Szabina emléke

Szabina irodalomból, történelemből jeles. Matek, fizika, kémia alig közepes. A szülők Szabinát szerették volna agrár főiskolára íratni.
Szabina színésznő szeretett volna lenni, minden álma, vágya, hogy főszerepet kapjon, megmutassa tehetségét. Érezte, hogy megállja a helyét.
Saját maga indította el karrierjét.
Elment egy híres fotóművészhez, kérte, hogy készítsen róla pár képet, és ha kap szerepet, akkor, fog fizetni. A fotós látta a lány különleges szépségét, elszántságát, olyan csodás fotókat készített, hogy jó pár lap megvásárolta és címlapra kerültek. Szabina ezekkel a fotókkal tört be a művészvilágba. Bája, kecsessége, természetessége, minden fotóst, rendezőt, producert, elbűvölt.
Meghallgatásokra kezdték hívni, tízből kettő sikerült, így ismeretlenül. Ami nem volt rossz arány. Hiszen ismeretlen.
A lapok írtak a vidéki, szerény lányról. A szakma kezdett rá felfigyelni. Szabina megmaradt annak, aki volt. Szerény, titokzatos, természetes szépségnek. Sok a rivális ebben a szakmában, még sokkal több az irigység,
Elküldte egy híres rendezőnek önéletrajzát, aki a fotójára nézett és azonnal tudta, hogy ő lesz a filmgyártás következő üdvöskéje. Ami legjobban tetszett az, hogy természetes szépség, nem szabad sem az arcát, sem a testét átszabatni.
Meghívta Szabinát elbeszélgetésre, utána kastingra, megnézte, mennyire tehetséges. A kezébe adtak egy olyan szöveget, amit még biztos, hogy nem olvasott.
Még ezután szeretnék legyártani a filmet, eddig nem találtak hozzá főszereplőt. A rendezőnek elállt a szava, mikor meghallotta a lány búgó hangját, és a szerep átélését.
– Remek – kiáltotta a rendező. – Ma ennyi. Holnap délelőtt várom az irodámba, elvárom, hogy pontos legyen. Azzal kivonult a színpad előtti sorból.
Szabina rettegett, a holnapi naptól, éjszakát ébren töltötte. A híres, hírhedt, rendező az irodájába kérette. Félt a találkozástól. Rettegett attól, hogy a szerepért cserébe őt kéri.
Szabina elhatározta, hogy akkor odébb áll, hisz sok kezdő színésznő a sikerért bármit megtesz a rendezőknek. Egész éjszaka azon tűnődött, hogyan mondjon nemet a rendezőnek, ha szolgáltatást kell cserébe nyújtani.
Reggel táskás szemekkel érkezett meg a rendező irodájába. A titkárnő leültette és kérte, hogy arcát sminkelje ki, mert látszik, hogy nem aludt az éjszaka.
Nem volt rá ideje, mert aki bent volt színésznő a rendezőnél, az kivágtatott és becsapta az ajtót. Nagy színésznő volt számos filmben szerepelt. Úgy hívták filmes körökben, hogy nagyasszony. Ám az évek eljártak felette, és rettenetes irigy volt a fiatalokra.
– Kérem Szabina, jöjjön be, mondta kedvesen.
A lány ijedten nézett.
– Mi történt magával, miért ilyen ideges?
– A művésznő , úgy ment el, hogy megijedtem tőle. Azt már nem is merte mondani, hogy mélyen a szemében nézett és bevágta az ajtót. Pedig nem ismeri, és soha nem látta életben, csak filmekben ahol, nagyon jól játszott.
– Hullócsillag – mondta a rendező. – Kedvesem, ne törődjön maga senkivel és semmivel, maga azt csinálja amit mondok. Nem fogja megbánni.
Szabina, megrettent a rendező szavaitól alig tudta leplezni .
– Maga vidékről jött ugye? Honnan is?
A lány lehajtotta fejét, nem mert felnézni.
– Igen – mondta halkan.
-Honnan? Szabad megkérdezni?
– Igen – és megmondta a település nevét, a rendező aki eddig úgy beszélt vele, hogy rá sem nézett felkapta fejét és feltolta fejére szemüvegét.
– Honnan?
A lány elismételte a falu nevét. A rendező odament és vállára tette két kezét. Én is onnan származom, a nagyszüleimnél sokat nyaraltam ott, persze ennek már jó pár éve. Maga még nem is élt, talán a szülei igen. Hogy is hívják magát?
– Besenyei Szabina !
– Csak nem a Pista lánya?
– De igen .
– Nahát milyen kicsi a világ!
– Szabina semmit nem tudok magának ígérni, jól kell játszani, ennyi az egész. Meghallgatás holnap 11 órakor.
Kezébe adta a szöveget , annyit mondott tanulja meg, semmi kedvesség nem volt hangjában.
– Viszontlátásra kérem, adja át üdvözletem szüleinek. Azért most mondom, mert ha holnap nem felel meg , akkor nem találkozunk többet.
Szabina így emlékezett vissza az elmúlt harminc évre, mielőtt még férjhez ment a rendezőhöz.

“Szabina emléke” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel.Rózsa(f)

  2. [color=#cc00ff]
    [b]Kedves Rózsa![/b]
    Remekül megírt,fordulatos történetedhez szeretettel gratulálok!
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

  3. Kedves Magdi!
    Köszönöm, hogy nálam jártál.
    Szeretettel. Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa!

    Fordulatokban gazdag történetedhez, sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy nálam jártál. Örömmel láttalak.
    Szeretettel Rózsa(f)

  6. Életszerű történet, örültem a jó befejezésnek. Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!