Tóth Gusztáv A jóság virágai – 10.fejezet. A böllér

Összes megtekintés: 70 

November elején már csóválta a fejét:
-Nem tudok vállalni semmit, teli vagyok télire vágással!
-De gyere mán el, Miska,csak egy malac van az ólban,dílre vígzel !
-Há\’ hogy gondojjátok, dílig nem megyek,kár az időír\’
-De nincs mán mivel etessük,a családnak is kéne télire valami ennivaló!
-Hadd nőjjön még az a malac, majd mikuláskor!
Azzal megigazította hatalmas pocakján a nadrágot,majd becsukta a kiskaput.
A gazda méreggel távozott, majd várták a mikulás körüli napokat.Végre,egy hajnalon,becsörtetett a kiskapun, a gazda mindenkit riasztott a családból, majd mire összegyűltek, már jó volt a hangulat a
pájinkától. A malac könnyen megadta magát,Miska az első spricc vért a liliommintás, zománcos
csuporba eresztette, majd a többit a tálba .
Ahogy elszállt a párája,a félliteres csuprot felhörpintette, megrángatta pocakján a nadrágját, jól eligazította belülről is a gőzölgő nedűt, simogatta, egyengette lefelé:
-Na, ez jólesett! Szalmát rá, hagy\’ perzseljük!
Mindenki serénykedett, aki csak odafért a malac köré, a gyereksereg kis szalmatüzet raktak,
nehogy elvesszen a láng a többszöri perzselésre.
Miska a malac körmeit gyorsan lekapkodta, majd a legnagyobbat odatartotta a gazdának.
-Tőccsé\’ pájinkát!
Ez sokszor megismétlődött,mert az első túl forró volt,a többi még mindig langyos,de aztán már jobban csúszott.
Mindenki nekiállt a malacnak, szétbontották, a böllér még kért pájinkát, de nem körömből,
mert azt már elvitte a kutya .
Az asszonyok épp a belet pucolták, amikor a böllér hatalmasat ordított:
-Rosszul vagyok, rosszul vagyok!
Arca olyan színű volt,mint a máj,ami már a vízben ázott, szemei kiduvadtak, mint a két malacvese.
-Húzzatok vizet a kútbú\’ -hörögte.
Húzták szaporán a gémeskútból a vizet, mindenki odacsődült.
-Ide a fejemre, ide, ide! mutatta a tarkóját.
Valahogy magához tért,a decemberi hideg jégcsapokat csalt orrára, fülére,de nem lett jobban.
-Várjatok,várjatok,tudom mit kell…
Azzal odavonszolta magát az ágabogas diófához, valahogy felkapaszkodott hatalmas testével az
első ágra, majd kis idő után levetette magát a földre.
Úgy ugrott ki belőle az a csupor vér, amit megivott, egyben, és rezgős állapotban, mintha már megabálták volna.
Feltápászkodott, megrázta magát:
-Na, mosmá\’, jól vagyok!
Még nem került be a malac a konyhára, a böllér elvonult a hátsó udvarba, mondván, a dolgát elvégezni. Haladt mindenki a maga munkájával, a háziasszony vitte hátra az öblítő vizeket.
Csakhogy megakadt a szeme a csűrben lévő szalmakazlon .Aljába egy újságpapír volt beszuszakolva,
Mit keres ott az újság, ami a tornácon volt?
Megemeli a szalmát, az újságba csomagolva a szép karaj, a szeletek.
-Ezírt mentél hátra,hogy elvígezd a dolgodat?-üvöltötte a böllérnek.
Nehéz volt, de kituszkolták a kiskapun. Búcsúzóul még kapott egy seggberúgást.

“Tóth Gusztáv A jóság virágai – 10.fejezet. A böllér” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Gugi!
    Disznóvágásról magam is több történetet írtam, Tiéd különös elsősorban a tájszólás miatt. Számomra az ilyen emberek, kik a tiszteletdíj + nyilván természetbeni juttatás (kóstoló) mellé még bebiztosítják magukat eléggé visszataszítóak, de sajnos ettől lesz életszagú a történet. Gratulálok! Éva

  2. Ha lesz időm,Melinda,folytatom ezt a kitalált "műfajt," de az egész nem erről szól,amit csipegetve adagolok,az életünk lenne benne,
    de csak jegyzeteim vannak!Örvendtem Neked!

  3. Gugi
    Jó kis történetet hoztál, a végén jót mosolyogtam. Régen dílre már nálunk is jó volt a hangulat, az asszonyok vették át a böllér szerepét. A fenéken rúgás azert elmaradt.
    Gratulálok szeretettel!
    Melinda

Szólj hozzá!