntetett összeget.
Ekkor kezdte felütni a fejét az a nézet, babona, hogy mindennek a hídpillér az oka! A hídpillér bosszúja, így is fogalmazhatnánk.
Igen. És más kedvezőtlen események is bekövetkeztek, a nagy túrán az egyik hölgytársunk elesett és legurult a lejtőn. Mamka guri-guri, mondták megrökönyödve a román fiatalokból álló turistacsoport tagjai, akik szemtanúi voltak a kellemetlen történéseknek.
És még nem volt vége: a várlátogatáskor Erzsike is elbotlott és elesett, sajnos jól megütötte a lábát. Biztosan a hídpillér bosszújának következtében, amiért nem találták meg a turisták. Hát hogyan találhatták volna meg?
Oknyomozó riporterünk halált megvető bátorságának köszönhetően kiderült, hogy nem is találhatták volna meg. Ugyanis a keresést megelőző napon két helybéli polgár egy román uszályt látott, ami valami nagyon gyanúsat húzott maga után a vízben.
Egyesek úgy vélik, hogy a megmaradt Traianus-hídpillér volt az!
Riporterünk kinyomozta, hogy egy passaui illetőségű német milliárdos úgy döntött, hogy megszerzi magának a történelmi ereklyét. Az ukrán maffiát bérelte fel, hogy a helyi román mócok segítségével lovasítsák meg a hídpillért.
Hát ezért nem találták meg a székesfehérváriak. A hídpillér most már Passauban, az ottani Duna-ágban pihen, hirdetve a rómaiak és a pénzes német guru dicsőségét!
Eddig tartott humoros írásom!

CSATÓ JÓZSEF

Szólj hozzá!