A házasság

Nemrég hallottam egy „vegyes házasságról”, ami elgondolkodtatott. A büszke szülő dicsekedte, milyen jól ment férjhez, Ági a lánya, külföldi fiúhoz.
– Egész más az élet náluk, a lányomnak Áginak, nagyon jó helye lesz. Majd nekünk lesz fura, hogy nem láthatjuk csak ritkán, ám van most már netes lehetőség a mindennapi beszélgetésre ingyen – nyugtatta magát az anya. – A férjemnek nem tetszik ez a házasság, azt szerette volna, hogy itt éljenek Magyarországon, de mit tegyünk, a lányunk szerelmes. El kell engedni. Igaz, mások a szokások, más a vallás, más kultúra, más is megszokta, a lányunk is meg fogja.
Minden este hosszan beszélgettek, eleinte nem volt semmi gond. A fiú szüleinek kávézója volt egy frekventált helyen, nagy forgalommal, természetesen a lány is ott dolgozott.
A koszos munka mindig az enyém, panaszkodott este a lány, a wc tisztítástól a takarításig minden rám vár. A vendégmunkást elküldték és a helyére beállították a menyüket. Azzal érveltek, hogy nem tudja jól a nyelvet. Az ifjú feleség a férjének panaszolta el először bánatát, aki szüleivel értett egyet. Már a szüleivel sem beszélhetett minden este, mert féltek attól az anyósék, hogy reggel nem tud felkelni időben az ifjú asszony.
Anyósom mindig engem ugráltat, panaszkodott Édesanyjának Ági. A vendégek előtt megaláz, úgy érzem magam, mint hamupipőke.

Már egy éves házasok voltak, a fiatalasszony vágyott kisbabára. Érezte, hogy férje eltávolodik. Arra gondolt, ha bejelenti, hogy állapotos, akkor más bánásmódban részesül. Ám most is csalódnia kellett, ugyanis férje kiabált, hisztizett, arra kérte vetesse el a gyereket. Ági kitartott amellett, hogy megszüli a kicsit.
Édesanyja amint megtudta, hogy Ági kisbabát vár elutazott lányához. Szomorúan tapasztalta, hogy Ági nem túlzott, a bánásmód, amiben lánya és ő is részesült, megalázó és szomorú volt.
Ági haza szeretett volna jönni, itthon szülni, ám a férj ragaszkodott ahhoz, hogy fiúgyermekét ott szülje meg, hiszen ott él.
A terhesség idején is sokat dolgoztatták, gondoltak arra, hogy nem marad meg a gyerek. Ági, gyönyörű, majdnem négy kilós kisfiúnak adott életet. Édesanyja egy pár hetet nála töltött, utána visszautazott Magyarországra. Fájó szívvel hagyta magára lányát és unokáját.
A kisfiú nagyon szépen fejlődött, a férj, az após, anyós, mivel egyre jobban a fiukra hasonlított a kisgyerek, nagyon megszerették. Nem engedték Magyarul tanítani.
Áginak dolgoznia kellett, így az anyós foglalkozott a kisgyerekkel, aki teljesen az anyja ellen nevelte a kicsit. Nem anyának, hanem Áginak szólította édesanyját, nem bújt hozzá, mint más gyerek az anyukájához, hiszen a nagymama nevelte és foglakozott vele. Ő a saját érzéseit átadta a kicsinek.
Ági, fájdalmas napokat, éveket élt át. Többször haza szeretett volna utazni, a család mindig azt mondta, hogy mehet, de kisfiát nem viheti magával. Ági nem tudta a kicsit otthon hagyni, inkább ő sem utazott.
A kisfiú, hatéves volt, amikor Ági telefont kapott, hogy édesapja meghalt. Kérte férjét, hogy a temetésre ő is jöjjön Magyarországra. A férj sok munkára hivatkozott és nem volt hajlandó utazni. Ági egyedül utazott haza, ezer kilométert kellett vezetnie. Az út nagyon hosszú volt, kimerülten ért haza a szülői házba. Hatalmas fájdalmat érzett édesapja halála miatt.
A rokonság kérdéseire, hogy miért egyedül jött, nem adott választ. Temetés után felhívta férjét, kérte jöjjön utána, maradjanak pár napot édesanyjával. Férje azt a választ adta, hogy maradjon ameddig akar, ő nem jön.
Ági kérte a kisfiát, hogy szeretne beszélni, adják a telefont, ám a kisfia nem akart beszélni. Ágit lesújtotta a hír. Romokba hevert a szíve, lelke. Temetés után mégis úgy döntött, hogy visszamegy. Nagyon megviselte apja elvesztése, anyja gyásza, de az anyai szíve azt suttogta, menj haza a kisfiadhoz.
Fájó szívvel búcsúzott el édesanyjától. Az autópályán nem volt nagy forgalom, gondolta felhívja férjét, és kisfiát.
Férj vette fel a telefont, közölte Ágival, hogy ne menjen vissza, mert beadja a válókeresetet, nem szeretne vele együtt élni, van valaki, aki a helyébe lép.
– Add a kisfiam – üvöltött Ági!
– Nem tudom adni, az új anyuka elvitte sétálni.
A fiatalasszony leállt a leálló sávba, és őrjöngött. Úgy érezte, hogy minden fájdalma, aggodalma, szomorú, kegyetlen élete a szívében, és fejében van. Ne tudott gondolkodni csak üvölteni a nagyvilágba. Autók, kamionok sora nagy sebességgel ment el mellette.
Ági kitárta mindkét karját, majd az ég felé nyújtotta, és egy kamion elé lépett, ami nem tudott megállni, de vezetőjének sikerült kikerülni Ágit, aki nagyot esett gyorsan kórházba kellett szállítani. Több zúzódással lábtöréssel, megúszta a balesetet.
A kisfiút végül Áginak ítélték, gyógyulása után, Magyarországon folytatták életüket.

