Középmagas, izmos, vékony, könnyű léptű, szőke, égszínkék szemű leány reggel hatkor a telefonja ébresztésére kiugrik az ágyból, mert hétkor kezdődik az edzése, utána az uszodában találkozik a barátnőjével, Szilvivel, délben elmennek a plázába, ahol megebédelnek és kényelmesen vásárolgatnak este hatig.
Élvezi a felnőtt életet, és azt, hogy immár a tizennyolcadik születésnapja óta, azaz három hónapja, szülei is egyenrangú társnak tekintik, sehová sem kell elkéredzkednie, csak bejelenteni, mikor hová megy, abban a kevéske szabadidejében, ami az iskola és az edzések után megmarad. Most, az érettségi után – zsebében az egyetemi felvételivel – csodálatosan szép a világ, gondtalanul élvezheti a szünidőt.
Hat óra után pár perccel, sportcipőben, aprócska sortban és átlátszó pólóban, hátán a sportfelszerelést rejtő hátizsákkal, kilép a villa kapuján, s sebes léptekkel fogyasztja az utat az egysaroknyira lévő buszmegállóig. Szigorú és következetes az edzője, miután a harmadik késése után a legtehetségesebb sportolóját is képes eltanácsolni, és az is erre a sorsra jut, aki nem teljesíti az egyénre szabott edzéstervében rögzített feladatokat. Az önvédelmi sportághoz az úszástól a magasugráson átívelő hosszú, rögös út vezetett, miután Biankából hiányzott a kitartás. Hiába tartozott korosztálya legjobb három sportolója közé, azonnal sportágat váltott, amint negyedik helyezést ért el, hiába magyarázta neki édesapja, hogy a versenyeken a jól felkészült versenytársak között a pillanatnyi lelkiállapotbeli különbségek döntenek és nagyon szomorú lesz, ha éppen az ő egyetlen kislányának válla nem bírja el a versenyzéssel járó stresszt. Ma lesz a házi verseny és mindenképpen megmutatja, hogy igenis magas a stressz tűrő képessége, elvégre azokkal versenyez, akikkel kétnaponta együtt izzad az edzéseken. Ráadásul nincs igazi tétje a háziversenynek, mindössze a felkészülés részének tekinthető, hiszen edzője már hetekkel ezelőtt benevezte a területi versenyre.
A félórás bemelegítést követően kezdődnek a mérkőzések. Bianka a szünetekben csokoládét majszol, almát eszik, és mire elfogyasztja az utolsó banánt is, tíz perce van a döntőig. Odalép hozzá a magas, jóképű, mosolygós képű fiatalember:
– Drukkolj nekem a döntőben és én viszonzom a tiédben! Sőt, meghívlak fagyizni! Délután kettőkor találkozzunk a sarki cukrászda előtt!
Jól hallja?! Maga a nagy Barna Balázs, az országos bajnok kéri a segítségét? Meghívja fagyizni? A meleg barna szemű, akit rég kiszemelt magának, ámde eddig megközelíthetetlennek bizonyult?
– Ott leszek! – ígéri, enyhén kipirult arccal.
A lány úgy érzi, ez az ő napja! Megnyeri a háziversenyt és összejön Balázzsal! Nagyon meg fog lepődni a barátnője, ha együtt látja Balázzsal! Szilvi légiesen könnyű, kreol bőrű, halk szavú leányzó, aki ha ránéz egy fiúra, máris megdobogtatja a szívét, vele ellentétben, akit a srácok inkább havernak tekintenek. Ám most végre rámosolyog a szerencse, Barna Balázs személyében, akinek oldalán bárhol, bármikor villoghat. E lehetőség szárnyakat ad Biankának, megnyeri a női versenyt, és teljes figyelmével a fiú mérkőzésére koncentrálhat. Biztatja is Balázst, akkora hévvel, mintha az élete múlna a fiú győzelmén.
Jól drukkoltam, nyugtázza Bianka, és széles mosollyal felugrik a villamosra, hogy mielőbb elmesélhesse Szilvinek a történteket. Csakhogy a kreol bőrű, halk szavú barátnője a reméltnél sokkal visszafogottabban reagál a délutáni fagyizásra:
– Ismerem Balázst! Mindenhová a szép arcú, tolókocsis barátnőjével jár!
A délutáni randevú többé nem kerül szóba, másfél órát az úszásnak szentelnek a barátnők. Róják a hosszakat. Bianka váltogatja az úszásnemeket, ám Szilvi nem változtat a kényelmes hátúszáson.
