Jó szomszédság

Összes megtekintés: 96 

Érszűkülettel műtötték többször. Nagyon beteg, de nem hagyta el magát. Egy fia,
ötven fölött akire örökké panaszkodott. /Nem lett belőle professzor!/
Viszonylag messziről jár hozzá, bevásárol, ablakot mos, porszívózik. Neki azonban,
semmi nem volt jó. Úgy éreztem, nem szereti. Céloztam is rá. Megharagudott, többé
nem beszélt velem.

Kaputelefon csengetésére ébredek.
-Betegszállító- szól a férfi hang.
-Én nem kértem betegszállítót!-mondtam kétségbeesve.
-A néni azt mondta, meg van beszélve önnel, nincs kulcs a lakásához.
-Nincs megbeszélve, de hozzák be!
A betegszállítók tágra nyitott szemmel, értetlenül álltak. Ilyen szomszéddal
még nem találkoztak.
Megvetettem az ágyat, délután, segítséggel felvittük az első emeletre.
Még háromszor vitték-hozták. \”Nem hotel ez, hanem kórház\”
mondta az orvos.

Már nem tudott felkelni, mindkét lába érzéketlen, jéghideg és 79 éves.
Istenem! Csupán két évvel vagyok fiatalabb nála.
Egy hétig ápoltam reggel hattól este hatig.

Hétfőn, tőből levágták a jobb lábát, kedden a másikat, s még él.

“Jó szomszédság” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága Marica! Igen, ilyen a jó szomszéd, mint Te.
    Sajnos vannak ilyen emberek, kik még a gyerekükkel
    sincsenek jó viszonyban, számomra érthetetlen.
    Ölelésem: Mária(l)

  2. Szinte távirati stílusban írtad meg ezeket a kegyetlen tényeket. Szomorú a helyzete. A segítségre viszont számíthatott, ami nagyon emberséges és szép dolog.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Marica!
    Meg sem tudok szólalni a különleges helyzet miatt.
    Megfelelő címet adtál írásodnak ,főleg a "jó " szó a legerősebb!
    Szeretettel olvastam….gratulálok….Babu (l)

Szólj hozzá!