– Ha a volt csajodról beszélsz, akkor képben vagyok. De hozd azt a sört, mielőtt kiszáradék, mint a tapló, azután, megdumcsizzuk a gondodat…
– Szóval, hol szorít a cipő?
– Ugye, a Magdi…
– A lényeget mondd!
– Terhes
– Tőled?
– Akár tőlem is lehetne…
– Te most viccelsz?
– Miért?
– Nézd Zoli! Nekem marhára nem lenne mindegy, hogy a volt barátnőm csak, és kizárólag tőlem lehetett terhes, vagy pedig másik két–három hapsitól is!
– Na, azért ne túlozz! Semmi három hapsi, max kettő!
– És az nem elég?
– Ezt így, nem lehet eldönteni!
– Na, ne röhögtess, mert kiújul a vakbelem! Ha a volt csajod „csak” két másik fószerral kamatyolt, már ne is haragudj, de egyáltalán nem biztos, hogy tied a gyerek! Mint matematikai számítás, e pillanatban hárman is pályázhattok az „apuci” megtisztelő címre! Emellett vagyok annyira rosszindulatú, hogy minden további nélkül el tudom képzelni, hogy Magdikád esetleg mással is lefeküdt…
– Ez biztos?
– Most mondtam, hogy „esetleg”!
– Akkor, ha nem biztos, mit idegesítesz vele?
– Nem idegesítelek, csak, mint lehetőséget vetettem fel! Mindenesetre, ha nekem ilyen erkölcstelen luvnyám lenne, bizisten addig szaladnék, míg el nem hagynám! Vagy, laposra nem verném!
– Egy kicsit erősen fogalmaztál! Még jó, hogy le nem kurváztad! Tény, hogy a múltkori partin ketten is megmászták, de ő erről nem tehetett. Egyszerűen megerőszakolták!
– Értem. És mit mond a rendőrség?
– Mivel kapcsolatban?
– Te most hülyére akarsz venni? A nemi erőszakról beszélünk Zolikám! Jó reggelt! Ébren vagy? Mit mond a rendőrség? Gondolom, megtette a Magdi a feljelentést!
– Á! A haverjait csukassa le? Illetve a haverjainkat?
– Ti teljesen zakkantak vagytok?
– Miért?
– Na, tisztázzunk valamit kedves Zolikám: erőszakos nemi közösülésnél nincsenek barátok, vagy haverok! Ott, kizárólag tettes, vagy tettesek vannak, akik bűnösök! Márpedig a bűnösöknek bűnhődniük kell! Mégpedig fegyházban! Vagy legalábbis börtönben!
Vagy, te most komolyan eltökélted, hogy felneveled valamelyik állítólagos barátod esetleges gyerekét? Te totál zokni vagy?
Nem beszélve arról, hogy olyan pletykák is terjengnek, hogy semmiféle erőszak nem volt a barátaid részéről, hanem Magdi mászta meg a srácokat. Állítólag annyira be volt indulva, a fiúk pedig annyira részegek voltak, hogy képtelenek voltak a védekezésre. Magyarul: a fehérmájú, és gátlástalan csajod egyszerűen letámadta őket, amíg te a retyón aludtál!
– Hát, ehhez nem tudok hozzá szólni, hiszen akkor úgy kilőttem magam, hogy azóta sem jött vissza a kép. Ez az idő teljes egészében kiesett a tudatomból.
De te honnan tudsz az egészről? Már így elterjedt a házibuli híre?
– Hogy ki, mit tud az akkor történtekről, arról fogalmam sincs!. Nekem Magdi mesélte, pár napja, amikor véletlenül együtt utaztunk a buszon.
– Őszintén elmondta a fájó történetet?
– Nem. Eldicsekedett a skalpvadászatával. Azzal, hogy egy órán belül két sráccal is ágyba bújt, és külön felizgatta a fantáziáját, hogy te alig pár méterre vagy tőle. Tudom, nem szép, ha visszamondom más szavait, de szerintem egy igaz barátnak ez kutya kötelessége. Meg amúgy sem kért rá, hogy hallgassak erről!