Délben – az előzetes terveknek megfelelően – elmennek a közeli plázába ebédelni.
– Hány órára kell menned? Kettőre? Oké! Négykor itt várlak a moziban, megnézhetnénk az új filmet.
Bianka legszívesebben lehűtené barátnőjét, de ha annyira akarja, várjon csak rá a mozi előterében, úgysem jön vissza a fagyizás után, mert szinte biztos, hogy Balázzsal elmennek sétálni a Gellérthegyre. Az olyan romantikus!
A jó nevű cukrászda gyalog is alig tíz perc, ezért korán odaér. Megnézi a kirakatban a csodaszép tortakölteményeket, melyek közül nehezen választaná ki, melyiket kóstolná meg, ha egyikből kaphatna egy szeletet.
A sarkon túl üde színfolt az aprócska zöld bokros park, amely enyhíti az útkereszteződés betontömegét. A park szélső padjától odalátni a villamos és buszmegállóra, és Biankának elég akkor elindulnia a cukrászdához, amikor Balázs leszáll valamelyikről.
Várakozás közben vánszorog az idő, sőt, mintha egyhelyben toporogna. A csudába! Igazán hazamehetett volna átöltözni, letenni a hátizsákját, felvenni a csinos, lebbenős, fél lábszárig érő fehér ruháját, a hozzávaló maga sarkú szandállal együtt. Miért is nem jutott eszébe? Persze, mert Szilvi elterelte a figyelmét. Lehet, hogy nem is ő a legjobb barátnője? De az! Nincs is másik!
Tíz perc múlva kettő, mutatja az út melletti nagy óra. A villamosmegállóba nagy sárga hernyóként lassan bekúszik a villamos. Az utolsó ajtóban megjelenik Balázs, épp lesegít a járműről egy tolókocsis lányt.
Biankában bennreked a levegő. Mégis igazat mondott Szilvi! Felpattan a padról és elkezd futni az ellenkező irányba, ahol a legközelebbi buszmegállóból induló járat kikerüli a cukrászda utcáját. Hazamegy, tusol, és mégiscsak felveszi a fehér ruháját, a magas sarkú szandállal együtt! Had’ csodálkozzon a barátnője, mennyire kicsípte magát!
Háromnegyed négykor a mozi előterében vitatkozik Szilvivel, mit vegyenek a filmnézéshez, végül a popkorn és a kóla mellett döntenek. Rajtuk kívül négy kisebb csoportban várakoznak a nézők, valamennyien fiatalok. A háromfős fiú társaság tagjai szemmel követik a lányok mozgását. Bianka látszólag ügyet sem vet rájuk, bár igyekszik elcsípni egy-egy mondatot a beszélgetésükből, melyből egyértelműen kiderül, hogy Szilvi tetszik nekik, csak még nem döntöttek, melyikük próbáljon megismerkedni vele. Pillanatra feléjük fordul, amikor meglátja Barna Balázst a tolókocsis lánnyal. Épp ide tartanak, egyenes hozzájuk mennek.
– Sziasztok, lányok! Bianka, úgy örülök, hogy nincs semmi bajod! Vártunk rád egy órát. Már rég eljöttünk volna, ha Hanna nem nyugtatgat. Látod, húgocskám, neked volt igazad! Lányok, bemutatom a húgomat, Ildikó, ő Bianka, de a barátnőjét én sem ismerem.
Hoppá! Mekkorát tévedett Szilvi! Hiszen a tolókocsis lány a húga! Bánja már Bianka, hogy nem ment oda hozzájuk a cukrászdához, ám még nem késő, a film után bepótolhatják a randevút.
Balázsék az első sorban ülnek, ők pedig az utolsóban. Bianka szinte semmit sem ért a filmből, máshol jár az esze.
A vége felirat után szedelőzködik a két lány, ám mielőtt elindulnának kifelé, megvárják, míg Balázsék is kikászálódnak a helyükről.
Odakinn hét ágra süt a nap. A háromfős fiútársaságból kiválik az egyik srác. elindul a lányok felé, majd megáll és odaszól Szilvinek:
– Hagyd ott a barátnődet! Te, te, te szép feketeszemű! Meghívlak egy italra! Egy ismerkedősre! Mély ismerkedésre! Ha érted!
Szilvi somolyog az orra alatt, de Biankát bosszantja a fiú beszólása. Majd móresre tanítja a beszólót, s az sem baj, ha Balázs is látja, milyen gyors a reakció ideje.
