Múzsám, Nerina (regény részlet)

Összes megtekintés: 216 

1.

A halványlila, velúr, öntapadós tapéta egy pillanatra felra-gyogott a kintről beszűrődő fénytől. Léna nyugtalanul fész-kelődött a klasszikus stílusú franciaágyon. A jobb oldalára fordulva szőke haja kócosan terült el a vállán.
Álmában újra látta a vörös hajú lányt és a lánynál idősebb férfit. Az orrában érezte a Maruti frissen kárpitozott kalap-tartójának és vadonatúj gumiszőnyegének erőteljes illatát. A lány ujja a kopott, összekarcolt, galambszürke műszerfalra siklott. Fejét lágyan ringatta a rádióból szűrődő zenére. A vezetőülésen ülő férfi néha a bohókás lányra nézett, hogy a világ legszebb mosolyával ajándékozza meg. A lány egész testével a borostás arcú férfihez simult, aki jókedvűen bújt az illatos női testhez. A szerelmes verssorokat suttogó férfi lehe-lete édesen telepedett a bársonyos női nyakra.
– A hullámok az öbölben kergetőznek, időtlen idők óta csak rád várok. A tenger morajába vesznek a szófoszlányok, de én csak rendíthetetlenül várok. A naplemente vörösre festi az ajkadat…
– Hé, hé, hé, nem is a naplemente festette az ajkamat vörösre, édes. Az te voltál… – kuncogott a lány. Közelebb hajolt a férfihez, hogy forró csókkal hálálja meg a hozzá írt álomszép verssorokat.
Léna arca torz grimaszba fordult a szeme előtt felsejlő, az esőtől tükörfényes, vészjóslóan kanyargó aszfalttól. Nyugta-lanul forgolódott a kókuszmatracon. Szerette volna, ha ezúttal másként végződik a rémálom, de a háromhengeres, nyolcvanas években készült autó most sem bírt időben lefékezni.
A fiatal lány holtteste mindannyiszor véresen, kitekeredett pózban hevert az árokba repülő autó mellett. A férfit sehol sem látta.
Az átlátszó atlétatrikó nedvesen tapadt verejtékben úszó testére. Kábán ült fel a hatalmas franciaágyon, melynek jobb felét Olivér uralta. A párja olyan békésen szunyókált mellette, mint egy jóllakott kiscica.

