Cirkusz

Összes megtekintés: 101 

Vége volt az esti előadásnak, ilyenkor mindig együtt iszogattak -, Carrasco az erőművész és Öcsi a bohóc. Mindketten benne voltak már a korban, és egész életüket különböző cirkuszoknál töltötték. Most épp a Silver Mundoval járták a világot, immáron hetedik éve.
Carrasco lakókocsijának kis kályhájában otthonosan parázslott a tűz, miközben kint ólomszín felhőket kergetett a viharos szél. Öcsi felemelte az üveget:
– Még egy kört?
– Jöhet. Kösz! – ismét töltött Carrasconak és magának a finom vörösborból.
Komótosan iszogattak, miközben mindketten a tűzbe bámultak, mintha a ki nem mondott kérdéseikre ott lelnék meg a választ. Öcsi arcán még rajta volt a festék -, nem mosta le, csak göndör zöld parókáját hajította a kanapéra. A rőt lángok félig megvilágították kopasz fejüket és ráncos arcukat. Carrasco fázósan feljebb húzta a cipzárat kopott kék melegítő felsőjén.
Barátok voltak, ismerék egymás élettörténetét, gondolatait, sok mindenről beszélgettek már a hosszú évek alatt. Most mindketten hallgattak, úgy érezték szavak nélkül is megértik egymást.
Végül Carrasco törte meg a csendet.
– Öcsi! Mondj egy viccet kérlek.
Öcsi hosszasan tűnődött, majd annyit mondott: Az Élet.

“Cirkusz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!