A FA-BRIKETT

Összes megtekintés: 40 

(Átirat)

A kapucsengő dallamára kíváncsian dugta ki fejét a ház ura. A telek előtt egy leereszthető hátsó-falú, zárt kocsiszekrényű teherautó állt. Egy 35 körüli magabiztos férfi és egy alig húsznak kinéző, hosszú, fekete hajú, szerény, ázsiai szépség állt a kapu előtt…

– Tiszteletem uram! – szólt a férfi, és keletiesen meghajolt. A lány követte a mozdulatát. – Ne haragudjon a zavarásért, fa-brikettel kereskedek, és…
– Miért is haragudnék uram? De én nem rendeltem semmit! Fa-brikettet meg a legkevésbé sem!
– Tudom, tudom, ezért is kérném bocsánatát, ha az idejét rabolnám…
– Az égvilágon nem történt semmi, a viszont…
– Várjon már! Legalább egy percre! Olyan ajánlatom van az Ön számára, hogy na! Imába fogja foglalni a nevemet! Elhiszi?
– Ugyan már! Nem is vagyok hívő!
– Na, jó, ezt csak átvitt értelemben gondoltam, de ha végighallgatna, biztosan jó üzletet köthetnénk!
– Mármint, hogy maga! Mert, hogy nekem nem kell a portékája, az tuti!
– Rendben! De tudja mit? Adjon nekem csak öt percet…
– Egyet sem!
– … s ha ezen rövid idő alatt nem tudnám Önt meggyőzni, kézbe kap 10 €-t! Na, mit szól hozzá?
– Nekem nincs időm olyan dologról beszélgetni, amit nem óhajtok megvenni! Miért olyan nehéz ezt felfognia? Nem kell, és kész! Alászolgálja!
– Legyen 20 €! Nos, ez jobban hangzik? – ezzel zsebéből elővett egy köteg eurós papírpénzt, s egy húszast a tulaj kezébe nyomott.

– Sehogy sem hangzik! Értse meg, nekem öt percem sincs hülyeségekre! Nem érti, hogy én egy nagyon elfoglalt üzletember vagyok?
– De, megértem. S mivel én is üzletet szeretnék kötni, maradjon a 20 €, és csak három percet kérek. Ezt már csak nem utasíthatja vissza!
– Jól van, na, de mondja gyorsan!
– Nos, először is szeretném megtudni, mivel fűt? A vöröstéglás kéményét elnézve, – amely ugye nem gázkazánok számára gyártott, bélelt alumínium-cső –, gyanítom, hogy szénnel, vagy fával, esetleg vegyesen…
– Nyert. És?
– Ebben az esetben szeretném bemutatni az új fa-brikettünket, aminek 13+1 jó tulajdonsága van… 13+1 telitalálat, akárcsak a totóban…
– Megvettem a kazánomba való, egész télire való tüzelőt! Emellett pedig sosem totózom! Na, ehhez mit szól jóember?
– Azt, hogy Ön egy bölcs, előrelátó ember. Ha idén vette a tüzelőjét, jövőre, vagy azután csodálatosan száraz fája lehet, addig pedig tüzelhetne az általam kínált…
– Ne erőlködjön, nem kell! A viszont…
– Várjon már! Legalább a három perc erejéig ne menjen el! Ha Ön üzletember, korrekt módon végighallgat!
– Rendben, igaza van! Itt az órám, beállítom három perces jelzésre, de ha meghallja a sípolást, elhúz a „rakodó–munkásával” együtt! Meg vagyok értve?
– Ha ennyire erőlteti, legyen úgy! Amúgy Li-nek hívják a kis barátnőmet, ő egyben az üzlettársam is. Egy vietnámi kirándulásomon leptem meg magam vele, mit szól? Aranyos, ugye?
– Ahogy vesszük. Se melle, se feneke. Nem is értem, mit lehet egy ilyen egy szál bélű, lapos nőn szeretni?
