A Sors fintora

Szomszédomban lakott E… a mozgássérült hölgy.
Elektromos négykerekű kocsival járta a várost, s időnként igencsak
leitta magát. Sokszor segítettem felszerelni műlábát, mivel ilyenkor azt is elhagyta.
Sokan haragudtak rá, különösen az első emeleten lakó hölgy
utálta.
-Miért utálod?- kérdeztem tőle sokszor.- Hiszen olyan tiszta, ellátja magát fél lábbal. Bántott téged?
-Nem, csak utálom a részeget!- mondta dühösen.
-Lehet, te sem bírnád ki másként.
Én végtelenül sajnáltam.

Szép arcú, büszke nő volt a bántó, professzor rokonsággal a háta mögött.
Idővel megenyhült, nem bántotta szegény nyomorékot.
Irigyeltem E…. elektromos kocsiját, sokszor mondtam -én is eljárnék ilyen kocsival.
-Én ugyan, bele nem ülnék- mondta a büszke nő.

Egy hete…. levágták mindkét lábát.

2020. 06. 27. Siposné Marica

“A Sors fintora” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Marica
    az írásod a szokásos (tehát szokásosan jó!) rövid sorokban megírt, hatalmas csattanóba futó történet. (f)
    Ami meg a többit illeti: lehet, hogy korod szerint öreg vagy… de szellemedben öröklétűen kortalan. Csak így tovább! 🙂

  2. Kedves Marica!
    Köszönöm a kedvességed, amit kapunk Tőled hozzászólásaidban. Magdolna

  3. Azért is tetszett amit írtál, mert amikor van egy helyzet, egy állapot, ami eltér a hétköznapitól, és támaszra van szükség, akkor a segítséget nem lehet mérlegre tenni. Ha elesett, föl kell segíteni, ennyi.
    A végén a "csattanó", ha igaz, akkor döbbenetes.
    Szeretettel voltam(f)
    Éva

  4. Nagyon tetszik.
    Gratulálok.
    És Kitti véleményével egyetértek.
    Azonkívül meg csodálom angyallényed: sokszor felszerelted a részeg műlábát.

  5. Marica, végtelenül szerényen hordozod az emberségedet – pont erről nem írtál, te mit tettél érte, és milyen különös körülmények hatására. Töprengtem rajta… persze ezt nem írom meg, neked kellene kiegészítened vele, de ha nem akarsz beszélni róla, én sem fogok. De hogy más nem tette volna meg azt, amiről meséltél nekem, 99 %-ig biztos vagyok. Elismerésem és egyúttal köszönöm a tegnapi nagy beszélgetést.

    Szeretettel:
    Pilla

  6. Kedveseim!
    Köszönöm azt, hogy köztetek lehetek, s, hogy biztató szavakkal illettek.
    Nem is tudjátok, mennyi örömöt szereztek ezzel egy öregasszonynak!
    Ölellek benneteket.

  7. Minden ember másként dolgozza fel a veszteségeit. Sajnos az alkoholhoz sokan nyúlnak. Rövid történet, csak a lényegre szorítkozik, de az utolsó mondat nagyon mellbe vágó! Gratulálok! Éva

  8. Jaj, Marica! Egyszer felemeled az olvasót a kacagásba, aztán meg leejted a döbbenetbe. Viszont nagyon pazar módon teszed ezt, gratulálok! (f)

  9. Kedves Marica!

    Bizony, soha nem tudhatjuk, mit hoz az élet.

    Szeretettel: Rita(f)

  10. Kedves Marica!:)
    Lehet, hogy pont az alkohol, meg a cigaretta miatt jutott ilyen helyzetbe.
    De azért nem utálni való szerencsétlen,ha úgy vesszük.
    Gratulálok szeretettel Marica a nagy lelkedhez ,meg a szomorú
    karcolatodhoz! Olellek…Babu(f)

Szólj hozzá!