Mese a tölgyerdő lakóiról ( Unoka mesék 5. )

Összes megtekintés: 84 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas tölgyerdő. Ez a hatalmas erdő mindenféle állatnak, madárnak, rovarnak volt az otthona.
Az erdő közepén friss, tiszta vizű patak csobogott, és a mellette lévő nagy tisztás volt az állatok kedvenc gyülekezőhelye. Délutánonként ott találkoztak, és a hatalmas tölgyek lombkoronája alatt hűsöltek az állatok, a lombok közt pedig pihentek a madarak.
A fiatalok a tisztás közepén hancúroztak, vidáman, békességben teltek a mindennapjaik. Itt osztották meg egymással az erdő híreit. Fő hírvivő a róka volt, mert ő naponta bejárt a faluba friss tyúkhúsért. Míg rókáné asszony főzte a vacsorát, a róka felállt  egy farönkre és elújságolta a falubeli híreket.
Ezen a tavaszvégi délutánon is ő volt a szóvivő.
– Tudjátok mi a legfrissebb hír a faluban? – kérdezte az összesereglett állatokat.
– Nem, nem tudjuk, de majd te elmondod – válaszolták neki társai.
– Szóval, az a nagy hír, hogy vasárnap pünkösdi királyt választ a falu népe. Játékos versenyt rendeznek, és aki első lesz, az lesz egy évig a pünkösdi király.
Arra gondoltam, mi is választhatnánk magunk közül pünkösdi királyt.
– Aztán mit csinálna nálunk egy pünkösdi király, és hogyan versenyezzünk egymással? – dörmögte a medve.
Mert, ha futóversenyt rendeznénk, azt biztos, hogy a nyuszika nyerné meg. Ha méz evő verseny lenne, abban meg én vagyok a verhetetlen. 
– A medve szavait először néma csend, majd pillanatok múlva hatalmas hangzavar követte. Az őzikék és a szarvasok sértődve kiabálták:  Nem igaz, hogy a nyuszika gyorsabban fut, mint ők. Náluk senki sem gyorsabb!
A csíkos vadmalacok hangosan visítozva bizonygatták, hogy a futásban ők a  leggyorsabbak.
A sünök és a csigabigák szerint a futóverseny megrendezése nem igazságos, mert nekik esélyük sem lenne a nyerésre.
 A mókusok hangosan kiabálták: legyen inkább  ugró verseny!
 – Igen! Legyen ugró verseny, abban mi is jók vagyunk! – brekegték a patakparti békák. 
Az ne legyen, sziszegte mérgesen a vízisikló, mert én nem tudok ugrálni.
És ez így ment egészen estig. Amelyik versenyszámban az egyik állat ügyes volt, az a másik állatnak elérhetetlen álom volt.
Rókáné asszony már elküldte párjáért a legkisebb rókafit, hogy ideje hazamenni, mert elkészült a finom vacsora.
Az égbolton megjelentek az első csillagok, de az állatok még mindig nem tudták eldönteni milyen versenyt rendezzenek.
A nagy hangoskodásra felébredt az öreg bagoly. Mérgesen repült ki odújából, és álmos szemekkel nézett le a tisztáson vitatkozó állatokra. Leszállt az egyik tölgyfa alsó ágára és hangosan elhuhogta magát.
– Mi ez a nagy kiabálás! Már délután sem tudtam ebben a hatalmas hangzavarban nyugodtan aludni!
– Versenyezni szeretnénk, de nem tudunk dönteni, – válaszolta a róka.
Majd röviden elmesélte, hogy ők is szeretnének pünkösdi királyt választani, mint az emberek.
– Ó de buták vagytok! – korholta őket a bagoly.
Ki hallott már olyat, hogy az erdő lakói pünkösdi királyt választanak! Eddig sem volt, ezután sem lesz a mi erdőnkben pünkösdi király!
Megértettétek! 
Viszont, ha valaki közületek szeretne az lenni, akkor a saját vackában addig lehet pünkösdi király, ameddig csak akar!
Most pedig fejezzétek be a veszekedést és menjetek haza békességben. Az öreg Hold már jó ideje megkezdte éjszakai sétáját, és ti még mindig nem vagytok otthon! Én majd ma éjszaka is őrködni fogok, így nyugodtan alhattok. – huhogott mérgesen a bagoly. 
– Az állatok még egy kis ideig a tisztáson maradtak. Igazat adtak a bölcs bagolynak, majd szép csendben hazatértek vackaikba.
Másnap reggel, már senki sem akart közülük pünkösdi király lenni.

“Mese a tölgyerdő lakóiról ( Unoka mesék 5. )” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Kata!
    Örömmel és szeretettel olvastam mesédet, igazi erdei mese. A pünkösdi királyságot beleszőve, minden sorát élveztem írásodnak.
    Gratulálok Rózsa(f)

  2. Kedves Kata!
    Örömmel olvastam remek mesédet. A végén a tanulság megszívlelendő: "…akkor a saját vackában addig lehet pünkösdi király, ameddig csak akar!"
    Gratulálok szeretettel:
    Klári(l)

Szólj hozzá!