PUBLIUS VERGILIUS MARO

A soron következő harmadik nagy latin költő, Publius Vergilius Maro.
A római poéta Andes, Mantua közelében i.e. 70 október 15-én született.
A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor epikus verselője.
Neve korábban valószínűleg Virgilius alakban volt ismert. Etruszk származását neve valószínűsíti, a Vergilius Itália etruszkok lakta vidékein gyakori, a Maro az etruszk hivatalnokok címe volt.
A Mantua körzetéhez tartozó falu neve Andes, ahol Vergilius született, gall származású, régebben betelepített gallok alapították.
A Mantuát alapító etruszkokhoz később három másik, népcsoport csatlakozott, a venétek, az umberek, és a már említett gallok.
Vergilius az Aeneisben talán ezért említi meg az ősök sokaságát:

Mantua, dús te az ősökben, ha kevert is a fajtád,
mert három faj alatt négy-négy törzs él kebeledben,
ám te vagy úr rajtuk, tuscus vérség erejével.

Földműves családban született, azonban egészségi állapota lehetetlenné tette számára a fizikai munkát, ezért édesapja, mivel közéleti pályát szánt neki, birtokjövedelméből Cremonába, majd pedig Rómába küldte tanulni.
A római polgárháború idején, akárcsak Horatius. ő is Athénba menekült. Itt ismerkedett meg Horatiussal, akivel életre szóló szoros barátságot kötött.
A polgárháború véget értével visszatért Rómába, ahol Augustus császár felszólította, hogy írjon egy tankölteményt a polgárháború dúlta falusi élet lerombolását megakadályozandó, amelyből minél több parasztember tanulhatja meg a szántóföld és a legelő körüli tennivalókat.
A mű címe \”Georgica\”, azaz \”paraszti dolgok\” volt.
A Georgica sikeressége után Augustus császár Vergiliust bízta meg a Róma és a római nép őstörténetét magába foglaló költemény megírására, hogy kerek hivatalosnak mondható formát nyerjen az eredettörténet, az identitásról szóló hitvallás ( más kérdés, hogy a kész mű enyhén szólva is nem kínál efféle kristályos képet, inkább egy a valósághoz közelebbi, sok ellenmondásról és sok rejtett problémáról árulkodó, mélyen átélt indentitásról beszél).
A csaknem tíz évig íródott költemény főhőse a legendás ősapa, Aeneas volt.
Vergilius azonban sajnos nem tudta befejezni e művét, kisebb részek töredékesen maradtak fenn. (51 évesen halt meg!)
ÉLETE

A toga virilist 15 éves korában, i.e. 55-ben kapta meg. Ezután apja anyagi támogatásával retorikát tanult, előbb Cremonában, majd Mediolanumban ( a mai Milábóban), végül pedig Rómában. Epidus volt a mestere. Tanulótársa volt Marcusd Antonius és Octavianus, a későbbi Augustus császár. Tanulmányi befejeztével elkezdte ügyvédi pályáját, de mindössze egyetlen perben vett részt, ahol nem tűnt ki szónoki képességeivel.
I.e. 44-ben meggyilkolták Caius Iulius Caesart. Ez március idusán, azaz március 15-én történt a szenátusban. Az összeskűvésben részt vett Caesar nevelt fia Brutus is. Ekkor hangzott el a híres mondás, miközben többször is megszúrták tőrrel Caesart: \”Et tu mi fili Brute!\”, azaz \”Te is fiam, Brutus!\”
Caesar gyilkosai Philippinél i.e. 42-ben csatát vesztettek Antoniusszal és Octavianusszal szemben.
Brutus öngyilkos lett.
Mivel a városok Caesar gyilkosainak az oldalán álltak, Cremona és Mantua földjeit i.e. 42-ben felosztották Antonius és Octavianus hívei között.
Vergilius földjeit is Caesar veteránjai kapták meg, de Vergilius birtoka megmentése érdekében segítséget kért egykori tanulótársaitól és azok kompetens körétől. Így barátja és pártfogója, Octavianushoz, a későbbi Augustus császárhoz közel álló Asinus Pollio eléri, hogy birtokait megtarthassa.
Ekkor kötött barátságot Horatiusszal, majd pedig Maecenas pártfogását élvezte.
Vergilius sűrűn látogatott Nápoly környékére, Szicíliába, Campaniába, ekkoriban szónoki
sikertelensége, a filozófiai tanulmányok és a költészet felé terelte.
Egészségi állapota meglehetősen labilis volt, erre egy korabeli hadrumentumi villa mozaikján ábrázolt alakjáról is lehet következtetni.
A hagyomány szerint a fiúszerelmet részesítette előnyben.
Sűrűn járt Augustus császár udvarában, birtokai visszaszerzése miatt a császár és annak politikája iránt elkötelezte magát.
Elsősorban azonban a költészetnek szentelte az életét.
Az Appendix Vergiliana című gyűjteményben található, Catullus stílusában írt versében mond búcsút a retorikának, és élete további folytatását az aszketikus epikuerizmus jellemzi.
Új filozófiája nevében még az \”édes\” múzsákat (a Camenákat) is elutasította.