– Szerencsére nem vagyunk egyformák, nekem ezek jönnek be. Amúgy százszor jobbak az ágyban, mint hazánk lányai. Na, de indítsa azt az órát! Nos:
Egy: a fa-brikett Mega Joul-ra vetített ára jóval olcsóbb, mint a tűzifáé…
– Hiszi a piszi! Amennyivel jobban ég, kétszer annyival drágább is! Különben is: ha van nekem negyed annyiba kerülő keményfám, az csak olcsóbb, mint a maga brikettje! Nem mintha egy darabot is vennék, de mennyiért vesztegeti mázsáját?
– 170 euró, vagy 50.000 forint. Kinek melyik pénz szimpatikusabb…
– Sejtettem!
– Mit?
– Hogy arany árban méri! Nem is tudom elhinni, hogy a faforgácsot, a fűrészport, és egyéb hulladékot összepréselve van képe ennyit elkérni ezért a maradékért! Mert, hogy magának még fizettek is azért, hogy elvigye a fatelepi hulladékot, az annyira biztos, mint, hogy nem kérek ebből a vacakból! Nemhogy egy mázsát, de egy darabot sem!
– Úgy látom, Ön nagyon kemény dió, de nem adom fel! Már mondom is tovább:
Kettő: a brikettnek negyed annyi hely kell, mint a tűzifának, így…
– Ne is folytassa! Látja a ház hátuljának teljes hosszában végig húzódó fészert? Oda 3-4 évre elegendő fát tudok betárolni. Helyem tehát van dögivel! De mondja a harmadik érvét!
– Nos, akár hiszi, akár nem, a brikettem színtiszta keményfából készült, ami…
– Mert az én megvásárolt fám puhafa? Vagy hulladék pozdorja, bútorlap maradék, gally, vagy ág-fa? Jöjjön, nézze meg a százmázsányi akácomat méretre vágva, a plafonig felstószolva!…
– Elhiszem uram, de ezzel hadd ne húzzuk az időt! Folytathatom? Köszönöm!
Négy: a brikett szebben ég, mivel egyforma nagyok, egyenlő szilárdságúak, egyformán szárazak, ezért könnyebben kiszámítható, mennyit tesz a kazánjába. Emellett egyenletesen ég, nincsenek benne nedves darabok, egyazon mennyiség ugyanannyi ideig ég, s a hője is állandó…

– Ugyan, már, kit érdekel ez a sok maszlag! Teli pakolom a kazánomat, meggyújtom, és joccakát! Ha túl melegedne a víz, lezár a levegő szabályzó, s ha visszahűlt a víz, automatikusan újra nyit, s ezzel el is van kapálva minden! Nem ücsörgök a kályha előtt, és nem számolom a mega-joulokat, meg a fa százalékos nedvességtartalmát, én egy elfoglalt ember lennék, ha még nem mondtam volna! Nekem meghalni sincs időm, de mondja: mi a következő aduja?
– Rendben! Öt: a brikett jobban kíméli a kazánját, mint a fája, hiszen egyenletesebben ég, így egyenletes a hő-átbocsátása a fém felületekre, ezért nem lép fel hirtelen hő-terhelés, ennek következtében az, nem repedhet meg…
– Álljon már meg a menet! Gondolja, ha én papírral, meg gyújtóssal elkezdem a fűtést, ezzel úgy „túl-hőterhelem” a kazánomat, hogy elreped, vagy a vas megolvad? Nem tudta, hogy az öntöttvasnak éppen ez a jó tulajdonsága? Sosem reped, sosem pattan el, s ezzel a jó tulajdonságaival emelkedik az acéllemezes kazánok fölé?
Tudta, hogy a tűztérben lévő öntöttvas rostély ujjnyi vastag? Mikor fog az kilukadni, megrepedni, vagy akárcsak elkopni? Olyannal riogat, ami humbug, kitaláció, s emellett semmiféle tudományos alappal nem rendelkezik! De mondja a hatodik érvét! Remélem, az nem lesz ennyire vérszegény!