– Hagyd békén a barátnőmet! – suttogja, és ökölbe szorítja a kezét.
– Nini! Sivít a csúnya kismalac!
Villámgyors Bianka. Két lépéssel a fiú mellett terem és a földre küldi, miközben kicsavarja a jobb karját. A másik két fiú lefagy. Mire ocsúdnának, és barátjuk segítségére sietnének, eléjük perdül Balázs:
– Hagyjátok, majd én elintézem!
A fölre szorított fiú és a hátán térdelő lány akkora esemény a pláza parkolójában bóklászók számára, ami mágnesként vonzza őket, hogy köréjük gyűlve közelről követhessék a további eseményeket.
Barna Balázs lehajol Biankához és a fülébe súgja:
– Azonnal engedd el és tűnj el!
Az amerikai konyhás nappaliban halkan szól a televízió. Pizzát vacsorázik a család. Éhes Bianka, mégsem megy le torkán a falat. A híradóban telefonnal felvett amatőr felvételt mutatnak.
– … a pláza parkolójában ismeretlen nő megtámadott egy fiatalembert. Sajnálatos módon, az amatőr felvételen beazonosíthatatlan a támadó személye…
Bianka édesapja felkapja a fejét. Meredten nézi az immár másodszor bejátszott amatőr felvételt, melyen a földre tepert fiú felett ellibbenő fehér ruha alja látszik.
– Nézzétek! Annak a lánynak olyan a ruhája, mint a Biankáé! Amit tavasszal hoztam Párizsból! És én balga még azt hittem, itthon másnak nem lesz ilyen ruhája!
Az asszony fel sem néz a tányérjából:
– Tévedtél, mint mindig!
Elsápad Bianka, utána elvörösödik. A televízióra nem figyel a család:
– A megtámadott fiatalember nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, ezért támadóját nagy erőkkel keresi a rendőrség.
A nappaliban csörög a lány telefonja, ám édesanyja megszorítja a karját:
– Majd visszahívod később! Vacsora után pakold össze a bőröndödet. Reggel leviszlek nagyanyádhoz. Rád fér a falusi nyugalom. Elvégre ez az utolsó gondtalan nyarad.
Szólna Bianka, hogy csak a nagyihoz ne kelljen mennie! Összeszorítja ajkát, nehogy véletlenül elszólja magát. Azt hitte, ez lesz a nagy napja, megnyerte a házi versenyt és összejön Balázzsal, ehelyett mehet a nagyanyjához, gyomlálni a kertben, gyümölcsöt befőzni, jószágokat etetni, ráadásul az életre nevelése érdekében esténként hallgatnia kell anyai nagyanyja tanmesébe ágyazott szentenciáit. Összes porcikája tiltakozik. Vacsora után úgyis lebeszéli anyját erről az örültségről!
Édesapja tányérja mellett rendszerint ott hever a telefonja, mert sohasem tudni, mikor kap egy fontos hívást. Mint jelen esetben is. Felpattan a férfi és a nappalin át kirohan a kertbe.
– Bianka – fordul hozzá az édesanyja -, felhívott az edződ. Számodra örökre véget értek az edzések.
– Anyaaaaa – vált kislányos sírásra a lány hangja -, véletlen volt… esküszöm…
Ismét csörög Bianka mobilja. Felpattan az asszony, felveszi lánya telefonját, kinyomja a hívást és kiveszi belőle a SIM kártyát.
– Erre egy ideig nem lesz szükséged! Megértetted?
Visszatér a kertből a családfő:
– Képzeljétek, a spanyol ügyfelem meghívott bennünket egy kéthetes nyaralásra! A jövő héten indulhatunk!
– Nem megyünk! – vágja rá éles hangon az asszony – Biankát holnap elviszem anyámhoz, ott tölti a nyarat. A munkám miatt én sem utazhatok! – enyhül a hangja, bár továbbra is ellentmondást nem tűrőnek hangzik-, Menj egyedül, szívem! Amint lesz időm, én is lemegyek hozzájuk! Jót tesz egy kis friss vidéki levegő! Biankának ez lesz az utolsó gondtalan nyara!
Szétveti a düh a családfőt. Ilyen szép gesztust nem illik visszautasítani, elvégre Spanyolország számos érdekes látnivalót és élményt tartogatna számukra.
– Tudod, asszony, igazad van! Egyedül utazom és biztos vagyok benne, hogy találok magamhoz illő társaságot!
Jeges ujjak szorítják Bianka torkát, majd hirtelen elengedik, szabad utat engedve a mélyről feltörő zokogásnak.
