Álom a jövőből

Már szedelőzködtünk. Én egy irodában két nagy bőröndbe pakoltam a ruhákat, élelmiszereket, könyveket, és még ki tudja mit. Valószínűleg hazafelé készülődtem a helyszínről. Talán sok év után, és lehet, hogy kollégiumban voltam. Aztán már nem tudom, hova mentem ki az épületből, de kint rekedtem, a bőröndjeim és az abba rakott fontos tárgyaim pedig a Campusban maradtak.
Nem is olyan régen olvadtunk bele egy másik egyetembe, és mi a helyiben maradtunk tovább. Nem emlékszem, hogy én vizsgáztam, vagy én vizsgáztattam. De úgy érzem, hogy én voltam az egyik vizsgázó. Sok mindent tanultam, de azt tudtam, hogy nem végeztem egyetemi tanulmányokat.
Egy esetben voltam egyetemen, Budapesten, de ott is csak egy versbaráti találkozón, ahol a verseink és rövidebb novelláink lettek felolvasva egy színész és egy színésznő előadásában.
Valami irodaféle, vagy porta volt az a helyiség, ahol kérelmeztem, hogy nyissák ki az egyetemi kaput, hogy a bőröndjeimért vissza tudjak menni. Kérdezték, hogy mi a nevem, és én feleltem is rá, de a nevem előtt a doktor címet is megadtam! Ezt egy másik társam is megerősítette.
Elhitték ugyan, nem is néztek utána, de mégsem sikerült a bejutásom sehogy sem.
Mondták, hogy menjek el valamelyik számomra ismeretlen utcába, (no, most már ezt is elfelejtettem), de szép nevű utcát mondtak, arra még emlékszem. Ám azt a bizonyos utcát sehogy sem tudtam megtalálni, hiába vándoroltam több utcán keresztül. Ismeretlen volt számomra az a hely.
Volt valami készülék, nem is tudom leírni, hogy mi lehetett. Okosóra, vagy okostelefon? Azon próbálkoztam valamit állítani, de egy ideig nem sikerült. Okostelefon láttam már, de nekem még nem volt. Ez a valami egészen ismeretlen készüléknek látszott. Már a második napot számoltam, hogy még mindig nem értem a célomhoz. Nem tudom, közben hol töltöttem el a napot.
Tekergettem egy bizonyos gombot azon ismeretlen készüléken, amit talán fel sem találtak a jelen időben. Lehet, hogy ez már a jövő volt?
Egyszer aztán végre a tekergetésnek meg lett az eredménye, és a kijelző (mert az is volt rajta), mutatott egy kinyíló, majd bezáruló kört, és kiírta a szót: NYITVA.

Torma Zsuzsanna
2020. 07. 09.

“Álom a jövőből” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsanna
    az álombeli mozaikkockákból felépülő jövőd igencsak színes és fényesnek ígérkezik – főképp míg nagybetűkkel áll ott a NYITVA! (f)

Szólj hozzá!