ÓRIÁSPLAKÁT

Már több tucatszor nézett szembe vele az óriás plakát a maga felszólító mondatával, de sohasem volt ideje komolyan foglalkoznia vele. Pedig tízszeres árkülönbözetet ajánlgatott a kedves vásárlóknak, ha ugyanazt az árut olcsóbban vette meg a konkurenciánál. Tegnap is arra autózott, és most már elgondolkodott a dolgokon: tízszeres különbséget fizetni csak azért, hogy bebizonyítsa a multi, hogy valóban ő a legolcsóbb? Érdekes marketing–fogás, az, biztos, most már csak az a kérdés, igaz-e?
Mivel eddig mindig dolgozott, sosem volt ideje csak ezért betérni a multiba, de már napok óta munkanélküli, így van ideje ilyen csacskaságokkal elütni a rengeteg idejét.
Ez az ötlet tegnap vert tanyát agyába, amikor a másik nagy áruházlánc egyik bevásárló központjában – többek között – étolajat, rizst és lisztet vásárolt. Úgy emlékezett, az egy–két héttel korábban ebben a multiban mintha többe kerültek volna ezek a portékák… Gondolta, amúgy is kell venni kutya– és macska kaját, és cserepes virágot is, márpedig ezek az áruk egyértelműen sokkal olcsóbb árban vannak itt, mint a maszekoknál. Most már csak az a kérdés, vajon ki az illetékes e reklámot illetően?
A vevőszolgálatnál biztosan nincs kompetens ember, ezek az egyszerű, jótállásokat lepecsételő, ide–oda telefonálgató lóti-futik legfeljebb útba igazítanák az igazgatóságra. Biztosan ott vannak a megfelelő menedzserek, akikkel meg lehet beszélni a dolgokat…
E pillanatban nincs is más dolga, mint hogy a betervezett virágot és állateleséget beszerezze, illetve vegyen egy liter napraforgó olajat, valamint egy–egy kiló rizst és lisztet. S ha a gyanúja beigazolódott, akkor egyszerűen szól az őrnek, hogy már várják az irodában.

Mivel hosszú évek óta itt végzi a nagybevásárlásokat, az állandó átpakolások ellenére is hamar megtalálta a keresett árukat, s azonnal kiszámolta, hogy több, mint ezer forint fogja ütni a markát. Nem egy nagy fogás, viszont feketén–fehéren láthatná, korrekt–e ez a cég, vagy csupán porhintés az egész… A pénztárnál fizetett, a cuccokat betette az autójába, s a két vásárlási blokkal kezében már indult is az igazgatóságra. A vagyonőr beírta nevét egy látogatási naplóba, s már mehetett is dolgára.
A folyosó ugyan hosszúnak tűnt, de csupán egyetlen ajtóra volt kiírva, hogy Reklám–team, ezért egy határozott kopogás után belépett. A szöszi, fiatal kis fruska kedvesen megkérdezte: – Miben segíthetek uram?
– A reklámjuk miatt jöttem. Jó helyen járok egyáltalán?
– Igen, de legyen kedves helyet foglalni, én még csak gyakornok vagyok, de mindjárt küldöm a vezetőt. Addig esetleg egy kávét?
– Igen, az jól esne. Két cukorral, s tejszínnel kérném, köszönöm.
– Értettem. Mindjárt hozom… – ezzel eltűnt az irodából nyíló, valószínűleg teakonyhának, vagy étkezdének berendezett helyiségben. Rövid ideig tett-vett, aztán hozta a kávét, majd átsétált a mellettük lévő szobába, bizonyára jelezni megjövetelét a főnöknek.
S míg ő nyugodtan fogyasztotta a kávéját, azon elmélkedett, vajon ez a cég kint, külföldön hogyan bánik az érdeklődő, vagy reklamáló vevőkkel? Vásárlási utalvánnyal kedveskedik nekik, vagy kifizeti helyettük a közüzemi számláikat, esetleg készpénzzel fizet…
De már nem ért gondolatmenete végére, mert egy vele hasonló korú úri ember jött be a szobába. Bemutatkozott, s őt is hellyel kínálta.
– A plakáttal kapcsolatban jött, ugye?