Élvezi a felnőtt életet, és azt, hogy immár a tizennyolcadik születésnapja óta, azaz három hónapja, szülei is egyenrangú társnak tekintik, sehová sem kell elkéredzkednie, csak bejelenteni, mikor hová megy, abban a kevéske szabadidejében, ami az iskola és az edzések után megmarad. Most, az érettségi után – zsebében az egyetemi felvételivel – csodálatosan szép a világ, gondtalanul élvezheti a szünidőt.
Hat óra után pár perccel, sportcipőben, aprócska sortban és átlátszó pólóban, hátán a sportfelszerelést rejtő hátizsákkal, kilép a villa kapuján, s sebes léptekkel fogyasztja az utat az egysaroknyira lévő buszmegállóig. Szigorú és következetes az edzője, miután a harmadik késése után a legtehetségesebb sportolóját is képes eltanácsolni, és az is erre a sorsra jut, aki nem teljesíti az egyénre szabott edzéstervében rögzített feladatokat. Az önvédelmi sportághoz az úszástól a magasugráson átívelő hosszú, rögös út vezetett, miután Biankából hiányzott a kitartás. Hiába tartozott korosztálya legjobb három sportolója közé, azonnal sportágat váltott, amint negyedik helyezést ért el, hiába magyarázta neki édesapja, hogy a versenyeken a jól felkészült versenytársak között a pillanatnyi lelkiállapotbeli különbségek döntenek és nagyon szomorú lesz, ha éppen az ő egyetlen kislányának válla nem bírja el a versenyzéssel járó stresszt. Ma lesz a házi verseny és mindenképpen megmutatja, hogy igenis magas a stressz tűrő képessége, elvégre azokkal versenyez, akikkel kétnaponta együtt izzad az edzéseken. Ráadásul nincs igazi tétje a háziversenynek, mindössze a felkészülés részének tekinthető, hiszen edzője már hetekkel ezelőtt benevezte a területi versenyre.
A félórás bemelegítést követően kezdődnek a mérkőzések. Bianka a szünetekben csokoládét majszol, almát eszik, és mire elfogyasztja az utolsó banánt is, tíz perce van a döntőig. Odalép hozzá a magas, jóképű, mosolygós képű fiatalember:
– Drukkolj nekem a döntőben és én viszonzom a tiédben! Sőt, meghívlak fagyizni! Délután kettőkor találkozzunk a sarki cukrászda előtt!
Jól hallja?! Maga a nagy Barna Balázs, az országos bajnok kéri a segítségét? Meghívja fagyizni? A meleg barna szemű, akit rég kiszemelt magának, ámde eddig megközelíthetetlennek bizonyult?
– Ott leszek! – ígéri, enyhén kipirult arccal.
A lány úgy érzi, ez az ő napja! Megnyeri a háziversenyt és összejön Balázzsal! Nagyon meg fog lepődni a barátnője, ha együtt látja Balázzsal! Szilvi légiesen könnyű, kreol bőrű, halk szavú leányzó, aki ha ránéz egy fiúra, máris megdobogtatja a szívét, vele ellentétben, akit a srácok inkább havernak tekintenek. Ám most végre rámosolyog a szerencse, Barna Balázs személyében, akinek oldalán bárhol, bármikor villoghat. E lehetőség szárnyakat ad Biankának, megnyeri a női versenyt, és teljes figyelmével a fiú mérkőzésére koncentrálhat. Biztatja is Balázst, akkora hévvel, mintha az élete múlna a fiú győzelmén.
Jól drukkoltam, nyugtázza Bianka, és széles mosollyal felugrik a villamosra, hogy mielőbb elmesélhesse Szilvinek a történteket. Csakhogy a kreol bőrű, halk szavú barátnője a reméltnél sokkal visszafogottabban reagál a délutáni fagyizásra:
– Ismerem Balázst! Mindenhová a szép arcú, tolókocsis barátnőjével jár!
A délutáni randevú többé nem kerül szóba, másfél órát az úszásnak szentelnek a barátnők. Róják a hosszakat. Bianka váltogatja az úszásnemeket, ám Szilvi nem változtat a kényelmes hátúszáson.
Délben – az előzetes terveknek megfelelően – elmennek a közeli plázába ebédelni.
– Hány órára kell menned? Kettőre? Oké! Négykor itt várlak a moziban, megnézhetnénk az új filmet.