Mondd Zolikám, a Magdid nem egy perverz, fehérmájú luvnya? Na, nem mintha igazából érdekelne, de nekem van egy ilyen sanda gyanúm! Most legalább tisztábban látsz! Legalábbis, ami a kedvesed erkölcsi magatartását, illetve az én véleményemet illeti.
De, hogy terhes lenne, azt eddig nem tudtam. Nem is vagyok benne biztos, hogy igaz a hír. Lehet, hogy csak tesztelni akar téged…
– Ilyen hülyeséggel? Mit lehet ezen a terhességi dumával tesztelni?
– Azt például, hogy megbocsátottál-e neki, hogy a többeknek is osztogatta bájait. Vagy, hogy szereted-e őt annyira, hogy terhesen is elvennéd?
Tudod, a nőknél ez sokat nyom a latba! Az olyan hapsikért, akik ezt bevállalják, tűzbe mennek a csajok!
– Hát, nem egyszerű eset ez tény, azért is hívtalak át hozzám. Kérsz még egy sört?
– Ha van, jöhet!
– Szóval ott tartottunk Zolikám, hogy a volt barátnőd valószínűleg terhes, és ez komoly fejfájást okoz neked.
– Igen, több okból is…
– Na, várjunk egy picit! Nem eszik olyan forrón a kását!… Miből gondolod, hogy egyáltalán terhes?
– Láttam az ultrahanggal készített fotót.
– Aha. És miből gondolod, hogy hármatok közül pont a tied a kicsi?
– Mert a másik kettő nem vállalta…
– Furcsa egy hozzáállás. Két potenciális jelölt szeretne megszabadulni ettől a lelki tehertől, ezért nem akarnak tudni az egészről! Tehát, nem vállalják az apaságot, így a csajod csak rád számíthat! Ezért – más választása nem lévén –, téged szemelt ki, és te, a lúzerok gyöngye, elviszed a balhét? Még jó, hogy áthívtál, már nyomatom is az „okosságot” neked. Ma, csak itt, és csak most, és csak neked, ingyen és bérmentve!
Szóval jó lenne, ha tudomására hoznád ennek a ribancnak, hogy nem vagy te kétéves nyeretlen, apasági teszt nélkül szó sem lehet semmiféle elismerésről!
Hiszen, ha csupán bemondásra megy az apaság megállapítása, akkor akár engem is felvehetne a listájára!
– Miért éppen téged?
– Visszakérdezek: miért éppen engem nem? A baráti körötökbe tartozom?
– Tulajdonképpen…
– Oké, a bulin nem voltam ott, de Magdinak az ominózus parti előtt is voltak kapcsolatai! És, ha ekkora férfifaló, akkor legalább egy fél tucat srác jöhet szóba! Ez az egyik meglátásom. A másik pedig az, hogy…
– Várj csak! Azért, mert hébe-hóba veled is össze szoktunk jönni, még nem jelentheti azt, hogy téged is betegyen a kiskalapjába, hogy a te nevedet is kihúzhassa!
– Jaj, de lökött vagy Zolikám! Gondolkozz már logikusan! A másik két tag munkanélküli. Miért akaszkodna bármelyikükre is? De te sem hordod haza talicska számra a gyűrött húszezreseket! Viszont, még mindig biztosabb pont vagy az életében, mint a másik kettő!
Tőlük egy fogpiszkálóra sem számíthat, de négyünk közül, mint egyetlen vállalkozó, miért is ne tenne a leendő apa–jelöltek listájára? Ő Magdi, nem hülye! Érted?
– Ja!
– Akkor folytatom: szóval neki tök mindegy, ki veszi el, ha egyáltalán van olyan tökéletlen köztetek, hogy ezt a repedtsarkú kurvát feleségül kérje, de ha senki sem lesz annyira agyalágyult, akkor neki azon kell mesterkednie, vajon, melyikőtökből tudná kipréselni a legtöbb pénzt. Igazam van?
