Az 55. érettségi találkozónkra készülve

Ötven éves érettségi találkozó Siófokon

Az idén immár 55 éve annak, hogy érettségi vizsgát tettünk a Siófoki Perczel Mór Gimnáziumban. 2020. augusztus 29-én, szombaton immár az 55 éves találkozónkat tartjuk meg Siófokon a Kálmán Étteremben. Előtte felkeressük majd az Alma Matert is, emlékezve a régi szép diákévekre. A jubileumi találkozót is dr. Győrfi István szervezte meg, köszönet érte!Most az 50 éves találkozónkra készített írásommal emlékezem. Azóta sajnos bővült az időközben elhunyt osztálytársak névsora. Az égi ösvényekre költözött azóta dr.Szakács László, László Mária és Reichert Zoltán is.
Régi kedves szokás, hogy az érettségi vizsga után ötévenként újra találkoznak az egykori diáktársak. Az első ötéves találkozó előtt, mintha kissé lassan telt volna. Azután egyszer csak azt veszed észre, hogy újabb és újabb öt évek teltek el: a postás hozza a meghívót immár az ötvenéves érettségi találkozóra. Pontosabban érkezik a számítógépen az e-mail meghívó a lelkes szervezőtől.
Így történt, hogy a Siófoki Perczel Mór Gimnázium 1965-ben érettségizett /1961-1965./ IV/C osztályának öregdiákjai összegyűltek 2015. augusztus 22-én, hogy közösen emlékezzenek az egykori felhőtlen, szép és tudással kellőképpen ötvözött esztendőkre.
Dr. Győrfi István balatonszárszói barátunk, az egykori pénzügyminisztériumi főosztályvezető, majd egészségügyi miniszterhelyettes, államtitkár, egyetemi főigazgató vállalta magára a nem kevés munkával járó szervezést, köszönet Neki ezért. Persze ő szívesen eleget tett a kérésnek, mert ma is nagyon szeret nyüzsögni, szervezni.
Anno ötvenketten végeztünk a IV/C osztályban 1965-ben. Ma már el sem képzelhető egy ilyen létszámú gimnáziumi osztály! És mégis rend és fegyelem uralkodott az iskolában, az osztályban, köszönhetően kiváló tanárainknak, különös tekintettel Erdős Albin latin tanárunkra, aki immár legendává vált Siófokon, termet is elneveztek róla az alma materben.
Körüljárod hajdani iskolád falait.A környékre már alig ismersz rá. Tíz emeletes házak nyúlnak az ég felé, az üres telkek helyén, villák parkok. Ott emelkedik a gimi mellet a Polgármesteri Hivatal, a városháza hatalmas épülete. A mi időnkben Siófok még csak egy Balaton-parti nagyközség volt!
A gimnázium épülete nem sokat változott, ugyanúgy sárga a színe, csak időközben kibővítették, felújították.
Blényesi Panni /Monori Csabáné/ osztálytársunk, aki diákból tanárrá vált közben az iskolában gondoskodott róla, hogy bemehessünk az épületbe, sőt előkerítette a tablónkat és a negyedikes osztálynaplónkat is. Panni nagyon sok találkozót szervezett nekünk, hála Neki ezért.
Győrfi Pista sorra szólítja a megjelenteket, az osztálynaplóba beírt névsor alapján. Mindenki elmondja, hogy az utóbbi időben mi is történt vele és családjával.
A hajdani osztálytársak közül most huszonnégyen jöttek el a találkozóra. Mintha kevesebben lennén most. Néhányan nem jöttek el, pedig megígérték fő szervezőnknek. S van, aki már soha többé nem tud eljönni közénk. Tizennégyen már elköltöznek az örök vadászmezőkre! Íme a szomorú névsor: Ács Ervin, dr. Balogh László, Czár Margit /Őt vesztettük el elsőként, a tízéves érettségi találkozónkon már csak a sírjához tudtunk kimenni és emlékezni Rá/, Kovács Éva, Kovács Gyöngyi, Mayer Sándor,Németh György, Pesti Sándor, Szabó Anna, Szende László, Tóth Anna, Váradi László, Vörös György, dr. Zsolnay László.
A Balaton felől friss levegőt hoz a szél. Megkönnyebbülsz, a fájó emlékek elmosódnak, csak a kellemes, szép marad meg benned.
Az arcok sokat változtak, persze nem mindenkinél! Nézed az arcokat. A hajtincsek őszebbek lettek.
Újra nézed az arcokat. Mindegyik láttán eszedbe jut valami. A latinórák, a dolgozatírások, a gyakorlati foglalkozások, az építőtáborok, a közös kirándulások, a labdarúgó, kosárlabda, kézilabda és teniszmérkőzések.
A tervek valóra váltak. Nem hiába mondta egykor osztályfőnököd, Dávid Tibor, hogy amennyire nehezen kovácsolódott össze az I/C, olyannyira lett belőle átlagon felüli közösség. Hát igen! A huszonhét jeles érettségi nem volt véletlen eredmény!
A pohárköszöntők ünnepélyesek. A meghatódottság mindig magával hozza a pátoszt. Előkerülnek a családi fényképek. Mindenki büszke a szebbnél szebb unokákra!
Bizony egy kicsit eljárt felettünk az idő, lassan majd már hetvenkedünk!
Dr. Szakács László, a kiváló állatorvos anekdótázik, dr. Gamauf András úgyszintén előhozza a régmúlt történéseit. Dömsödi Feri ugyancsak elemében van. Pajor Árpi az orosz órákat említi, felidézzük kedves Tanárnőnk, Fitosné Editke arcát, akibe szinte minden fiú szerelmes volt.Ódor Attila, Győrfi Pista közgazdászként szakmázik. Fejes Gabival, a Videoton és a magyar labdarúgó válogatott egykor kiváló hátvédjével a fociról beszélgetünk Fia, András, apja nyomdokain haladva, a Videoton FC-ben játszik. Eljött a találkozóra dr. Tóth Jenő, a siófoki kórház nyugalmazott sebész főorvosa is, aki hosszú ideig nem jött el közénk. Palaczkos Zoliból tekintélyes úriember lett, anno alig ütötte meg a hatvan kilót. A lányok immár komoly családanyák, nagymamák. Dónucz Margit, Blényesi Panni, Sajni Kati, Solti Vera, Pozsár Ili, Lukács Erzsi, Francia Marika , Gazda Marika most is kedves, mint régen. László Hugit még néha visszahívják dolgozni az Országos Széchényi Könyvtárba, dr. Mencz Zsuzsi kiváló gyermekorvosként még mindig praktizál Keszthelyen. Szincsák Margit is dolgozik még. Győrfi Pista is tanácsadó céget vezet.
Számba vesszük a hiányzókat, reméljük, jövőre majd is ők is eljönnek. Mert most már nem lehet öt évet várni az újabb találkozóra!
Én közben dokumentálok, fényképezek.
A Kálmán Étteremben gyorsan múlik az idő, lassan lassan oszlik a társaság.Újabb és újabb kis találkozókat szervezünk majd. Nemsokára Balatonszárszón Győrfi Pistánál a szárszóiak jönnek össze. Nem az első és nem is az utolsó ilyen balatonszárszói rendezvény lesz ez.
Az ÉLET megy tovább. De nekünk sohasem szabad elfelejtenünk, hogy szívünkben örökké nemes, küzdő, szabad lelkű diáknak szükséges maradnunk és ismét ott kell lennünk majd minden újabb érettségi találkozón!

Szólj hozzá!