Bianka legszívesebben lehűtené barátnőjét, de ha annyira akarja, várjon csak rá a mozi előterében, úgysem jön vissza a fagyizás után, mert szinte biztos, hogy Balázzsal elmennek sétálni a Gellérthegyre. Az olyan romantikus!
A jó nevű cukrászda gyalog is alig tíz perc, ezért korán odaér. Megnézi a kirakatban a csodaszép tortakölteményeket, melyek közül nehezen választaná ki, melyiket kóstolná meg, ha egyikből kaphatna egy szeletet.
A sarkon túl üde színfolt az aprócska zöld bokros park, amely enyhíti az útkereszteződés betontömegét. A park szélső padjától odalátni a villamos és buszmegállóra, és Biankának elég akkor elindulnia a cukrászdához, amikor Balázs leszáll valamelyikről.
Várakozás közben vánszorog az idő, sőt, mintha egyhelyben toporogna. A csudába! Igazán hazamehetett volna átöltözni, letenni a hátizsákját, felvenni a csinos, lebbenős, fél lábszárig érő fehér ruháját, a hozzávaló maga sarkú szandállal együtt. Miért is nem jutott eszébe? Persze, mert Szilvi elterelte a figyelmét. Lehet, hogy nem is ő a legjobb barátnője? De az! Nincs is másik!
Tíz perc múlva kettő, mutatja az út melletti nagy óra. A villamosmegállóba nagy sárga hernyóként lassan bekúszik a villamos. Az utolsó ajtóban megjelenik Balázs, épp lesegít a járműről egy tolókocsis lányt.
Biankában bennreked a levegő. Mégis igazat mondott Szilvi! Felpattan a padról és elkezd futni az ellenkező irányba, ahol a legközelebbi buszmegállóból induló járat kikerüli a cukrászda utcáját. Hazamegy, tusol, és mégiscsak felveszi a fehér ruháját, a magas sarkú szandállal együtt! Had’ csodálkozzon a barátnője, mennyire kicsípte magát!
Háromnegyed négykor a mozi előterében vitatkozik Szilvivel, mit vegyenek a filmnézéshez, végül a popkorn és a kóla mellett döntenek. Rajtuk kívül négy kisebb csoportban várakoznak a nézők, valamennyien fiatalok. A háromfős fiú társaság tagjai szemmel követik a lányok mozgását. Bianka látszólag ügyet sem vet rájuk, bár igyekszik elcsípni egy-egy mondatot a beszélgetésükből, melyből egyértelműen kiderül, hogy Szilvi tetszik nekik, csak még nem döntöttek, melyikük próbáljon megismerkedni vele. Pillanatra feléjük fordul, amikor meglátja Barna Balázst a tolókocsis lánnyal. Épp ide tartanak, egyenes hozzájuk mennek.
– Sziasztok, lányok! Bianka, úgy örülök, hogy nincs semmi bajod! Vártunk rád egy órát. Már rég eljöttünk volna, ha Hanna nem nyugtatgat. Látod, húgocskám, neked volt igazad! Lányok, bemutatom a húgomat, Ildikó, ő Bianka, de a barátnőjét én sem ismerem.
Hoppá! Mekkorát tévedett Szilvi! Hiszen a tolókocsis lány a húga! Bánja már Bianka, hogy nem ment oda hozzájuk a cukrászdához, ám még nem késő, a film után bepótolhatják a randevút.
Balázsék az első sorban ülnek, ők pedig az utolsóban. Bianka szinte semmit sem ért a filmből, máshol jár az esze.
A vége felirat után szedelőzködik a két lány, ám mielőtt elindulnának kifelé, megvárják, míg Balázsék is kikászálódnak a helyükről.
Odakinn hét ágra süt a nap. A háromfős fiútársaságból kiválik az egyik srác. elindul a lányok felé, majd megáll és odaszól Szilvinek:
– Hagyd ott a barátnődet! Te, te, te szép feketeszemű! Meghívlak egy italra! Egy ismerkedősre! Mély ismerkedésre! Ha érted!
Szilvi somolyog az orra alatt, de Biankát bosszantja a fiú beszólása. Majd móresre tanítja a beszólót, s az sem baj, ha Balázs is látja, milyen gyors a reakció ideje.
– Hagyd békén a barátnőmet! – suttogja, és ökölbe szorítja a kezét.
– Nini! Sivít a csúnya kismalac!
Villámgyors Bianka. Két lépéssel a fiú mellett terem és a földre küldi, miközben kicsavarja a jobb karját. A másik két fiú lefagy. Mire ocsúdnának, és barátjuk segítségére sietnének, eléjük perdül Balázs:
– Hagyjátok, majd én elintézem!
