A jégbezárt szív

Hol volt, hol nem, egy család szeretetben, boldogságban éltek. Őszinte, kedves gyerekeket neveltek. Mindent megbeszéltek, segítettek egymáson, ha kellett. Arra nevelték őket, hogy mindenkor mindenhol, állják meg a helyüket. Már gyerekkorban egyéniségük volt, kifinomultságra törekedtek. Büszkék, érzékenyek.
Gyerekeket a neveltetés életük végéig elkíséri. Azt gondolták, hogy minden család úgy él, mint ők, el nem tudtak képzelni a más életet. Az egyik lány szerelmes lett egy gazdag fiúba, akinek szülei nem nézték jó szemmel a szegényebb lány szerelmét. Aztán egy pletyka miatt a lány azt hallotta, hogy szép is jó is, csak nem gazdag, mint ő fiúk. A lány sértődötten, büszkén a legközelebbi találkozásnál, a fiú tudtára adta, hogy szakítanak. A fiú belebetegedett, a lány is összeomlott, önérzetét rettenetesen bántotta, hogy nem bíznak benne, a fiú szülei. Pedig nagyon szerette a fiút.
Aztán egy szép napon azt gondolta, hogy nem tud a fiú közelében élni, elhatározta, hogy bárki is legyen, aki először megkéri, hozzá megy feleségül. Úgy történt, hamarosan megismerkedett egy távolabb élő fiúval, akivel rövid időn belül összeházasodtak.
Az első perctől kezdve, a lány úgy akart élni, mint otthon, szeretetben, őszinteségben. Mindent megtett, jó háziasszony volt. Takarított mosott főzött. Finom ebéddel várta haza férjét.
A férjéről gyorsan kiderült, hogy hazudott, nem járt haza időben. A feleség naivan eleinte elhitte, hogy dolga volt. Azt látta otthon, hogy becsületesen mindent megbeszéltek a szülők. Nem gondolta, hogy nem mond a férje igazat. Hamarosan rájött, férje hazugságaira.
– Kérlek, szeress! – mondta, de nem talált vigaszt. Tudta, hogy hiába adná szívét, nem kell. Nincs hajlam arra, hogy megszeressék.

Kegyetlen évek következtek. Megalázás, verés, veszekedés, válás!
A lány arra törekedett, hogy a feje fölött tető legyen. Németországba ment ki dolgozni, hogy ki tudja fizetni volt férjét. Mindent elkövetett azért, hogy nyugodtan éljen. Megkeményítették, az elmúlt évek. Tudta, hogy csak magára számíthat. Tudta, hogy nem mehet vissza oda, ahonnan jött.
Elkezdte építeni jövőjét. Senkiben nem bízott, félt az újabb kudarctól. Megkeményedett, a szívét jéghideg páncél borította.
Tudta, hogy nem jól döntött, hibáztatta magát! Nem szabad szerelem nélkül élni, nem szabad, bosszúból, szégyenből, hozzámenni valakihez, ez a világ nem olyan, hogy megbocsájt. Ez a világ kegyetlen, jéghideg valóság.

Sok éve egyedül éli életét, megteremtette egzisztenciáját, tanult, jól keresett. Vezető beosztásban, fegyelmet, rendet tartott. Úgy hívták a beosztottjai, hogy kedves jégszív.
Nem bízott senkiben, nem akart kapcsolatot. Rossz döntése egész életét végig kíséri. Marad a jégbezárt szív. Kemény, hideg, elutasító. Aki kezet fog vele egyenesen elriad a férfias, magabiztos, kézfogástól. Tudja, hogy itt csak az egyenes beszéd számit, mellébeszélés nincs.
Kizárólag családja tudják őt mosolyra csalogatni. Gyerekei, később unokái.
Megtanította nekik, hogy a szerelem milyen szép dolog! Csodálatos, megfoghatatlan, szerencsés, odaadó, kedves. Kizárólag csak szerelemben kell élni. A szerelem a legnagyobb ajándék életünkben. Keressük meg és ne engedjük a boldogság madarát kirepülni kezünkből. Fogjuk olyan szelíden, lágyan, hogy jól érezze magát tenyerünkben, és sokáig maradjon nálunk.
Ha nem, jégszívvel kell élni, ami mindent tönkretesz. Mindig fázik, rosszkedvű, bánatos és hideg.
Márta mondta el történetét, hogy mások okuljanak belőle. Mint ér a pénz, a gazdagság? Semmit, csak szerelem, az ami mindent megér. Átsegít minden rosszon, bajon, betegségen. Tehát szeressünk ameddig élünk!
Tisztelettel Márta.

“A jégbezárt szív” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel Rózsa(f)

  2. Drága Rózsa! Sajnos a pletyka, a vagyoni különbség,
    sértődöttség, minden hozzájárult, hogy szegény nő
    jégszívvel, kőszívvel élt tovább. Na meg az is, hogy
    aki otthon szeretetben, megértésben él, nem számít
    rá, hogy mások nagyon is másképpen. Sajnos ismerős
    a történet mondanivalója. Szeretettel időztem.
    M.(l)(f)(l)

  3. Kedves Magdika!
    Köszönöm, hogy olvastál. Örülök, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(f)

  4. Kedves Kankalin!
    Örömmel láttalak nálam.
    szeretettel Rózsa(f)

  5. Kedves Rózsa!

    Szépen indult szerelmi törtenet, amit az előitéletek romba dötöttek.
    Márti, nagy árat fizetett, azért, hogy túl önérzetes volt, megriadt a szülők hozzáállásától, akik,még azt hitték aboldogság kulcsa a vagyon.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  6. Szia Rózsa! 🙂

    Márta történetén keresztül bizonyosságot nyert, hogy nem mindig kell ésszel dönteni. Hogy választásunk helyes-e, mindig csak később derül ki de jó eséllyel sikerülhet a megfelelő úton elindulni és haladni. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  7. Szia Margit!
    Köszönöm, hogy nálam jártál.
    Szeretettel. Rózsa(l)(f)

  8. Szia, kedves Rózsa!
    Szomorú, megható, elgondolkodtató a történet!
    Sajnos szomorú sors jutott Mártának!
    Szívből gratulálok!

    Szeretettel: Margit (l)

  9. Szia Rózsám! A fiatal Márti egy elhamarkodott döntése miatt egy életen át boldogtalan maradt. Szerencsére gyerekeinek, unokáinak nem ezt tanította. Gratulálok írásodhoz, és szeretettel ölellek(l)Kata

  10. Szia Rita!
    Köszönöm, hogy olvastál. Sajnálom, hogy Mártinak ilyen élete volt.
    Tudja, hogy ő is hibázott.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  11. Kedves Rózsa!

    Bizony megvan a veszélye annak is, ha az ember boldog családban él, pedig hát ennél jobbat nem kívánhat az ember magának. A gyerek azt tartja természetesnek ami otthon van, amiben benne él.Talán tudatosítani kellene, hogy ez nem mindenhol van így. Nehéz dolog. A szerelem is nehéz, az is elmúlik és ha nincs kitartás, szeretet, akkor széthull a család és a szerelemből gyűlölet lesz.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!