“A házasság” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Magdika!
    Köszönöm hogy nálam jártál.
    Ölellek Rózsa(f)

  2. Szia Rozsa!

    Megható történetedet fajdalommal olvastam.
    Szomoru sors, de fő hogy jól végződött.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves Kata!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Ölellek szeretettel Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa!
    Sajnos közel sem mindig tündérmese az, ami annak látszik 🙁
    De örülök, hogy bár majdnem tragédia lett a vége, de Ági mégis túlélte és még a gyermekét is neki ítélték.
    A lebilincselő írásodhoz szeretettel gratulálok:
    Kata (f)

  5. Kedves Magdika!
    Először fogadd jókívánságaim névnapod alkalmából, szeretettel köszöntelek.
    Köszönöm, hogy itt jártá(f)l.
    Ölellek Rózsa(f)

  6. Kedves pepa!
    Van akinek kedvet csinálnak a vegyes házassághoz, van akit lebeszélnek. Meggondolandó a döntés.
    Örömmel láttalak. Rózsa(l)(f)

  7. Kedves Rita!
    Egyetértek veled, soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, Történhet jó vagy rossz, saját hazában, sokkal jobban tudod kezelni a hibákat mint idegen földön,
    Köszönöm, hogy olvastál.(l)(f)

  8. Kedves Rózsa
    kell ez a történet, hogy elgondolkoztasson, hogy figyelmeztessen, hogy tanulsággal szolgáljon. És kell itt, mert jól megírt! (f)

  9. Kedves Rózsa!

    Nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Talán csak azt, hogy én soha nem tudtam volna elhagyni a hazám és a szüleim közelségét. Az úgynevezett "jómódnak" lehetnek negatív hozadékai. Persze, nincs garancia arra, hogy itthon jól sikerülne a házasság, de legalább az ember nem idegenben van, szüleire, barátai számíthat.

    Örülök, hogy megírtad. Lassan bátorságnak számít az ilyen élethelyzet közkinccsé tétele, mondjuk hála Istennek nálunk még nem.

    Szeretettel: Rita(f)

  10. Kedves Rozika!
    Örülök, hogy nálam jártál. Nem fikció. M országon megtalálták az igazi családot, boldogan élnek.
    Szerettel. Rózsa(f)

  11. Megrázó történet, szépen megírva. Ha nem fikció, akkor remélem a fiatalasszöny még metalálja az igazi párt.
    Köszönöm
    Garajszkiné Rozika

  12. Szia Ági!
    Úgy tudom, hogy sok fájdalom után, a család Ági és kisfia egymásra találtak, az igazi anya fiú szeretet vidámság és derű kíséri napjaikat. Köszönöm, hogy olvastál. Rózsa(f)

  13. Megrázó történetedet lélegzet visszafojtva olvastam.
    Remélem Ági itt Magyarországon megtalálta a nyugalmat, a békét.
    Szeretettel: Marika

  14. Szia Kitti!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Ölellek Rózsa(f)

  15. Rémisztő élethelyzet, de legalább a vége jó. Örültem az írásodnak Rózsa, stílusos, összeszedett. (f)

  16. Szia Kata!
    Örülök, hogy olvastál.
    Ölellek szeretettel Rózsa(f)

  17. Drága Rózsám!

    Sajnálom Ágit, nagyon rosszul járt a külföldi férjjel és családjával. Remélem kárpótolja a sors, fiatal még, találhat még magának szerető társat.
    Gratulálok és ölellek(f)Kata

  18. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen,hogy nálamjártál, ölellek szeretettel Rózsa(l)(f)

  19. Szomorú történet. Sokan úgy vélik, egy külföldi sejk, vagy herceg, de elég ha vendéglőjük van, csak őrá vár. Idegenben egyszál maga…nagy merészség. Hiába van ott a férj. Nagyon jól megírt történet. Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!