\”A boldog révbe küldjük most hajónkat,
Hallgatva nagy Sironnak bölcs tanácsára,
Elűzünk minden gondot életünkből ma.
Ti is, Camenák, innen menjetek gyorsan,
Édes Camenák, – mert szólunk igazságot-:
Édes volt véletek, hát jöjjetek mégis
Papírjaimhoz, ám csak bölcsen és néha.\”

(Appendix Vergiliana, Catalepton 5.)

———- Forwarded message ———
Feladó: József Csató
Date: 2017. nov. 30., Cs, 17:16
Subject: Vergilius folytatása I.
To: Csiszár László

Az Appendix Vergiliana anyagában, noha sok olyan vers is szerepel, ami feltehetően nem az ő műve /például az epyllionok közül a Sulex (Szúnyog), illetve Cilix (Sirály), úgy tűnik még nem talált rá a saját hangjára, ám a nápolyi időszaka alatt békés, gondtalan, viszonylagos anyagi biztonságban eltöltött alkotói éveket élt meg.
I.e. 19-ben Görögországba látogatott, egyrészt ezzel próbálta utazásvágyát kiélni, másrészt fő művét, az Aeneist ott kívánta befejezni, hogy már csak a tiszta filozófiának élhessen.
Útközben valószínűleg egy napszúrás következtében megbetegedett, és az Isztmosz partján fekvő Megarában megpihent. Itt találkozott a seregeo élén hazafelé tartó Augustus császárral, és nyomába szegődött.
A tengeri átkelés tovább rontotta egészségi állapotát, Brundisiumban halt meg. A Puteoliba vezető országút mentén, Nápoly közelében temették el.Sírját állítólag még ma is mutogatják.

BUCOLICA /PÁSZTORI VERSEK)

Vergilius első igazán jelentős műve a Bocolica (Pásztori versek) gyűjtemény, amin i.e 42-39-ig dolgozott.
Ez a Theokritisz pásztoridilljeit (eidüllionok) mintázó kötet tíz hexameterben írt párbeszédes költeményt (Eclogae) tartalmaz.
A művekben szereplő pásztorokban felismerhetők Vergilius és kortársai, akik a világ megpróbáltatásai elől Árkádiába, egy idilli környezetbe menekülnek, ahol megnyugvást találnak.
Ez az úgynevezett augustusi aranykor bekövetkezésének a víziója, amelyet a 4. ecloga egy gyermek születésével, az 5. ecloga Damhnis pásztor megistnülésével jövendöl meg.
Az első eclogában meg is köszöni a hatalomnak, hogy földjét visszakapta, ezzel a versével kivívta Augustus elismerését is.
Sikerére jellemző, hogy a színpadi énekesek sorozatosan műsorukra tűzték, bár korabeli életrajzírói megjegyezték, hogy senki nem volt képes a költőhöz hasonlatos lágysággal és mély átéléssel előadni ezeket a verseket.
A Georgicáról fentebb már szóltam.
Octavianus az actiumi csata után a campaniai Atellában felkereste a költőt, hogy meghallgassa a négy könyvből álló művet, a felolvasás csaknem négy napig tartott.

AZ AENEIS

Vergilius fő műve, a római klasszicista irodalom kimagasló darabja, az Aeneis, amin mintegy tíz évig dolgozott.
A homéroszi hagyományok alapján alkotta meg az Aeneist. A költő műgondjára, magas színvonalú művészi igényességére jellemző, hogy e remekművét annyira befejezetlennek érezte, hogy halála előtt meg akarta semmisíteni. Ezt azonban a kézirat őrzői, királynéjában (I. ének.)
Augustus császár parancsára – a világirodalom nagy szerencséjére – megakadályozták!

Vergilius az eposz szerkezeti felépítésében mesteri megoldásokat alkalmazott. Művészi hozzáértéssel változtatja a cselekvés helyét és idejét.
Az eposz rövid invocatio (segítségül hívás) után azzal kezdődik, hogy a trójai menekültek Szicíliából Itália felé hajóznak. Juno azonban el akarja pusztítani őket, ezért nagy vihart támaszt a tengeren. Hőseink így megtépázottan, megrongált hajókkal nem Itáliába, hanem az afrikai partokra, Karthagóba vetődnek el. Aeneas anyja, Venus a később majd szerelemmé érő barátság érzését kelti fel Didóban, Karthagó özvegy királynéjában. (I.ének.)
Az előzményeket- így Trója ostromának a végnapjait is – Aeneas meséli el Didónak ( II.-III. ének.)
Aeneas azonban – küldetése miatt- tovább folytatja útját, s a kényszerű szakítás Didó öngyilkosságához vezet (IV. ének.)
A továbbiakban a trójai menekültek utazását, szicíliai tartózkodását (V.ének.), Aeneas alvilágjárását (VI.ének.), majd honfoglaló harcaikat mondja el a hőseposz.
Aeneas és társai Latiumban nem tűnnek betolakodó idegeneknek, hamarosan szövetségesre tesznek szert: Latium királya, Latinus, szívesen adja leányát a nagy hírű trójai hőshöz, Aeneashoz ( VII-XII.ének.)
A VI. énekbeli alvilágban Aeneas felkeresi nemrég meghalt édesapját, Anchisest is.
Az apa, hogy fiát további küzdelmekre sarkallja, megmutatja Róma jövőjét, amely az eposz írója és egykorú olvasója számára viszont a jelent, az augustusi békét jelentette.
Íme – Anchises szájába adva- Róma történelmi hivatása:

