Lejárt a gyöngyélet

Néha olthatatlan vágyat éreztem a karantén idején, hogy végre mehessek, s patak közelébe lehessek. Noha ez már nem az én erdei kispatakom, amelynek hallottam a csacsogását, ahogy futott a medrében.

Merőben más ez a városi patak, amely nádassal van körbe nőve, s nincs benne semmi különlegesség. Esetleg csak a zötyögő hídja, amin átmegyek, mikor munkába megyek, és jövök vissza. Mióta tudom a gyalogutat, csak is így járok egyedül, s „gurulva”.

Mostanában, hogy városban élünk, még jobban élek-halok a fákért, s kék tiszta égboltért. Esőben is megteszem az utat, csak ne kelljen városi buszra szállnom.

Mire feloldották a több hónapig tartó karantént, hirtelen lejárt a gyöngyélet. Ezt sokaktól hallottam már, mióta visszamentünk dolgozni. Én is így gondolom a furcsa helyzetet (azt, hogy nem lehetett kimenni mindig az utcára) nehéz volt elfogadnom. De hamar ráéreztem a kényelemre, s annak ízére. Örökké együtt voltunk anyuval. A karantén helyzetet egyikőnk se ismerte, bár mesélt nekem a spanyolnátháról, amely magas lázzal járt, de nem tudott róla többet mondani, mert egészen apróka volt. Csak azt tudta, hogy rengeteg halott volt akkor is. Szerettem amikor mesél, akkor legalább hallok a régi dolgokról.

Visszatért minden a monoton kerékvágásba, amely nem nagy dolog, hiszen jópár éve ezt érzem. Ha útra kelek, szomorúan érint, hogy otthon hagytam a mély nyugalmat, amelyet egy baráti hang jelent. Olyan érzés, mintha „cserbenhagynám őt”, még nem vagyok gép közelben. Gyakran elkeserít. Soha nem kelek úgy fel, hogy ne gondolnék reá. Tudom, másoknak, s főképp a mai világban, már semmit nem mond. Sokak számára ez a fajta érzésforma idegen, mert különösképp nem érdeklődnek mások iránt. De én különlegesnek, s fontosnak tartom. Mondhatnám, azt is az élettől kaptam egy fantasztikus érzésvilágot, amely csak az enyém, s óvatosan kell vele bánni, bármikor eltörhet. De nem is szeretnék erre gondolni, mert az igazán nagy veszteség lenne számomra.

2020. július. 08

“Lejárt a gyöngyélet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!