Erdő szimfónia

Összes megtekintés: 114 

Nyitány. Az erdei parkolóban állítom le az autót, majd kiszállunk. Csend van. A csendből indulunk, a zene mindig a csenddel kezdődik. Szememmel a kitaposott ösvényt nézem. Add a kezed, és gyere velem, teszünk egy sétát az erdőben.
Adagio. Lassan haladunk az ösvényen, lépteink úgy dobbannak a kavicsokon, mint hatalmas üstdob tompa puffanásai. Jó fogni a kezed, nézd ahogy a pillangó keresztezi utunkat, vékony narancs szárnyai vibrálnak a tavaszi napsütésben. Színek és fények mindenhol, a hegedűk és fuvolák lágyan vezetik elő a témát. Méhek és szárnyas rovarok rajzanak, szerelmi táncban, egymás és a virágok között. Folyamatosan haladunk beljebb és beljebb. Kicsit hűvös van, Kedves, kérlek vedd fel a kardigánodat. Ha felnézel fölöttünk már összeérnek az ágak. Énekes madarak dalolnak az ágakon, ők a szólisták, rigók és poszáták, elképesztő triolák improvizációja mindenfelől. Kis patak folyik mellettünk, csak egy kis csermely, a hullámok boldogan ugrálnak a kavicsokon, allegro non troppo.
– Nézd de csodás – mutatom – amott a fény lágyan beszűrődik a szétnyíló lombok között. Hárfák szólalnak meg lágyan és halk dobpergés.
Végre kiérünk a kis tisztásra, itt a tavacska, ami megkoronázza sétánkat, álljunk meg egy percre. Érezd a harmóniát. Itt a legszebb, vadkacsák és hattyúk úsznak a fodrozódó vizen. Hatalmas fehér habos felhők az égen, szikrázó napsütés, lassan átfogom a derekad és közelebb húzlak. Feltámad a szél, borzolja hajunk. Ellenpont. A Férfi és a Nő.
Most egynek érezem magam a nappal, a széllel, a vízzel, az erdővel és a szeretett Kedvessel, tudatunk összekapcsolódik. Együtt lélegzünk, tetőpont, fényvillanás Forte, Fortissimo! Beledermedünk az álomba és megáll az idő. Szünet.
Harmadik tétel. Allegro. Lassan elindulunk, kéz a kézben, körbe sétáljuk a tavat, szívünk nyolcvanat ver a boldogság ütemére. Tartsd a ritmust, érezd a lüktetést. Jó a sound, csak tovább, haladjunk, Grazioso.
Azon az ösvényen megyünk visszafelé, ahonnan jöttünk. Lent egy sünit veszünk észre – Grave – lassan, nagy zajjal halad az aljnövényzetben. Nagy fekete bogár repül el mellettünk, tenor hangon döngicsél. Csellószóló, a hangnem D dúr vagy inkább A. Jókedvvel galoppozunk, hatnyolcadban. Egy két há\’, négy öt hat.
Utójáték. Visszaértünk a parkolóba, megállunk és egymás felé fordulunk, némán mosolyogva nézzük egymást.
– Szeretlek! – mondom, miközben szívemben egy halk gitár ezüstös húrjai énekelnek.
A zene mindig a csendből indul és a csendbe tér vissza. Elbúcsúzunk az erdőtől.
Kadencia. Az autóban visszafelé, kellemes beszélgetés. Jó volt itt lenni, úgy érezzük ismét gazdagabbak lettünk sok szép emlékkel.

“Erdő szimfónia” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Érdekes,melankólikus kedély helyzeted, a zenedarabok minden stádiumába elérkezett
    Jó volnál zene komponálására. Különleges történet írás és mégis valahol van valami, amiért nem éreztem az ízét!:)
    Szeretettel…Babu

  2. Nekem is tetszett. Látom a pályázaton nem nyerte el a tetszést, talán mert az erdő zenéire volt kihegyezve a kiírás, nálad pedig a lélek zenéje szól az erdőben. Remek muzsika! (f)

  3. Én nem vettem észre a hibákat:D
    Nem díjazták… ?! 😐 .. érdekes.. pedig ez a történet végig zenél.. …remekül megválasztva a zenei stílus, hangszerek és hangnemek.. áh, én elfogult vagyok, imádom a zenét..:]

  4. Csodálatos ismét.. 🙂 fantasztikus ritmusa van, abszolute behúz a történet, minden lépésedet követhettem.. tökéletes hangulata van, érzelmes, de szerethető, boldogságot sugárzó, tökéletes virtuális kiruccanás..
    Nagyon ügyes vagy ! Köszönöm az élményt ! (l)

Szólj hozzá!