\”Más faj – elismerem – élethűbb ércszobrokat alkot,
S arcot olyant farag, úgy, hogy szinte beszél a márvány,
Jobb ügyvéd is akad, s ki leírja a csillagok útját
Mérőbotjával, vagy számontartja kelésük:
Ám a te mesterséged, római,az, hogy uralkodj,
El ne feledd – hogy békés törvényekkel igazgass,
És kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!\”

(LAKATOS ISTVÁN fordítása)

Hangsúlyoznom szükséges: A mű olyan mondabeli eseményt dolgoz fel, amely a trójai háború végén vette kezdetét, és Róma alapításának történetét írja le.
Ez a mű Róma nemzeti hőskölteményévé vált, Augustus nemzetségének eredettörténete Vergilius mesterének, Homérosznak az Iliász és az Odüsszeia stílusát, eseménytörténetét és szerkezetét hűen követő leírásban.
Az utánzás nem öncélú, hódolatot mutat a görög klasszikus felé, ahogyan Szerb Antal írja: \”Az Aeneis a görög művésziség és hivatástudat szintézise.\”
Egyúttal a görög többség lakta mediterrán térségben biztosítja a kulturális folyamatosságot és bizonyítja a Római felsőbbrendűség természetes eredetét.
A műben Róma és birodalma végül naggyá lesz. Augustus propagandájával összhangban Vergilius dicsőíti az egyszerű erényeket, a jámborságot, az ősi erkölcsöket, de a császár dinasztikus igényeit és politikai elképzeléseit is, nem kevésbé nagyra törő céljait: \”ÁMDE TE RÓMAI ARRA ÜGYELJ, HOGY A NÉPEKEN ÚRRÁ LÉGY\” – írja.
A mű stílusa a hexameter, amelyben ötvözi a klasszikus görög, de az Ennius által már gyakorolt és meghonosított neoterikus költői hagyományokat.
A művön végig vonul Vergilius igénye saját békés harmóniájának, a mindennapok római valóságának és a jövendölt várva várt aranykor összeegyeztetésére.
Mint már említettem a költő az Aeneis megsemmisítésére adott utasítást, ám Augustus parancsára ezt nem hajtották végre.
Még viták övezik a költő döntésének hátterét. Van, aki úgy véli, hogy a mű még nem érte el végső formáját, de elképzelhető, hogy Augustus leszámolása a köztársaság intézményével hatott rá ilyen módon.

És jöjjön egy latin nyelvű idézet a hőskölteményből:

AENAS MEGPRÓBÁLTATÁSAI

ELSŐ ÉNEK
Arma virumque cano, Troiae qui primus ab oris
Italiam fato profugus Lavinaque venit
litora; multum ille et terris iactatus et alto
vi superum, saevae memorem Iunonis ob iram
multa quoque et bello passus, dum conderet urbem
inferretque leos Latis, genus unde Latinum
Albanique patres atque altae moenia Romae.

Harcokat énekelek, s egy hőst, akit Itáliába,
Trója vidékéről lávín partig, legelőször
Űzött végzete; sok földet, tengert bebolyongott,
Égi erők és Júnó nem-feledő dühe folytán
És sok háborút is tűrt, míg várost alapított,
Isteneit Latiumba vivén, honnét a latin faj,
Alba atyái s Róma magas bástyái erednek.

( LAKATOS ISTVÁN fordítása)

VERGILIUS HATÁSA AZ UTÓKORRA

Vergilius már életében klasszikussá vált, alakjához korán legendák fűződtek.
Három fő művéhez a 4. században Servius írt kommentárokat. A középkor és a késői aktikvitás kultikus alakja volt. Munkáit 4.eclogája miatt (ebben a kereszténység születését, Krisztus eljövetelét vetíti előre az interpretatio christina, azaz a keresztény értelmezés szerint) a keresztény egyház is nagyra becsülte.
A reneszánszban is nagyra tartották ars poeticáját, munkásságát, Dante Alighieri őt választja kísérőnek túlvilági útjához az Isteni színjátékban (Divina commedia).
A pásztori költészet műfajában Milton, Tasso és még számtalan költő követte.
A Gergicához hasonló tanköltemények, pásztori idillköltészet és a hőseposz műfaja akárcsak a világirodalomban, a magyar költészetben is megtalálhatók.
Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című elbeszélő költeménye, Vörösmarty Mihály Zalán futása című műve viseli nyomát Vergilius költészetének.
A Georgicon első fordítását Csokonai Vitéz Mihály végezte, Radnóti Miklós antifasiszta mondanivalót hordozó idillikus pásztorénekei a Bucolica eclogáit idézik.

Szólj hozzá!