JÓKAI

Amilyen ragyogó mesemondó volt Jókai, annyira nem volt tévedhetetlen kisebb dolgokban.
1849 januárjában a magyar kormány tagjai Pestről Debrecenbe költöztek.
Ide igyekezett Jókai is a feleségével. Vonaton még csak Szolnokig lehetett eljutni, onnan szekéren utaztak Debrecenig. A hidegben alig várták, hogy szálláshoz jussanak a már zsúfolt városban. „Engem elvezettek szekerestül a Nagy-Péterfia utcába s berekomendáltak Dudás uramnál, aki hivatására
nézve becsületes szűrszabó volt. Annak volt egy utcai szobája, mely kiadó volt… havi 20 pengő forintért” – írta Jókai: Életem regénye című könyvében.
A Csokonai-Kör főtitkára, Csobán Endre városi főlevéltáros elővette a város levéltárában meglevő 1849-iki céhlajstromokat, hogy egyszerűen kijegyezze belőlük a Jókai – megjelölte Péterfia – utcai háznak a számát.
Az első meglepetés akkor érte Csobánt, mikor a szűrszabók közt nem lelt Dudás nevűt.
„…egy 1849. január 20-án kelt hivatalos szállásjegyzék a menekültekről; ezt a jegyzéket Horváth József akkori városi képviselő állította össze; a jegyzék utolsóelőtti harmadik lapján van a következő bejegyzés: Piac – 21 utca 1914 szám. Tóth Pál házában Jókai Mór újságíró 1 szoba bútorral, fűtés nélkül, fizetett 12 forintot.
…a mai számozás szerint Miklós utca 19. sz. háznak felel meg.
…Van is egy ház a Csapó – utcában (ma 8. sz.), amelyhez az a hagyomány fűződik, hogy Jókai ott lakott; de biztos adat erre vonatkozólag idáig nem került elő, legkevésbbé persze Dudás – név…”
Zsigmond Ferenc : Jókai és Debrecen. 1925 – Debrecen Szabad Királyi Város és a Tiszántúli Református Egyház Kerület Könyvnyomda Vállalata.
Jókai később továbbment Debrecenből Szegedre, Gyulára, nejét Erkeléknél hagyta, majd Aradra ment. Itt látva a szomorú helyzetet, augusztus közepén visszament Gyulára. Telepi György színész (a debreceni születésű Telepy Károly festőművész apja) feleségének a nővére, Csányi Benjáminné Tardonán lakott, egy kis bükki faluban. A színész azt ajánlotta, költözzön oda Jókai, míg elcsendesedik a fegyverlelétel utáni politikai helyzet és nem kell tartani a feltételezett megtorlástól.
A falu felső végén állt a Csányiék háza, közvetlenül az erdőbe lehetett kijutni, ha keresné valaki az írót. De erre nem került sor. Nagy sétákat tett a vadászruhában járó bujdosó a hegyekben, élvezte a vendégszeretetet karácsonyig.
Ekkor jött érte a felesége és hozott számára egy Kovács János névre kiállított útlevelet, amivel visszaindulhattak Pestre.
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
A szabadságharc után Tardonán rejtőzött el az író. Vadászruhában járta a hegyeket, a környéket. Emlékházat rendeztek be ennek tiszteletére, de nem ebben lakott a bujdosó Jókai, hanem egy ennél kisebb házban. Tardonán a régi kis házat lebontották, csak az emlékház őrzi az író bujdosásának
emlékét.
Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (részlet):
„Még aztán Miskolcon is keresztül kellett hatolnunk a muszka táboron. Itt lakott a nőmnek az atyja, a derék tudós Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába vezető útra. Öt óráig haladtunk a sűrű erdőségek között előre; se egy emberi lak, se egy dűlőút nem látszott sehol, a kanyargó völgyet egy patak szelte át, melynek hol a jobb, hol a bal partján vonult végig az út, természetesen híd nélkül, a gyalogjárók kényelmére nagy kövek voltak lépésnyi távolban az elterülő mederbe rakva.

Ott egy mélyen elrejtett, gyönyörű völgyben fekszik az a kis helység, ahol a világnak nincsen szája.
Mi a feleségemmel a Telepi házához szálltunk, szívesen látva a derék asszonyságtól; Rákóczyt meg az ekvipázst más házhoz kellett elszállásolni.
Telepiné bátyja, az én kedves emlékű jó barátom, a derék Csányi Béni egy házzal odább lakott, annak volt lóistállója is. Később én is őhozzá költöztem át.”
Jókai nem egyszer járt Debrecenben. A szabadságharc alatt hosszabb időt töltött a városban. Az itt hallottak nyomán írt a debreceniekről az És mégis mozog a föld című regényében.
„A kollégium előtti tért, meg a nagy piacot korán reggeltől késő délig nem foglalkoztatá egyéb beszéd, mint az a nagy eset, ami most odabenn folyik.
Egyik ember a másiktól megtudta, hogy mi veszedelem történt. A diákok a Nagyerdőn verekedtek…”
„Ez azután így folyt a talyigásokon kezdve a sulyomáruló, sült tökkel csábító, mézkenyér-kereskedő, pattogatott kukorica pazarló asszonyságokon végig, az őgyelgő kurta gubás, zsíros subás, makrapipás férfiközönségen átszűrődve a túlsó oldali paprikásszalonna-bazár tulajdonosokig, ezerféle változataiban a leleményes fámának.
A kollégium kapui pedig ilyenkor zárva voltak.
A «coetus» termében ült a «sedes». Az összes tanári kar teljes ornátusában.”
És ennek a gyűlésnek kapcsán meséli el a Rákóczi harangjának történetét Jókai.
„E dicső nagy harang nem fért el a debreceni nagy toronyban, annálfogva egy új tornyot kellett számára építeni a templom mellé; mely torony sohasem lévén bevakolva, úgy hívatott, hogy „vörös torony”.
Onnan zúgott alá sátoros ünnepeken a Rákóczi- harang nagy, felséges hangja, hogy meg lehetett azt hallani még Balmaz-Újvárosban is.
Mikor pedig Debrecen 1802-ben porig égett, elpusztult a nagy tűzvészben a vörös torony is. Minden egyéb harang megolvadt, csak a Rákóczit megolvasztani nem volt elég egy egész égő torony: azon tüzesen, de olvadatlan zuhant le az égő gerendák közül, s a talajba vágta magát. Akkor tudatlan népek odarohantak, hogy jót tegyenek vele, s elkezdték vízzel öntözni.
Ettől azután elvesztette a hangját.”

“JÓKAI” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!