– Nem biztos…
– Zolikám! Te nem vagy komplett! Nem ez az első ilyen, vagy ilyesfajta történet, amit hallok, miért nem hiszel nekem?
Áthívtál, hogy megbeszéljük ezt az esetet, hogy feltárjuk a probléma lényegét, és ha tudok, adjak neked tanácsot. Ez a pálya?
– Nem egészen…
– Rendben! Annyi a változás, hogy nem volt erőszak, nem kell feljelentést tennetek. De ettől függetlenül a csalás még csalás marad! Vagy rászedés? Megmalmozás? Az erdőbe való bevivés? Mindegy, milyen szóval illetjük a volt bigéd manipulációját, a tény, attól még tény marad, ami nem más, mint, hogy hülyére akar venni!
Fogalma sincs, ki csinálta fel, de már kipécézett téged, mint leendő apát, és most ezerrel teper, hogy az elgondolását véghez vigye! Ha nem vagyok Windischgrätz kedves barátom, mennyi havi apanázsra gondolt a nagysága, amiből a zabi gyerekét felnevelhetné?
Persze csak akkor mondd, ha már nyilatkozott erről, illetve, ha úgy gondolod, megbízhatsz bennem e szigorúan bizalmas információt illetően!
– Igen, már jelezte: havi száz rugóra!
– Óh! Mily szerény! Csupán ennyi? Szinte látom, ahogyan visszafogja magát, és szöges bikacsökkel ostorozza magát, hogy ne kérjen, vagy inkább: ne követeljen többet! Lenyűgözően szívszorító ez a szerénység!
– Jut eszembe: plusz a jogosítványa finanszírozása…
– Jaj, Istenem! Ez még rosszabb, mint a havi tartási díj!
– Miért?
– Mert az, sokkal több, mint gondolnád!
– Igen? Hát nem szabott árak vannak? Azon belül nem lehet sokkal többet kérni! Hol van elrejtve a csapda?
– Ó, Zolikám, te sötétebb vagy néha, mint a gőzös füstje az éjjeli alagútban! Gondold csak meg: ha ebbe belemennél, kisnagysága a kötelező harminc órán túl venne még vagy ötvenet, de lehet, hogy százat, és lelkiismeret–furdalás nélkül megbukna egy fél tucatszor, hiszen nem az ő pénztárcája bánná… Ebbe semmiképpen se menj bele!
De van más javaslatom is: ha gondolod, megesküszöm a bíróság előtt, hogy velem is lefeküdt, most már vagy hat–hét valószínűsíthető apából sem ő, sem a tisztelt bíróság nem lesz képes kiválasztani az igazit!
Ha csak, az apasági teszt nem bizonyítja egyértelműen az ő állítását, de erről már beszéltem!
– De…
– Nincs semmi de! Ehhez ragaszkodj! Ne hagyd magad balekra venni! Azért jöttem, hogy ellássalak jó tanácsokkal, de ellátom ennek a cafkának is a baját, ha te nem mered!
Valamelyik este megvárom a házuk előtt, és szarrá verem! Nem fogja a porontyát rád sózni! Nem fog téged évtizedekig kiszipolyozni, anyagilag tönkre tenni!
Hogyan fogsz újabb kapcsolatot felépíteni, gyerektartással a hátad mögött?
Hogyan akarsz lakásra gyűjteni, ha a zabigyereke fenntartása, és az ő mohósága elvisz minden pénzedet? Te teljesen meg vagy buggyanva? Havi száz rugót perkálnál a semmiért? Nem is keresel annyit!
– Ez nem igaz! A százötvenet minden hónapban összekalapálom!
