Az adakozó ősz

A természet sokarcúsága mindig csodálatba ejt. Tavasszal, amint a pici magvacskákból harsány szimfóniával fejlődnek a szebbnél-szebb növények, legyen az haszonnövény, vagy díszcserje, fák, mezei virágok, mind-mind egy igazi csoda. Nyáron pompáznak, aztán augusztus derekán már érződik a búcsúzás, elmúlás hangulata, és amint búcsúzáskor kézfogásra nyújtjuk kezeinket, szinte ugyanúgy cselekszik \”földanyánk\” is, széttárt kezein illatoznak a finomabbnál-finomabb termések. A sorban elsőként mosolyognak az aranyló sárgabarackok, felöltik elegáns zakójukat a hamvas szilvák, majd alázattal hullanak alá a zöldellő fűbe, így búcsútáncot lejtenek az egyre hűvösödő széllel. A gazdaasszonyok hableányok segítségével tisztítják a befőttes üvegeket, melyekbe télire raktározzák a vitaminoktól duzzadó gyümölcsöket, hogy megóvjanak bennünket a lesben álló vírusoktól. Nagyon varázslatos ilyenkor a határ, a fák is búcsúcsókot adnak szeretett, hű leveleiknek, melyek bódultan, belepirulva hullanak alá a hűs szellő karjaiban. De itt-ott a rámenős esőcseppek felébresztik őket, még lustán nyújtóznak egyet, és kéjesen porrá zúzódnak lassan. Így nyújtva táplálékot a gombaspóráknak, melyek az utolsó meleget adó napfénytől buján osztódnak az avarban, bízván a túrázók ösztöneiben, hogy megtalálják őket búvóhelyeiken. Lassan megtelnek a pincék is a gazdag termésekkel, a padláson is melegszenek a pajkos kukoricacsövek, melyekből a kiváltságosak kötetbe kötve büszkén sorakoznak a szarufákon. Dombtetőre hágva valami finom illat kavalkádot élvezhetünk a szőlőskertek felől, még vidám diskurzust, kacajt, dallamokat is közvetít a bágyadt szellő. Igen, itt van már a szüret ideje is, a hatalmas fürtök cuppanva esnek a puttonyokba, ládákba, hogy minden egyes szemből igazi szerelmi bájital szülessék, isteni nedű, melynek élvezetétől jobb kedvre derül az emberi lélek, hogy a megérdemelt téli pihenő alatt élvezhesse ünnepek táján a mámoros, idillikus hangulatot. Szépnek tartom mind a négy évszakot, de az adakozóan törődő ősztől talán nincs is szebb a világon.

“Az adakozó ősz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa! Szeretem a szép, langyos őszt, nem éget.
    Szerettem a régi szüreteket, diószedést, mindent mit az ősz
    adott. Stép írásodnál szeretetem jelét hagyom.
    M.(l)

  2. Kedves Zsuzsa!

    Minden évszaknak, van szépsége, de az ősz a leggazdagabb, nagyon szépen írod le mi mindent kapunk tőle.
    Szeretettel olvastam,
    Magdi

  3. Drága Zuzsi! Én minden évszakot szeretek, bár azt hiszem a tél hátul kullog, de időnként még azt is hajlamos vagyok elviselni, főként a karácsony meghittsége miatt (és mert akkor születtem). Szépen egybegyűjtötted a természet ajándékait, most megyek és megeszek egy almát…:D Szeretettel: Éva

  4. Kedves Zsuzsa!

    Varázslatos, szép szavakkal írsz az ősz ajándékairól. Bizony az ősz talán a leggazdagabb, ugyanakkor legolcsóbb évszak, hiszen beérik a termés és mindenből bőséggel van. Akiknél megterem, azoknak azért jó, akiknél nem, azok viszont venni tudnak a hazai, finom áruból, amit a nap érlelt és nem kényszeréssel kerül az asztalunkra.

    Szeretettel: Rita(f)

  5. Mindegyik évszak ad valami szépet. Szépen írod le, mit kapunk az ősztől.
    Szeretetel Rozika.

Szólj hozzá!