Doktor úr

Összes megtekintés: 68 

Krónikus betegségem miatt, s mert nem tudok vigyázni magamra,
gyakran kötök ki kórházban. \”Élményekkel\”, hol rosszal, hol jóval
térek haza. Múlt héten, egy hét ott tartózkodásom élményeit osztom
meg veletek.

Nagylányom kísért el, aggódik értem, ragaszkodott egy kivizsgáláshoz.
A Doktor úr, bemutatásakor igencsak meglepődtem, milyen fiatal.
Szimpatikus.

Nagy, nyolcágyas szobából nyíló, kétágyas kis \”kuckó\” lett leválasztva. Ott
helyeztek el.
A kórteremben főleg idős, néhány tudatzavarral kezelt beteget ápoltak. Gyakran
átjártam hozzájuk.
Szerettem őket. Különösen Icukát.
Le volt kötve mindkét keze, mert állandóan menni akart.
Barátságot kötöttem vele, jókat beszélgettünk.
– Olló kellene.
Keresek.- mondom én.
A barna cipő, tudod? Megvan?
Persze.
Tedd a szekrénybe.
Betettem.
Az olló?
Nem találom. Majd megkeresem.- elmentem.
Gyere drágám, ne vacakolj már- szól utánam.
Hát, így beszélgettünk, s közben simogattam, még most is szép
arcát.

Reggel jön Doktor úr hátizsákkal, /még nem öltözött át/ megnézni
betegeit.
-Hogy tetszik lenni?- kérdezi Ica nénit, s fogja kezét. Meghatódom.
Ezt a kérdést így, ma ritkán hangzik el. Nem ismerik, vagy szégyenlik?
-Beszéltem a fiával, azzal aki Németországban van. Hogy hívják?
-……Gábor
A másik fiát, aki Biatorbágyon lakik, őt hogy hívják?
…Géza
A Géza én vagyok- tréfál a Doktor úr.

Így zajlott a beszélgetés, tele alázattal, empátiával.
Így beszéltek a nővérkék is, s én nem hittem el! Van ilyen kórház?
Mert, a betegnek egy szép, kedves szó, egy mosoly, minden
gyógyszernél többet ér, ezt úgy látszik ők tudják.

Még mielőtt eljöttem, mondtam Ica néninek, haza megyek.
Másnap reggel nem fogadott el semmit, a szemét sem nyitotta ki.
Közölte: meg akar halni.
Amikor megsimogattam, csókolta a kezem. Fájó szívvel hagytam ott.

A Doktor úr egyetemi tanársegéd, egyetemi adjunktus, délután 4-5 h
között, hátizsákkal a hátán, még elköszön betegeitől.

2020. 08.05. Siposné Marica

“Doktor úr” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Jó az, ha olyan orvoshoz kerül az ember, akivel bizalom alakul ki, jobban elmondja a problémáit (megnyílik), és a gyógyítás is nagyobb eséllyel történhet. Mindenki közös érdeke. A járványhelyzet miatt inkább a háziorvosi ellátás ami problémásabb, az embereket idegesíti, hogy nem tudják elérni az orvosukat, stb. De az írás kórházról szól, ahol magam is nagyon korrekt embereket ismertem meg. Szeretettel olvastalak: Éva

  2. Kedves Marica!

    Szeretettel gratulálok írásodhoz, örömmel olvastam, nem azért, mert sokat voltál kórházban, hanem, hogy megírtad pozitiv tapasztalataidat. Nem csak a rosszról kell írni és beszélni, mert olyan is van.
    Nagyon sokat voltam én is kórházban, különböző osztályokon, nagyon sok emberséges orvossal, nővérrel találkoztam.
    Magdi

  3. Örültem írásodnak kedves Marica. Az utóbbi években hosszabb, rövidebb ideig én is közelről tapasztaltam a kórházi életet. Összességében nekem sem volt negatív élményem. Hál' Istennek, pár kivételtől eltekintve, az ilyen kedves, figyelmes orvosok, nővérek, sokan vannak. Szeretettei(f)Kata

  4. Kedves Marica!

    Hálás vagyok neked, hogy megírtad ezt a szép emberséges történetet, mert nagyon elegem van abból, hogy csak szidni lehet mindig mindent és mindenkit, pedig igenis vannak rendes orvosok, nővérek, utasok, szomszédok, egyáltalán emberek. Ha mi is ezek közé tartozunk, akkor sokkal több öröm ér bennünket is. Én is írok negatív figurákról, helyzetekről, mert tény, hogy abból is van bőven, de a jót is észre kell venni!

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!