Örvény/ aug-i utolsó részlet/

Izzadságtól csatakosan ébredt.
Hálóinge nedvesen tapadt a hátához.Lihegett, kapkodta a levegőt, fuldoklott. Ma is.
Az álombéli suttogást még a fülében hallotta : …meg fogsz halni..
Nyakához kapott, érezte a szorító ujjak nyirkos érintését, gégeporcot szorongató erejét. Az alaktalan láthatatlan lény minden éjjel az életére tört. Alyana sírva fakadt. Hónapok óta szenvedett ettől a rettegtető érzéstől, vágyott rá, hogy végre nyugodtan alhasson, reggelente kipihenten ébredjen.
Kisétált a konyhára, a villanyt sem kapcsolta fel, csak nekidőlt a munkapultnak, és pár pillanatig a mosogató lefolyójába bámult. Gyűlölte ezeket, a sötét feketeségbe tartó végtelen kanyargós csatornákat, melyek a semmibe vezetnek, a mocsokba, a bűzbe, a baktériumoktól hemzsegő fénytől elzárt világba, ahol könnyedén megtelepszik a gonosz.Nagyot sóhajtott majd kinyitotta a szekrényt és kezébe fogta a dr. Harristól kapott gyógyszeres fiolát. tőled vártam volna segítséget, tudod ? .. a megváltást..hogy kihúzol a szarból…és tessék.. már megint a rettegés, a rémálmok, ébren töltött éjszakák.. baszki, nem tudod mennyire utálom ezt, kedves ASC 312…
Egy darabig bánatosan forgatta a kezében a dobozt, zörgette benne a tablettákat….Hú, mennyire jó lenne rágyújtani egy cigire – gondolta elkeseredetten,és némi iróniával fűszerezve, hiszen nem is dohányzott sosem. …lehet hogy most van itt az ideje elkezdeni, nem ?
Aztán kivett egy poharat a szekrényből, és vizet engedett a csapból. Átsétált az étkezőn, játékosan megcsilingeltette az asztal felett lógó kristály csillár függőit, az ablakhoz sétált, és nekidőlt a vastag szürke sötétítőfüggöny lágy redőinek. Elmerengett, nézte a szemközti ház tetőablakait, melyek lehúzott redőnyei mögött ismeretlen emberek mély álmukat aludták, gondtalanul. Lepillantott a sötét belvárosi kis mellékutcára,amelyben lakott. A néptelen sötétségbe, amely mindig olyan titokzatossággal töltötte el, bénító rémülettel, amelyben ott leselkedik minden ami félelmet kelt benne. Démonok, szörnyek, visszatérő halottak, fantáziájának szülöttei. Érzékszerveken túli világ. Szabadulni akart.
Lenézett a kezében lévő fiolára.Dilemmázott.Nem volt meggondolatlan típus. Így nevelkedett, így szocializálódott, és jelleme is abban erősítette, hogy betartson minden írott és íratlan szabályt, józan volt és megfontolt. Két hete szigorúan tartotta magát az orvos által előírt adagokhoz.Azonban semmi eredmény.
A rémálmok, a napközbeni szorongás mit sem csillapodtak. Alyana fáradt volt. Nyugalomra vágyott. Kivett egy kapszulát a fiolából, forgatta egy darabig, aztán bevette, ivott rá egy kortyot. Pár pillanat múlva aztán kiöntötte a tenyerébe az egész üvegcse tartalmát, számolgatta,rázogatta az ujjai között, latolgatta a lehetőségeket. Végül döntött. … hol az ígéret, amivel áltattál ? ..azt ígérted, jobb lesz.. könnyebb.. hogy elszállnak a görcsök, a gúzsba kötöttség, elűzöd a bénító markoló szorongató szörnyeteget ,de nem tetted. Csalódtam benned ASC. Figyelj !! Azt hiszed nincs bennem kurázsi ? Hogy örök vesztes vagyok ? hát pedig nem.. majd megmutatom én neked, ki az erősebb a szabad akarat hatalma nálam , ezt megmondhatom.. mivel lehet rosszabb ?? Ennél a bezártságnál,kilátástalanságnál, reményvesztettségnél ? … ennél nincs lejjebb. Hajrá, életemben először bátor leszek, merész, és elszánt.Mindenhol ezt olvasom, így válnak igazzá a közhelyek, most ebben a percben. Akkor hát : hahó, vágjunk bele !
A szájához emelte a tenyerét,még egy pillanatig habozott, aztán bevette az összes pirulát. Akkor már nem gondolt a következményekre sem. Ivott néhány kortyot, mire az összes kapszulát sikerült lenyelnie. Várt pár percet, és aludni indult. Megtette. A döntés elégedettséggel töltötte el.
Most már tudta, hogy megragadta a lehetőséget, és új ember született az éj leple alatt. Remélte hogy ennek tükrében másnap reggel felszabadultan, gondtalanul ébred.
Fel sem tudta mérni, hogy mennyire így lesz…