Céges kirándulás 1976

A vezetőség úgy döntött, hogy idén nem országunkban kirándulunk, hanem külföldön. Kötelező mindenkinek ott lenni a cég fizeti.
Hármas ünnep jött, arra az időre tervezték a kirándulást. Két éjszaka, nem a világ, nem olyan sok. A feleségek és a férjek, akik otthon maradtak, nekik sem tűnik hosszúnak a három nap.
Kora reggel indult a busz, irány Ausztria!
Ahogy elindultak, népszámlálás, aztán hoztak egy kis pálinkát, hogy ne lógjon az orruk, legyenek vidámak.
– Aki nem iszik, az nem kap jutalmat – mondta a főnök. Volt aki kétszer ivott, igen jó kedvében volt, mire Bécsbe értek kialudta magát a kolléga, és akik vele tartottak az ivással.
A határon átérve, csodát láttak, még a fű is zöldebb, mondta egyik utas. Milyen szép tiszták az utcák, virágokkal teli házaknak, ablakában futós muskátli ezer színben pompázott. Mindenki rácsodálkozott a látványra. Izgatottan várták a városnézést Bécsben.
Első nap a római kori Bécset tekintették meg, aztán beültek egy kávézóba, ahol illatozott a finom kávé, csodás sütemények kellették magukat. Persze mindenből a legolcsóbbat vették, mert kellett a pénz bevásárlásra. Este vacsoránál mindenki arról beszélt, hogy milyen csodaszép ország Ausztria. Mennyivel jobb az élet, mint nálunk! Vacsora után meghívtak a fiúk néhányukat, azzal, hogy hoztak egy kis hazai bort, igyanak az egészségükre. Páran be is mentek a fiúk szobájába poharazni a finom hazai bort. Borozás után elindultak a nők a szobájukba. Fejükbe szállt a finom hazai, nem tudták melyik szoba is az övék. Hárman laktak a szobában egyik nő fejfájásra hivatkozva, nem ment borozni. Ő azt mondta lepihen.
Mivel kiesett a fejükből a szobaszám, ezért minden szobába benyitottak. Szinte minden ajtó nyitva volt.
Egyik szobában a főnök éppen a fürdőből jött ki, egy szál törölközőben szemérmesen takarta el magát. Aztán bevágta a fürdőajtót. Nagy sikoly a titkárnő keze ott volt, az ajtónál aki nagyot visított fájdalmában.
Lebuktak, mindenki tudta, hogy viszonyuk van. Ám senki nem mert szólni.
– Jöjjenek be – mondta a főnök. – Képzeljék Marika szobájába nincs víz, át kellett jönni zuhanyozni. Kerüljenek beljebb! Megkínálom magukat egy kis finom likőrrel, ezt itt vettem kóstoljuk meg. Már mindegy volt ittak, aztán a főnök útba igazította őket, megkeresték a hosszú folyosón a szobájukat.
Ahogy benyitottak nagy sikítás, a harmadik hölgy, akinek fájt a feje és elvonult a szobába a szomszédtól kért fájdalomcsillapítót, épp most akarta bevenni.
Nagy nehezen ágyba került a kiránduló csoport. Világukat nem tudták úgy aludtak. Másnap reggel nem néztek egymásra. Egyik másik azért, mert lebukott a többiek meg mert leitták magukat. Másnaposak voltak.
– Ma városnézés – mondta a főnök. – Nincs semmi ujjongás? Na nem baj!
Megnézzük a Habsburg uralkodócsalád kastélyát. Bécs, sokszínű pompás barokk épületét, múzeumokat, Szent István székesegyházat, a Nemzeti Könyvtárat.
Mire este lett mindenki úgy esett az ágyba, mint a hulla. Csendesen elaludtak, másnap hazafelé vásárolnak. Ami nagy élménynek mutatkozott. Azok a nagy szupermarketek, a rengeteg kis üzlet! Mindenki vérét felpezsdítette.
Keressük meg a Máriahilfel strasset kérték a sofőrt, ami Bécsnek a leghosszabb bevásárló útja, több órás vásárlási lehetőség, nem beszélve arról, hogy a legolcsóbb. Mindenki felélénkült a hír hallatán, íme megérkeztünk.
Végre meg van. Ki a buszból, be az áruházakba. Két óra alatt kellett bevásárolni, mindenki, mint az örült rohangált. Mindegy, hogy mit vesznek, nem Magyar, csak pénzüket elköltsék. Egymás kezéből vették ki az árut, ne, hogy a másik jobb cuccot vásároljon, mint ő. Kifáradva estek be a buszba, előszedték a vásárolt ruhákat, cipőket, mutogatták egymásnak. Mindenki sajnálta, hogy nem olyat vett, mint a szomszédja.
Gyorsan lejárt a két óra, fél halott volt a társaság, de még a Schönburgi kastélyt megnézték. Ott már csak vánszorogni tudtak. Egymást segítve kimerülve feltámogatták egymást a buszra, és hazáig mindenki édesen aludt.
Otthon elmondták, hogy milyen szép Ausztria, az ajándékokkal elkápráztatták a családot.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó! volt!
Csak másnap ne kellene bemenni dolgozni!

“Céges kirándulás 1976” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!
    Ahogy írtad, kirándulás alkalmával feszabadultabbak a kollégák a kelleténél is.(f)

  2. Kedves Rózsa!

    Nagyon jól írod le az egykori céges kirándulást, ahol jobban meglehetett ismerni a munkatársakat, mint a munkahelyen.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Drága Babu!
    Jobban megismerik egymást a kirándulók három nap alatt, mint munkahelyen évek alatt.
    Szeretettel Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa !
    Szeretettel olvastam ezt a szép kirándulás részleteit!
    Nagy öröm egy ilyen megszervezett közös kirándulás.
    Sokkal jobban megismered a kollégákat.
    Gratulálok szépen felépített írásodhoz….Babu (l)

  5. Kedves Éva!

    Igen három nap együtt, és az utazás alatt jobban megismerik egymást, mint a munkahelyen évek alatt.
    Köszönöm, hogy olvastál.Szeretettel.Rózsa.(l)(f)

  6. Igaz a mondás, együtt lehet megismerni a másikat, hát ez nagyon jól sikerült.

  7. Húúú, mennyi nem várt esemény történik egy céges kiránduláson. Remek írásodhoz gratulálok Rózsám. Szeretettel ölellek(f)Kata

  8. Szia Rita!
    Köszönöm, hogy nálam jártál!
    Ölellek szeretettel Rózsa.(l)(f)

  9. Három nap után jobban meg lehet ismerni mindenkit, mint a munkás évtizedek alatt.

    Jó kis sztori volt.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!