– Igen.
– Nos: örülök, hogy befáradt hozzánk uram! Mint látom, jól szituált, megnyerő külsejű, divatosan, mégis visszafogottan öltözködő, középkorú férfi. Ilyen ember kellene nekünk!…
– Mire, ha nem vagyok indiszkrét?
– Hogyhogy mire? Nem a plakát miatt jött?
– Most az a kérdés, Ön melyik plakátra gondol?
– Ami a bejáratoknál van elhelyezve. Keresünk pékeket, eladókat, pénztárosokat és egy fő menedzsert.
– Akkor, sajnos, ki kell, ábrándítsam tisztelt uram, én az óriásplakátok miatt jöttem volna…
– Óriás plakát miatt? Százával vannak ország szerte. Melyikkel van gondja, ha szabad érdeklődnöm?
– Amelyiken tízszeres pénz visszafizetést garantálnak akkor, ha…
– Bocsásson meg kedves uram, hogy szavába vágok, de őszintén szólva ez nem hozzám tartozik! Viszont, ha már vette a fáradtságot, hogy benézett hozzánk, essünk túl rajta! Miket talált nálunk drágábbnak?
– Először is a rizsüket. A konkurenciánál vettem hasonló fényezetlent, és Önöknél ötven forinttal drágábban vettem meg ugyanezen rizs kilóját.
– Szabadna szemügyre vennem a blokkot?
– Parancsoljon!
– Iiigen, látom. De ez a rizs nem az, ami a konkurenciánál van! Az övék thaiföldi, a mienk viszont vietnámi, s mivel az messzebb van, nagyobb a szállítási költség, így értelemszerűen…
– Értem, és rendben van. Viszont, mindkét étolaj magyar gyártmányú: az egyik a „Pannónia aranya”, a másik az „Alföld aranya”.
Mindkettő a pusztából származik, mindkettő napraforgóból sajtolt, s mindkettő ugyanolyan palackba van töltve!

– Iiigen, igaza van! De a mi „Alföld aranya” márka névvel ellátott étolajunk Debrecen mellől származik, míg a konkurens cég „Pannónia aranya” Kiskunfélegyházáról, s mint már említettem, a nagyobb szállítási útvonal miatt…
– Rendben! De mit mond a lisztekre? Az egyik a Péter malomból, a másik a Pál malomból származik. Márpedig, a neten utána néztem, s a két malom ugyanazon utca két oldalán áll, innen egyforma messzeségben. Mindkettőben B55–ös magyar liszt van, mégis az önöké harmincöt forinttal drágább! No, erre mit lép?
– Semmit! Ön mondta, hogy a lisztek két, különböző nevű malmokból származnak. Ha ugyanazon malom ugyanazon lisztje kerülne nálunk drágábba, már adnám is a vásárlási utalványt a különbözet tízszereséről. Na, de így?…
– Na, várjon csak egy kicsit! Ugyanazon árut nem is forgalmaznak! Csak hasonlót! De, ha véletlenül, ugyanaz az anyag lenne a csomagolásban, akkor is más a neve, így esélye sincs a kedves vevőnek egy fillért is bezsebelni Önöktől.
Tehát olyan dolgot reklámoznak, amivel sohasem égethetik meg a kezüket! Csináltak egy olyan reklámot, amivel sohasem nyúlhatnak mellé! Így, akár az áruk közötti különbség százszorosát is beígérhették volna a gyanútlan vásárlóknak! Gratulálok hozzá!
– Köszönöm szépen! Már csak azért is, mert a saját kútfőmből pattant ki! Látom, hamar rájött, miről is van szó?… Jól éreztem, hogy magának gyorsan vág az esze!
Mondja csak uram: most, hogy Ön is a „beavatottak” szűk táborába tartozik, nem óhajtana nálunk dolgozni?
Mint tudja, van egy betöltetlen menedzser állásunk!…

“ÓRIÁSPLAKÁT” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Tibor!
    Hát én egy jot nevettem,hogy őszinte legyek.
    Ez olyan mint a "tévedések vígjátéka".
    Kedves, humorral túlfeszítve nagyon tetszett.
    Gratulálok szeretettel…Babu(f)

Szólj hozzá!