– Ó, te agyament, szerencsétlen jólélek! A maradék ötvenezer nem elegendő a létfenntartásodra! A közüzemi számláid, a bérleted, a mobilod feltöltése és a vállalati kajálás sem jön ki belőle! Vagy, már eldöntötted, hogy életed végéig az apádon, és a mostoha anyádon fogsz élősködni?
– Dehogyis! De nem is erről van szó!
– Mondhatsz nekem bármit! A szüleidet pumpálhatod egy darabig, de ha rájönnek, hová folyik el az évi egymilliónál is több, majd kiutálnak a házukból! Ezen kívül számíthatsz rá, hogy a barátaid is elfordulnak tőled, mint extra lúzertól! A magam részéről nem rejtem véka alá, hogy – ha hagyod magad rászedetni –, bizisten, én is meg fogok orrolni rád!
Légy már férfi, a szentségit neki! Állj a sarkadra, és küldd el ezt a büdös ringyót a náthás francba, és keress magadnak egy normális fehércselédet!
Ezt te éppúgy megérdemled, mint a bigék a zöldmoszatos arcpakolást! Érthetően fogalmaztam, vagy mondjam még vulgárisabban?
– Azt hiszem, eléggé szemléletesen, és határozottan fejezted ki magad, de nem erről van szó!…
– Azt hiszem, besokalltam! Megyek is haza! Veled lehetetlen értelmesen beszélni! Téged nem lehet meggyőzni! Hagyod magad becsapni, aztán, ha már késő, jössz újra hozzám! Csak azért, hogy megint elsírd a gondodat–bajodat, és elvárod, hogy újfent találjak ki jobbnál–jobb ötleteket, és mentsem a még menthetőt! Ugye, erről van szó?
– Nem dehogyis!
– Nem a francokat nem! Bepaliztak, és most nem tudod, mit tegyél!? Én nemcsak elmondtam őszintén a véleményemet, de a segítségemet is felajánlottam, egészen a hamis tanúzásig… Nem éltél vele, elmentem, köszi a söröket, csao!
– Várj! Nem erről van szó!
– Hanem? Akkor mi a büdös fenének hívtál?
– Azért, hogy beszélj vele!
– Hogy felejtsen el, hogy ne zaklasson a leendő porontyával? Hogy szakadjon le rólad?
– Nem!
– Hanem?
– Hogy jöjjön vissza hozzám, mert szeretem őt! Amikor kirobbant a party-botrány, eltűnt, és, azóta sem jelentkezett. Már számtalanszor kerestem, de sosem találtam otthon. Vagy csak letagadják!
Azért kérettelek, hogy segíts! Nézz utána, lécci, mi van vele? Nekem ő jelenti a mindent, nélküle nincs nyugodt éjszakám, de nappalom sem!
Szó sincs róla, hogy elverd, vagy hamisan tanúskodj ellene! Találd meg nekem, és mondd meg neki, hogy imádom! Ennyi!
– Már ne is haragudj, Zolikám, de én erre képtelen vagyok! Nem fogom a jövődet szánt szándékkal tönkre tenni! Ne is haragudj rám, de ezt nem teszem meg! Én ugyanis a barátod vagyok! Viszont, egy utolsó ötletem még lenne ezzel kapcsolatban…
– Éspedig?
– Kérd meg ezzel kapcsolatban a két barátodat, akik talán jobban ismerik már Magdit, mint te!
Ők örömmel fogják teljesíteni kérésedet, hiszen létérdekük, hogy nyugvópontra jusson ez a kellemetlen ügy! Hidd el, ugrani fognak, mint a gumi–bolha és mindent el fognak követni kérésed maradéktalan teljesítéséért. Ők napokon belül meg fogják találni a szerelmedet!
És dörzsölni fogják kezüket örömükben. Mert ebben a mocskos ügyben csak a haveroknak álcázott ellenségeidre számíthatsz!
Igaz barátra semmiképpen sem!
"ebben a mocskos ügyben csak a haveroknak álcázott ellenségeidre számíthatsz!
Igaz barátra semmiképpen sem!"
Szeretettel: Rita:]