Az utolsó nyári esték egyike.

Összes megtekintés: 71 

A Kisüzem, előtt ültünk a járdapadkán. A Klauzál tér felőli oldalon. Nyár volt, de nekem fájt torkom. Megfázhatott, túl sokat nyaltam. Fagyit, jégkrémet, vagy csak lehet túl sok sört ittam. Mindenesetre a Kisüzemben gyömbérsört kértem a pultos fiútól. Nem szerettem volna bonyolult lenni, de ezzel a torokfájással nem akartam szórakozni, emiatt megkértem , hogy ha lehet hűtetlen gyömbérsört adjon nekem. Nyilván csak a raktárban volt hátul, de rendes volt, hozott. Ez a dolga. Hálás voltam és talán nem voltam terhére.
Biztos gondolta magában-" Ki az a hülye , aki egy éjjeli napszakban , nyáron meleg gyömbérsört szeretne inni?"
Kikértük az italokat. Letelepedtünk vissza, a még meleg járdapadkára. Felhevítette a délutáni napsütés. Nem csodálom, itt a belvárosban, főleg a pesti oldalon nagyon meleg lehet az aszfalt napközben.
Kellemesen iszogattunk és filozofáltunk, a jelenről, a múltról és tán egy keveset. amennyire mertünk a jövőről. Nagyon mámorító és jó volt az este. Mindig is eltudtak varázsolni az éjszakai fények a belvárosban , és az az önfeledet szabadság érzés és a csillagok a gangos házak felett.
Éreztem, ahogy a gyömbéres sör buborékjai és a gyömbér enyhe pikánssága rámennek a gyulladt torkomra, bizsergető érzés volt, és reméltem , hogy holnapra már nem fog fájni.
Ahogy itt ültünk , végig futott az agyamon, hogy előtte egy-pár órával mennyit sétáltunk és a Műegyetem rakparttól egészen besétáltunk a bulinegyedbe, egy röpke pillanat alatt. Ha jó a társaság , szinte észre sem veszi az ember,hogy már 1/3 -ad Pestet bejárta és végigbeszélgették az utat.
Imádtam a nyári estéket.

“Az utolsó nyári esték egyike.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!