ROHAMOS GYÓGYULÁS

Összes megtekintés: 33 

A katonai tehervonat már kora reggel bent állt a rakodóvágányon. A kiskatonák hangya–szorgalommal tették a dolgukat: a rámpáról a lapos teherszerelvényen végigguruló teherautókat, PSZH (páncélozott szállító járművek)-et, tankokat, aknavetőket, és egyebeket erősítették a padozathoz. Lánccal, drótkötéllel, ékekkel.
A szerelvény elején, a diesel-vontató mögött öt személyszállító vagon állt. Egy a tiszteknek és főtiszteknek, szintén egy a tiszthelyetteseknek és tiszteseknek, három pedig a „maradéknak”, azaz a honvédeknek.
Szokás szerint késésben voltunk. Mikor végre minden technika a helyén volt, leellenőrizte a honvédség megfelelő tiszti kara, majd a Magyar Állam Vasutak megfelelő szakember gárdája, vajon minden rendben van–e? (Még rágondolni is rossz, mi lenne, ha egy élesebb kanyarban valamelyik jármű leborulna)?
Ennek a precíz, de lassú munkának két hozománya lett: egyrészt a szállítmány bombabiztosan lett lerögzítve, másrészt a késésünk növekedett. Ez utóbbinak viszont egyetlen hozadéka lett: mindenki sietett, kapkodott, hogy a több órás késést valahogy behozzuk, vagy legalább csökkentsük!
Elindulás előtt még be kellett pakolnunk a málhazsákjainkat a „roham–bilivel” (rohamsisak), a „szimatszatyorral” (gázálarc-táska gázálarccal), a „gyalásóval” (gyalogsági ásó-kapa), fegyvereinket, tártáskát tárakkal, és egyebek. Ha „fel voltunk szerelkezve”, annyi frinci-franci lógott rajtunk körbe–körbe, hogy bizisten úgy néztünk ki, mint egy karácsonyfán a rengeteg dísz…
Ebben a nagy kapkodásban, míg a kupém ajtajában álltam, és nagyon okosan bambultam ki a fejemből, valaki rácsapta a kezemre az ajtót. Nem volt egy nagy durranás, az egyik ujjamon a bőr megrepedt, véres lett, és kissé bedagadt. Ilyen „bibivel” végig lehetett volna harcolni akár mindkét világháborút is, de ebben a békebeli szituációban ezt a sérülést nem volt szabad elbagatelizálni! Már csak azért sem, mert egy szocialista ország munkásosztályának öntudatos szakaszvezetőjéről volt szó, márpedig, az épülő – szépülő – gyarapodó kishazánkban a legnagyobb érték – az akkori propaganda szerint –, az ember volt!
Éppen ebből az aspektusból kezelésben kellett részesülnöm! És ekkor lépett a színre az állatorvos…
Ne csodálkozzanak a szavaimon, hanem gondolkozzanak! Méghozzá logikusan!
Ugye, logikus, hogy egy hadgyakorlaton, ahol több száz katona próbálja meg tűzzel–vassal kiűzni azt a képzeletbeli ellenséget, amely még be sem tette a lábát kishazánkba, nos, ehhez a sisere hadhoz nem elég egyetlen orvos. Maga a laktanya orvosa. Legalább egy tucat kellene!
Az is logikus, hogy nem zupálhatnak be a kórházakból egy tucat orvost, mivel épülő – szépülő – gyarapodó kishazánkban a legfőbb érték az ember, márpedig a kórházak betegeit meg kell gyógyítani! Jó orvosokkal, jó személyzettel, jó gyógyszerekkel! Hogy felgyógyulásuk után építhessék –szépíthessék – gyarapíthassák kishazánkat! Ha tetszik nekik ez az építkezés – szépítkezés – gyarapítás, ha nem!
Nos, ezért hívtak be egy néhány állatorvost.
Ne ijedjenek meg, az állatoknak is éppen úgy van szívük, tüdejük, gyomruk, fejük, szemük–szájuk, kezük–lábuk, de ha kezük nincs is, van, annál több lábuk. Ezért, a gyógyítás érdekében nagyon nem tudnának mellényúlni… És, ha mégis?
Na, bumm! És akkor mi van? Legfeljebb megdöglik az a szerencsétlen állat, amit aztán a TSZ-elnök az agronómussal, a párttitkárral, és az ágazat–vezetővel szépen szétosztanak egymás között! Mindenkinek, testvériesen jut 20%, hiszen az állatorvost már csak nem hagyhatják ki a buliból! Ez is logikus, ugye?
Nos, jeleztem az állatorvos elvtársnak (próbált volna ne elvtárs lenni, hamar megszűnt volna doktornak lenni!), hogy megsérültem, s mutattam a vérző kezemet.
– Gond egy darab se! – nyugtatott meg szocialista hazánk öntudatos állatorvosa. Felnyúlt a csomagtartóra és levette a vöröskereszttel ellátott orvosi táskáját, majd kinyitotta. Kivett belőle egy csomag steril kötszert. Aztán egy üveg vodkát.
– Sajnos, nekem nem adtak jódot, be kell érnem ezzel, mint fertőtlenítőszerrel… – szabadkozott. A vodkásüveget kinyitotta, és annak szájára szorította a kötszert. Hirtelen megbuggyantotta, majd az ujjamra helyezte. Még csak nem is csípett igazából, tehát őszintén megmondhatom: nem voltam még a halálomon!
Óvatosan leragasztotta, majd kezembe nyomta a butykost:
– Húzd meg!
– Nekünk nem szabad innunk, még a végén hadi törvényszék elé fognak állítani! – próbáltam úgy tenni, mintha nem szívesen innék egy kortyot, miközben csurgott a nyálam az italért…
– Ez belső dezinfekcionálás! Mielőtt a vérzésed megtámadná valamelyik szervedet… Nem hiányzik, hogy belső vérzésben pusztulj el, különösen most, mikor még el sem kezdődött igazából a csata! Ez tehát parancs!
– Ja, az úgy már mindjárt más! – mondtam, s emberesen meghúztam az üveget.
„De jó fej ez a doki, rendesen meglepett!” – gondoltam át éppen, amikor szájához emelte a vodkásüveget, nagyot húzott belőle. Csodálkozó tekintetemet látva jobb keze mutató ujját oktatóan felemelve mondta: – Az orvostudomány mai állása szerint nem kizárt a fertőzés emberről–emberre való átterjedése, így muszájból kell prevenciót foganatosítanom saját magammal szemben!
– Igazad van! – hagytam rá. Jobb félni, mint megijedni! – ezzel visszamentem az alegységemhez.
Közben, az jutott eszembe, hogy amikor még kisgyerek voltam, és megsérültem, mindig kaptam egy ötven filléres nyalókát, hogy „gyorsabban gyógyuljon a bibim”.
Szerettem volna, ha még egy hétig pátyolgatott volna a „lódoki”, de aztán meggondoltam magam.
Először is: két nap múlva már semmi sem látszódott, így a további kezeléseknek már alapja sem maradt.
Másodszor is: mit gondoltak volna rólam? Nyafogok egy kis bibi miatt? Mi vagyok én? Anyám asszony katonája? Na, ne már!
Harmadszorra pedig (és ez volt a legfontosabb): semmi értelme sem lett volna bármiféle további kezeléseknek, hiszen, – sajnos –, elfogyott a vodka!

Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2

Szólj hozzá!