INTERMEZZO A TÖRÖK FÜRDŐBEN

„Ruszki cselovek zabral”
Avagy Recsi Bácsi bosszúja

CSATÓ JÓZSEF SZILVESZTERI PAMPLETTJE

Jó sorsunk úgy hozta, hogy 2015. október elején nyolc kellemes napot eltölthettünk a napsütötte Törökországban, még az ankarai robbantgatások előtt, amelynek számos emberáldozata is volt!
Idegenvezetőnk, Mehmed /alias Meki/, aki elmondása szerint már látott tehenet, feketét, fehéret és tarkát egyaránt, így nem húzta meg a tehén farkát, megúszva ezzel felrúgását. Mehmed vezetésével feltérképeztük a tüneményes Kappadókiát, megcsodáltuk a tündérkéményeket, a fölalatti barlangokat, a Göremei Nemzeti Parkot, a csodálatos Antalyat, a Földközi-tengert, amelynek vize még októberben is 26 Celsius fokos volt.
Egyesek a kora hajnali órákban, fejenként potom 160 Euróért léghajóba ülhettek és a magasból láthatták Kappadókia csodálatos tájait.
Kappadókiában idegenvezetőnk unszolására meglátogattuk Recep, azaz Recsi Bácsi sziklába vájt több évtizedes barlang lakását és nagyon ötletes Moulen Rouge elnevezésű kávézóját. A francia mintájú kávézó ugyancsak elnyerte tetszésünket.
Meki Recsi Bácsi meglátogatását említette nekünk. Azt hittük, hogy majd egy aggastyán vár bennünket. Meglepetésünkre Recsi Bácsiról kiderült, hogy alig múlt ötven éves, de már nyolc unokája van Mehi szerint náluk az ötven éves ember már bácsi!. Rugalmas léptekkel hozta nekünk a kiváló török Efes sört és a kávét, majd megmutatta háromszintes lakását, amelyben minden szinten sok-sok török szőnyeg található.
Apropó szőnyeg: meglátogattunk egy híres szőnyegfonó manufaktúrát, ahol egy Egerből származó hölgy, Mária /janicsár/ kalauzolt bennünket nagy szakértelemmel és kedvességgel.
Itt láthattuk, hogy hogyan dolgozzák fel a selyemgubót a szőnyeg fonásánál. Három-négy évig is dolgozik egy-egy török asszony mire elkészül a csodálatos mű.
Nos fel is ajánlották nekünk, hogy 80 ezer Euróért vásárolhatunk is úgynevezett befektetési szőnyeget. Le is alkudtuk ötvenezerre, de sajnos a bankárunk éppen akkor nem volt elérhető, így nem tudtuk megvenni és hazahozni, dacára a nekünk felszolgált bornak, sörnek, kávénak, rakinak és üdítőknek. Pedig nagyon jól mutatott volna egy kis befektetési szőnyeg, hiteles tanúsítványával a lakásunkban. Igaz az örökösök biztosan hajba kapnának, hogy kié is legyen ez a selyem szőnyeg?
Kappadókia után Antalya következett. De még feltétlenül meg kell emlékeznünk a keringő dervisek bemutatójáról, amelyet ősi helyükön, egy szintén barlang épületben mutattak be nekünk egy kis maniért.
Olyan hófehér ruhákat még nem is látott senki közülünk, amiben a dervisek táncoltak, a csodálatos relaklációs zene kíséretében, teljesen átszellemülten. A csodálatos, andalító zene és dervisek körbe-körbe forgása minket is elszédített, és majdhogy nem álomba ringatott. Különösen dr,Gamauf András barátunkat, a hatalmas török barátot és nagy iszlám szakérőt. És persze sorok íróját is, aki mindössze talán egy méterre ült a bemutatónk a dervisekről.
Ha valaki Törökországban jár, akkor feltétlenül fel kell keresnie egy igazi török fürdőt. Ennek nagy hagyománya és kultusza van Törökországban. Nos, Bandi barátunk feleségével, Évával együtt jelentkezett az idegenvezetőnél, hogy elmehessenek a török fürdőbe.
Egy kis busszal néhányan a csoportból tehát bementek jó borsos áron egy ilyen fürdőbe. És itt kezdődtek a bajok. Az öltöző szekrények kódszámokkal voltak ellátva, a több diplomával rendelkező társaság alig tudta megfejteni , hogyan is működik ez. Az egyik mérnök össze-vissza beírta a számokat, sorra nyíltak ki a z üres szekrények.
Törökországban rengeteg az orosz turista , de üzlet és bolttulajdonos is. Ennek a fürdőnek is valószínű orosz volt a tulajdonosa, mert a személyzet is a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságaiból verbuválódott össze. Bandi barátunk különösen egy csinis kirgiz lányra lett figyelmes, aki kalauzolta őket.
A fürdő tele volt orosz állampolgárokkal. Ez még nem lett volna baj! De az egyik tag úgy berúgott a sok vodkáról, hogy alig tudott járni. Össze vissza dülöngélt, ma beesett a sarokba.
Amikor egyik helyiségből átmentek egy másikba, Bandi barátunk keresni kezdte a papucsát, de sehol sem találta. Egyszer csak azt vette észre, hogy a részeg orosz lábán van a papucsa. Megpróbálta tehát visszaszerezni a mártós vendégtől. Mérgesen mondta neki:”ruszki cselovek zabrál” – emlékeztetve arra, hogy az egykori felszabadítók milyen nagy sikerrel tulajdonították el a magyarok különböző vagyontárgyait.
Nos nagy nehezen sikerült is neki, mert különben mezitláb mehetett volna vissza az ötcsillagos szállodánkba. Előtte azonban még nagyobb kalamalkájuk volt az öltöző szekrényekkel. A szállodába érve Bandi felfedezte, nagy mérgére, hogy a szálloda alsó szintjén is van egy kiváló török fürdős, amelyet ingyen igénybe vehettünk volna. Még aznap este be is mentünk, de sajnos másnap már vége lett törökországi utazásunknak.
A kappadókiai Recsi Bácsi nagy druszája, a török államelnök Recep Bácsi azonban alapos bosszút állt ezért a galád tettért: Bandi Barátunk papucsának elzabrálásáért.
Lelövette a török légteret megsértő orosz bombázót. Béke poraikra!
Mi ebből a tanulság: soha ne vett el a másét!
Mi pedig szépen hazarepültünk az Onuair légitársaság új gépével Budapestre. Szerencsénk volt, minket nem lőttek le bosszúból az oroszok!

CSATÓ JÓZSEF

“INTERMEZZO A TÖRÖK FÜRDŐBEN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nagyon sok élményt irtál le Törökörszági utazásról,szinte kedvünk szottyan oda utazni. úgylátszik a világ tele van Orosz túristákkal.
    Mit tegyünk sokan vannak.;)

Szólj hozzá!