– Hej, de nehéz magával zöld ágra vergődni! De akkor sem adom fel!
Tehát, hat: a fa-brikett extrém alacsony nedvességtartalma miatt a kéménye nehezebben kormozódik, ami által…
– Jaj, csak ezzel ne jött volna!
– Miért? Minden szavam igaz!
– Én azt nem kétlem, de vegyük csak sorba: ha a fa nedvesebb, tény, hogy rosszabbul, akár kormozva ég, de csak addig, míg a kazán el nem éri az üzemi hőmérsékletét. Utána, a beledobott nedvesebb fából pillanatok alatt kipárolog a víz, és, a már kiszáradt fa gyönyörűen fog égni! Úgy bizony, kedves uram! A belőle eltávozott víz pedig gőz alakjában távozik a kéményből, tehát az, önmagában már nem kormoz. Amúgy meg, évente legalább egyszer, saját magam kotrom ki a kéményt, s tök mindegy, hogy egy, két, esetleg háromvödörnyi kormot kaparok ki, fontos, hogy sose legyen annyi a kéményben, hogy elduguljon! Na, ehhez mit szól jó uram? De ne is szóljon semmit, az ideje már rég lejárt, hallotta, hogy már sípolt az órám, az isten áldja, minden jót!…
– Jól van, megyek. De ne feledje, hogy az eltelt idő felét a maga beszéde töltötte ki, így nem igazságos, hogy a megbeszélt három percből jó, ha másfelet, de inkább kevesebbet én használtam fel. Ha maga igazán buisness man, és korrekt, ad legalább egy percet, hogy befejezzem!
– Legyen egyszer jó napja! Úgy látszik, engem is a jó szívem fog a sírba dönteni! Mondja a hetedik zseniális érvét! De csak röviden, mert nekem nagyon nincs időm ilyen marhaságokra!
– Köszönöm a lehetőséget, szóval: a fa-brikettet könnyű tárolni, hiszen ideális méretű, 1-1 csomag csupán 10 kilógramm, kötésben két méter magasságig pakolható, a nők is könnyen boldogulnak vele, s az sem baj, ha víz éri, hiszen zsugorfóliázva van. Ha tehát valakinek nincs úgy fészere, mint Önnek, az is betárolhat nagyobb mennyiséget.
– Rendben, ezt az érvét elfogadtam, mondhatja is tovább, mielőtt ránk sötétedbe!
– Nyolc: Leeséskor nem törik, hosszú évek múltán sem porlódik. Ezen túl menően van egy zseniálisan nagy előnye, amivel egyetlen, hagyományos fa sem rendelkezik, lett légyen az puha – vagy keményfa: begyújtáskor – a kazán oldalainál tégla-szerűen fel lehet pakolni, s ha begyulladt egy napig is ég, mégpedig egyenletesen.
– Biztos úgy van. Mondja tovább!
– Kilenc: kevés a hamuja, mindössze 1-2 %, így rengeteg munkát tudna megspórolni, hiszen kevesebbszer kellene a tűzteret kipucolni, illetve ritkábban szükségeltetne a hamuját a kukáig elvinnie.
– Hogy maga mennyire téved, ha ezt nehéz munkának véli, kedves barátom! A tűzteret amúgy sem kell kitakarítani mindennap, folyamatos üzemelés közben nem is lehet, elég azt naponta egyszer-kétszer jól lekotorni, hogy kapjon elegendő levegőt a tűz, aztán megint csak joccakát!