A fölre szorított fiú és a hátán térdelő lány akkora esemény a pláza parkolójában bóklászók számára, ami mágnesként vonzza őket, hogy köréjük gyűlve közelről követhessék a további eseményeket.
Barna Balázs lehajol Biankához és a fülébe súgja:
– Azonnal engedd el és tűnj el!
Az amerikai konyhás nappaliban halkan szól a televízió. Pizzát vacsorázik a család. Éhes Bianka, mégsem megy le torkán a falat. A híradóban telefonnal felvett amatőr felvételt mutatnak.
– … a pláza parkolójában ismeretlen nő megtámadott egy fiatalembert. Sajnálatos módon, az amatőr felvételen beazonosíthatatlan a támadó személye…
Bianka édesapja felkapja a fejét. Meredten nézi az immár másodszor bejátszott amatőr felvételt, melyen a földre tepert fiú felett ellibbenő fehér ruha alja látszik.
– Nézzétek! Annak a lánynak olyan a ruhája, mint a Biankáé! Amit tavasszal hoztam Párizsból! És én balga még azt hittem, itthon másnak nem lesz ilyen ruhája!
Az asszony fel sem néz a tányérjából:
– Tévedtél, mint mindig!
Elsápad Bianka, utána elvörösödik. A televízióra nem figyel a család:
– A megtámadott fiatalember nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, ezért támadóját nagy erőkkel keresi a rendőrség.
A nappaliban csörög a lány telefonja, ám édesanyja megszorítja a karját:
– Majd visszahívod később! Vacsora után pakold össze a bőröndödet. Reggel leviszlek nagyanyádhoz. Rád fér a falusi nyugalom. Elvégre ez az utolsó gondtalan nyarad.
Szólna Bianka, hogy csak a nagyihoz ne kelljen mennie! Összeszorítja ajkát, nehogy véletlenül elszólja magát. Azt hitte, ez lesz a nagy napja, megnyerte a házi versenyt és összejön Balázzsal, ehelyett mehet a nagyanyjához, gyomlálni a kertben, gyümölcsöt befőzni, jószágokat etetni, ráadásul az életre nevelése érdekében esténként hallgatnia kell anyai nagyanyja tanmesébe ágyazott szentenciáit. Összes porcikája tiltakozik. Vacsora után úgyis lebeszéli anyját erről az örültségről!
Édesapja tányérja mellett rendszerint ott hever a telefonja, mert sohasem tudni, mikor kap egy fontos hívást. Mint jelen esetben is. Felpattan a férfi és a nappalin át kirohan a kertbe.
– Bianka – fordul hozzá az édesanyja -, felhívott az edződ. Számodra örökre véget értek az edzések.
– Anyaaaaa – vált kislányos sírásra a lány hangja -, véletlen volt… esküszöm…
Ismét csörög Bianka mobilja. Felpattan az asszony, felveszi lánya telefonját, kinyomja a hívást és kiveszi belőle a SIM kártyát.
– Erre egy ideig nem lesz szükséged! Megértetted?
Visszatér a kertből a családfő:
– Képzeljétek, a spanyol ügyfelem meghívott bennünket egy kéthetes nyaralásra! A jövő héten indulhatunk!
– Nem megyünk! – vágja rá éles hangon az asszony – Biankát holnap elviszem anyámhoz, ott tölti a nyarat. A munkám miatt én sem utazhatok! – enyhül a hangja, bár továbbra is ellentmondást nem tűrőnek hangzik-, Menj egyedül, szívem! Amint lesz időm, én is lemegyek hozzájuk! Jót tesz egy kis friss vidéki levegő! Biankának ez lesz az utolsó gondtalan nyara!
Szétveti a düh a családfőt. Ilyen szép gesztust nem illik visszautasítani, elvégre Spanyolország számos érdekes látnivalót és élményt tartogatna számukra.
– Tudod, asszony, igazad van! Egyedül utazom és biztos vagyok benne, hogy találok magamhoz illő társaságot!
Jeges ujjak szorítják Bianka torkát, majd hirtelen elengedik, szabad utat engedve a mélyről feltörő zokogásnak.
Kedves Yolla! Igazán érdekes, jól megírt történetet hoztál. Erre mondják, hogy szálljon le a magas lóról: gazdag szülök, stb., már csak egy kis szerénység kellene…. Szeretettel olvastalak: Éva