Élénk színekkel

Összes megtekintés: 728 

A fénytől elzárva, a sötét szobában üldögélt a sarokban, térdeit átölelve. Egy új festményen gondolkodott. Egy fakó, négyszögletes vásznat képzelt maga elé, négy elágazó úttal rajta, élénk színekkel, ahogyan átjutnak ezeken a borzalmas, fekete, mocskos falakon. A borzalmas falakon túl, ahol csend van szeretet és béke, ahol nincs fájdalom.
Gondolatképeit megzavarja a rivaj, ami a konyha felől támadt be az alkohol illatával együtt. Kiabálás, ütések zaja tölti meg a házat, de már oly megszokták a bútorok, a növények és könnycseppek, amelyek egy ártatlan kislány arcain futnak végig lassan.
Gyorsan bezárta a szobája ajtaját, elővette a szoba legsötétebb zugában elhelyezett szekrényből a vásznat és a festékeket.
Élénk színek. Élénk színek, amelyek nem jellemzik életét. Elágazó út. Elágazó út, amely boldogságot és a szomorúságot jelképezik. Négy út: kettő a sötétségbe vezet, zaj és fájdalom, kettő a világosságba, csend, boldogság.
Édesanya, ezt írta vásznon egyik sarkába.
Kaitlyn Li fiatalon férjhez ment majd született két gyermeke. Ám egy tragédia következtében elvállt férjétől és az alkoholhoz fordult. Ezek után megismerkedett egy másik férfival, aki nem csak őt, hanem a kislányt is bántalmazza.
A vásznon másik sarkába a testvérem szót írta le, lassan, szinte zokogva.
Leült a földre. A kezét a szájára tette, nem kell hallják, hogy sír. Azt kívánta bárcsak vége lenne az egésznek.
Őrá gondolt. A hosszú szőke hajára, a zöld szemére, a bolondos jó kedvére, az illatára, a mosolyára és, ahogyan utoljára ölelték meg egymást.
Elment, soha nem jön vissza. Ő csak egyetemre ment, de a sors mást tartogatott.
Visszajátszotta fejében a széttört autót, a sok villogó mentőautót és rendőrt, ahogyan próbálták újra éleszteni, de már késő volt, elment. Pedig annyi tervük volt még. Mind a ketten könyvet akartak írni és mindig azzal a gondolattal játszottak, hogy majd írótesók lesznek. Elmennek egymás esküvőjére és diplomaosztóira.
Ő szeretett festeni, pár évvel ezelőtt még ő fogta az ecsetet.
Kész lett a kép. Elhallgatott. Tudta itt az idő.
Elvette a telefonját és egy kis cetlit. Gyorsan lepirkált valamit, majd fogta a képet és gyorsan a városba rohant.
Mély levegőt vett majd lenyomta a posta ajtajának a kilincsét. Lezárta a borítékot és átadta a pult mögött ülő fiatal nőnek, ezután elfogta a sírás.
Sietve kilépett a helységből. Megállt egy sárga taxinál. Kinyitotta az ajtaját. Az egyik kedvenc helyére tartott.
Ismét előjöttek az emlékek. Régebb itt sátraztak a családdal együtt. Itt készültek azok a bizonyos testvéri képek.
Megállt a kocsi. Kiszállt belőle és sétálni kezdett a tó körül. Emberek sajnálkozó és részvétet nyújtó tekinteteivel találkozott.
Leült arra a helyre, ahol egykor a sátruk állt. Elkacagta magát. Észrevette, hogy tényleg jó nagy kövek vannak ott. Emlékszik, amikor arra kelt fel reggel, hogy a testvére panaszkodott álmatlanságra, mert túl sok a kő alatta. A kacaj ismét zokogásba fulladt.
Besötétedett. A csillagokat nézte és őt kereste. Feltápászkodott a földről. Lehúzta cipőjét és hagyta, hogy a zsenge fű végig csiklandozza talpát. Rálépett a móló nedves felületére majd lassan előre sétált rajta. A szélén megállva a víztükrébe magát fürkészte.
-Újra együtt leszünk!
Ezzel az utolsó gondolattal a vízbe ugrott. Csend lett.
Három héttel később Katlyn Li telefonhívást kapott, a nagyobbik lánya lakhelyéről. Ott lakott, míg egyetemre járt majd a baleset után egy fiatal pár vette át.
-Egy festményt kaptunk.

“Élénk színekkel” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Megrázó a történet és jól megírt. Gondolom valóságalapja is van. Többszörösen tragikus sorsú emberekről írtál, és olyan dolgokról, amit bizony nem mindenki tud feldolgozni.
    Szeretettel olvastalak!
    Melinda

Szólj hozzá!