Ez, az a nagy munka? Vagy, hogy a hamutérből naponta kihúzzam azt a két-háromkilónyi hamut tálcával együtt? Ez a nehéz, vagy a fészerig megtenni vele azt az öt métert? Mert, hogy az ott álló 240 literes kukám egy hónap alatt sem tellene meg vele, az, tuti, mint hogy azt a kapuig kihúzni sem lenne nehéz, hiszen kerekeken gurul! Mondjon már valami olyasmit, amivel meg tudna győzni! Mi a tízedik okossága?
– Az, hogy brikett használatakor nem kell fát fűrészelni, hasogatni, meg…
– Ne is folytassa! Huszonöt centi hosszúra vágva, hasogatva jön a fám, sőt! Minden öt köbméterhez adnak egy fél köbméter fenyőt, azt is hasogatva, hogy kedvem szerinti gyújtóst tudjak belőle aprítani. Nincs is szebb munka kora ősszel, amikor még jó az idő, de már nem tűz annyira a nap, apróra szecskázni, úgy bizony! Már csak azért is, mert egy kis mozgás mindenkinek kell!
Én például leülök egy boros ládára, rajta egy kényelmes ülőpárna, aztán a rádió halk zenéje mellett gyártom az aprófát, miközben egy-egy pohár borral locsolom meg torkomat. Mire felocsúdnék, már készen is vagyok. Na, ezt az élvezetemet meg nem is hagyom elvenni! Mit tudna mondani tizenegyedik pont gyanánt?
– Ha fa-brikettet használ, nem kell Korm-mix-et, vagy más kormozó-szert, így például olajos rongyot használnia. Ez nemcsak plusz kiadás, de a fáradt-olajjal való koromégetés környezet szennyezés is, a büdös rongy meg undorító! Tudom, Ön évente egyszer saját kezűleg végzi kéményének kitisztítását, de higgyen nekem: most sincs 2-3 éves száraz tüzelője, s ha nedvesebb a fája a kelleténél, és több korom rakódik le a kéményébe, nem fog felmászni a tetőre havas-esőben, szélviharban! Nem akar odafagyni a létrához, vagy lecsúszni a jeges tetőről!
– Na, ebben végre van valami, de még sincs! Egy egész vödörnyi korom tisztítóm van, fillérekért jutottam hozzá, legalább elhasználom, nem megy pocsékba. Amúgy nem szennyezi a környezetet, mivel széndioxidra, és vízgőzre bontja a kormot. Ha egy flakon szénsavas vizet öntenék ki a kertembe, ugyanazt az eredményt kapnám, mint a kéménytisztítással. Van még valami uraságod tarsolyában?
– Igen! Tizenkettő: ezt a hamut fel lehet használni trágyázásra, mivel semmilyen káros vegyi anyagot nem tartalmaz. Tökéletes tápanyaga lehetne minden növényének.
– Ez minden? Tudja mit? Látja a kert hátsó szegletében a babbal befuttatott, cseréplécekből összeállított nagy „A”–betűt?
– Igen. Miért?
– Nos, az alatt egy négy köbméteres gödör van, abba pakolom az egész nyáron át kikapált, kigyomlált gazt, az elhervadt virágokat, a leérett kultúrnövények szárait, a szőlők, bokrok, és a fák letört, illetve lemetszett ágait, apróra vágva. Eddig tudott követni?
Nos, erre szórom rá télvíz idején azt a napi 2-3 kilónyi fahamumat, amivel a 240 literes kukám egy hónap alatt sem lenne teli, s amit nem lenne nehéz kihúzni a kapuig. Mert nem is húzom. Mert nem hagyom elveszni ezt a trágya-fajtát! Ha megtelik a kukám (s ebbe csak hamut gyűjtök, a szemétnek ott a kis szürke), odagurítom a lukhoz, beleborítom, és joccakát! Egy év alatt tele lesz, teszek rá húsz centi földet, aztán várok vele még egy évet, és lesz négy köbméternyi, jó minőségű humuszom. A közbenső két évben ugyanezt eljátszom a kert másik sarkával, ahol a föld alatt most érik a zöld-trágya. Mivel ez a bab-futtató mobil, az onnan kiásott fekete föld után maradó négy köbméternyi lukra ráhelyezem, s a következő két évben ott gyártom a termőföldet.