Léna, lekászálódva az ágyról, csalódottan fújtatott egyet. Bántotta, hogy a férfi a leghangosabb sikolyára sem ébredt fel soha. Szentül hitte, ha igazán, tiszta szívből szeretné, akkor minden apró rezdülésére felébredne, és a mellkasára vonva, a haját simogatva vigasztalná.
Az ágy melletti szőnyegen ácsorogva megdorgálta magát az önzősége miatt. Mint mindig, most is a férfi védelmére kelt. Még jó, hogy átalussza az éjszakát, amikor egész nap nehéz eseteket tárgyal és old meg az ügyvédi irodában, ahol az ő, szintén ügyvéd apja az igazgató. A néhány perccel korábbi, önző gondolata miatt egy lelkiismerettől fűszerezett puszit akart adni a férfi gondosan ápolt arcbőrére. Olivér az érintéstől durcásan fordult a másik oldalára. Léna csókja a selyempárnán landolt.
A világ sóhaját hagyta eltávozni a bensőjéből, majd csendben szédelgett ki a hálószobából. Mezítelen talpa fázott a hideg hajópadlótól. A fagyos deszkalapok ellenére is imádta a padlót, hiszen naturális megjelenésével mintha magát a természetet csempészte volna a lakásba. Ellensúlyozva annak előkelő hangulatát, fényűző hatását. Előző éjjel valahol a nappaliban hagyta puha, szőrmemamuszát, mégsem oda, hanem a konyha irányába igyekezett.
Benyomta a kávéfőző piros gombját, és a gondosan meg-munkált pultra könyökölt. Elunva a várakozást, mégis a nappaliba tipegett a meleg lábbeliért. A naptár 2019 májusát mutatta, azonban a hideg a kora tavaszt idézte. Az áprilisi nagy meleg miatt már két hete kikapcsolták a fűtést, de a hideg új-fent visszatért, és nem óhajtott visszavonulót fújni.
Belebújt a klasszikus fotel mellett árválkodó lábbelibe, kezével gyengéden simított végig a szürke, kárpitozott, gombokkal díszített karosszék hát- és kartámaszán. Szeretett nagy-anyjától örökölte, órákat is képes volt benne ülni anélkül, hogy akár egyetlen sort is írt volna. A konyhába érve a kávéfőző megvadult sárkányként fújtatott. Dupla adagot töltött magának a Zsolnay porcelán kávéscsészébe, a modern konyhaasz-talhoz sétált, és az egyik antik tölgyfaszékre huppant. Felhúzta a lábait, a pizsamafelsője alá rejtve azokat. Olivér gyűlölte, amikor ezt csinálta. Mindig azt mondta, hogy úrinő nem viselkedik így.
Az ultramodern debreceni lakással az apja lepte meg, amikor a miskolci jogi egyetemen lediplomázott, hogy aztán mégiscsak az írásnak szentelje az életét. Mindig is kissé ridegnek érezte a helyet, de nem volt szíve megmondani az apjának a köztük lévő elszakíthatatlan szeretetkötelék miatt. Léna még csak tizenhét éves gimnazista volt, amikor az anyja rákban meghalt. A tragédia súlya alatt kicsit mindketten összerop-pantak. Azonban az egymás iránti szeretetük segített, hogy kimásszanak a gyász legmélyebb posványából, és egymást támogatva, immáron az anya és feleség nélkül új életet kezd-jenek. Anyja fontos eleme volt a szeretetláncnak, amit ők hárman alkottak, és még ha nehezen is, képesek voltak talpra állni és újra felvenni az élet ritmusát.
Mosolyogva kortyolt a tűzforró kávéba. Apja megrökönyö-dött arccal fogadta, hogy mégsem akar se ügyvéd, se jogász lenni, helyette komoly írói babérokra szeretne törni. Az első sokkot követően gyengéden vonta az ölelésébe, és atyai csókot nyomott a homlokára. Habár abba nem szólt bele, hogy a lánya miként alakítja az életét, a gyönyörűen berendezett, modern, stílusos lakást el kellett fogadnia. A lakás hangulata, berendezése és atmoszférája távolt állt tőle, vele ellentétben Olivér azonnal beleszeretett. Első perctől kezdve otthonosan mozgott minden szegletében, mint ahogy az ügyvédi irodában is, ahová apja a kiváló képességei és rátermettsége miatt vette fel. Léna itt futott vele össze. Olivér soha nem hordozta a tenyerén, nem indított el benne lavinát, és ahogy a barátnőinek is mindig mondogatta: jól elvoltak. Dia folyton piszkálta, hogy ennél azért több érzelem kellene egy tartós kapcsolathoz. Titkon igazat adott az egyik legjobb barátnőjének, de akárhány-szor csak szóba kerültek a férfihez fűződő érzelmei, csak a vállát vonogatta.
– Hol vagy, cicám? – szakította ki Olivér gondolatai takaros menetéből.
– A konyhában… édes – tette még hozzá a kedveskedő jelzőt az egyensúly megteremtése érdekében.
Dia szavai jutottak eszébe, hogy talán Olivér pusztán csak egy kikötő az életében, de nem sok ideje maradt ezen tépelődni, mert megérezte a háta mögé settenkedő férfi bőré-nek kesernyés kipárolgását és keblein a gondosan manikűrözött kezeit. Ezúttal nem nyűgösködött a lerohanása miatt, pedig utálta az efféle meglepetéseket. De ha szóba merte hozni, Olivér fél napig durcáskodott, vagy egyáltalán nem szólt hozzá.
– Hmm… kaphatok én is egy csésze kávét? – gügyögött puha nyakába. Léna hátrahajtotta a fejét, méretes keblei ettől teljesen belesimultak a férfi tenyerébe.
– Már hozom is – felelte. Fel akart állni, de Olivér még erő-sebben markolászta a melleit. Egész testével a nőhöz dörgölőzött. A hátán érzete a férfi kemény, életre kelő vágyát. Még egy kísérletet tett, hogy felálljon. Ezúttal sikerrel.
Kecsesen lépkedett az egyedi tervezésű, kávébarna konyhapulthoz. A kéjsóvár tekintetet mindvégig ringó csípőjén érezte, de semmi kedve nem volt a szerelmi légyotthoz. Kedvelte Olivért, de mély szerelem után sóvárgott. Az elérhetet-lennek tűnő románc után, ami az álombéli lányt és férfit is összekötötte.
A forró kávéval színültig töltött csészével tért vissza az antik asztalhoz. Olivér kiéhezve mustrálta. Bal kezével a csésze után nyúlt, jobb kezével a nő csípőcsontját simogatta.
– Oli, most ne! Sietnem kell, Kázmér már vár – suttogta eltávolodva a férfitól.
– De annyira kívánlak! – szólalt meg Olivér elfúló hangon. Már majdnem beleakasztotta Léna selyembugyijába a hüvelykujját, de a nő kecsesen lépett el az érintés elől.
– Léna! – lihegte. – Ezt nem teheted velem! Most nézz rám! – mutatott szabad kezével ágaskodó férfiasságára.
Léna mit sem törődve vele, kuncogva sietett a fürdőszoba felé, hogy a reggeli zuhany elfeledtesse vele az igaz szerelem utáni vágyódását.
– Mondd meg papának, hogy szeretem, és hamarosan felhívom – kiabálta, de már zárta is be maga után a fürdőszobaajtót, mintegy jelezve, hogy a háta közepére sem kívánja a reggeli huncutkodást.
A sarokba rugdosta a mamuszt. Mezítelen talpa szinte belesüppedt a kézi szövésű, neonzöld szőnyeg vastag, puha rojtjaiba.
Olivér mit sem törődött Léna kérésével, ujjai zongoravirtuózként siklottak okostelefonja egyik gombjáról a másikra. Elküldött üzenetére már érkezett is a válasz. A férfi elégedetten kortyolt a kihűlt kávéba.

A regényről részletesen:
https://holnapmagazin.hu/articles.php?article_id=15859


Kacsó Krisztina: Múzsám, Nerina c. misztikus-romantikus regénye megrendelhető a szerzőnél:
KACSÓ KRISZTINA profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
KACSÓ KRISZTINA

A regény MEGVÁSÁROLHATÓ a Líra könyvesboltoknál is:
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/kacso-krisztina-muzsam-nerina

Szólj hozzá!