Ha ennél okosabbat tud mondani, megeszem a kalapomat! Nos, hallgatom!
– Nem tudom, mennyire viseli szívén uraságod a környezet kímélését, de tudnia kell, hogy az általam javasolt tüzelőanyag 100%-ban megújuló energiaforrás, elégetésekor a füstje nem tartalmaz káros kéndioxidot. Ez lett volna a 13. pontom, illetve…
– Ácsi! Csak nem azt akarja velem elhitetni, hogy az általam elégetett keményfából sűrű oszlopokban tör elő a kéndioxid? Úgy, mint egy kráterből? Ön talán „kéndioxidtalanította” azt a forgács – vagy fűrészpor mennyiséget, amit a brikettjéhez felhasznált? Ugye, nem akar hülyére venni?
Az Ön, szemétből összepréselt, amúgy jól égő brikettje éppen annyi káros gázokat fog eregetni a környezetbe, mint az én keményfám, legfeljebb az enyém egy hangyányi vízgőzzel többet. Ennyi. Azt hiszem többszörösen túlteljesítettem a megígért újabb idő-vallumot, éppen itt az ideje befejeznünk ezt az értelmetlen, sehová nem vezető, parttalan diskurzust. Alászolgálja!
– Becsülöm a türelmét, és tisztelem a tudását uram! De, ha eddig végighallgatott, az utolsó pontot már ne hagyja ki!
– Bánom is én! De mondja gyorsan a plusz egyet! Nem tudom, említettem-e már Önnek, de én egy nagyon elfoglalt ember vagyok! Annyira, hogy még meghalni sincs időm!
– Nos: ha valaki rendel nálam egy tonnányi fa-brikettet, annak nemcsak a raklapokat hagynám itt, amiből kiváló gyújtóst készíthetne ingyen, hanem itt hagynék fél mázsa brikettet ajándékba, három napos kipróbálásra. S ha ez az ajánlat még mindig nem lenne eléggé meggyőző, itt hagynám a barátnőmet is. Ugyancsak háromnapi kipróbálásra. Na, ehhez mit szól?
– Semmit! Van barátnőm, nagy mellű, szintén belevaló tyúk. Meg ki is kaparná a szememet, ha kiderülne, miben sántikálnék. Á! Ez az ötlete nem is lehet komoly! Bármennyire is meglepett vele, felejtse el, mivel ez kivitelezhetetlen!
– Hogy maga mennyire téved! Mint már az elején jeleztem, a barátnőm egyben az üzleti partnerem is. Nagyon jól tudja: ha hetente nem adunk el legalább két-három tonnányi árut, én lehúzhatom a redőnyt, ő pedig mehet vissza a dzsungelbe bambusznádat kapálni! Ez már csak azért is szomorú lenne, mivel ő iszonyatosan szereti a szexet, ezért minden perverzitásban benne van. Nos?
– Hát, nem is tudom… Aztán maga meg mit csinál három napig?
– Ó, egyet se féljen uram, ott van az ő barátnője! Ő is egy fehérmájú szuka! Ha még egy féltonnányit bevállalna, akkor őt is megkaphatná, vagy paráználkodhatnánk akár négyesben is… Gondolja át, milyen szerencsés árukapcsolást ajánlok Önnek! Nos, nekem nincs több érvem. Önnek lenne esetleg bárminemű kérdése?
– Természetesen! De kizárólag szakmai: csakis a környezet megóvása, a kazánom és kéményem élettartamának megnövelése, valamint az emissziós gázok kibocsátásának leredukálása érdekében!
– Hallgatom!
– Mondja csak: az előbb említett feltételekkel, mennyibe is kerülne az a másfél tonnányi fa-brikett?

Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2

Szólj hozzá!