Az álmok kastélya

Összes megtekintés: 32 

Valamikor réges régen egy elfeledett kor hajnalán létezett egy kastély, amit úgy neveztek az Óváros lakói hogy az álmok kastélya. Ebben a városban látszólag hétköznapi emberek éltek, de ami különlegessé tette őket az az hogy a gyermekeik mind a kastély lakói lehettek, mert ahogy megszülettek, kaptak egy álmot és abban éltek a kastély falai között. Ennek nagyon hamar híre ment és a környékbeli uralkodók, mint például a gonosz Adar, el akarta lopni a gyermekek álmait, akivel szemben ez meg nem sikerült valami úton, módon tőrbe csalta őket. Ebben a különleges világban, amikor már a gyermekek elérték a hat éves kort beköltöztek a kastélyba és ott élték mindennapjaikat nem furcsálva, hogy nincsenek mellettük a szüleik mert ők tudták , hogy ők különlegesek. Ilyen volt, Lucy, Clara és Esther is. Amikor beköltöztek mindegyiküknek lett egy saját szobája ahol az álmát tudta élni. Egy fedél alatt élt velük Amandeus is az álmok királynője, akire úgy tekintettek a gyermekek, mint saját tulajdon édesanyjukra. Ő jött rá, hogy hogy is lehet a gyerekek álmát meglátni anélkül, hogy elmondanák neki. A gyerekek keze volt a kulcs az álmokhoz, ami bennük lakozott és szerettek volna megvalósítani. Miután beköltöztek a kastélyba ez sikerült is nekik.
Lucy egy olyan világot álmodott a kastély falai közé ahol mindenki békében él és nincsenek bűntettek, nincs hazugság és árulás. Clara már egy kicsit mesebelibb álmot szőtt és keltett életre. Az ő álma az volt, hogy a világot mesefigurák népesítik be emberek helyett így minden hol csak Donald kacsa és társai szórakoztatják a gyerekeket. Na de itt van még Esther álma, ami azt hiszem a legkülönösebb. Mivel nagyon szeretett aludni így mindig bárányfelhőket és a kék eget álmodta a szobájába ahol a felhők közt madárrajok suhantak el a végtelenben. S mindközül a pici Johnny álma volt a legfélelmetesebb, amire senki nem számított tőle. Ahogy belépett valaki a szobájába egyből a kórházak bűzös és gyógyszertől teli szaga csapta meg az orrát. A következő kép az volt a szobában, hogy nyakig betakarózva a kisfiú fekszik az ágyában és a lába be van kötözve. Az álomból nem derült ki, hogy mi a baja a kis Johnathan lábának, de az tisztán kivehető volt, hogy nagy fájdalmai vannak. Minden nap állandó jelleggel orvosok hada vette körül és tanácskoztak felette. Azt hiszem ez lehetett a vizit.
Amandeus királynőt megrémítette ez az álom de mivel tudta, hogy gyermekei különlegesek, így a kis Johnnyira még jobban vigyázott, mert amikor híre ment egy napon ennek az álomnak amit a fiú táplál nap mint nap, Adar a gonosz uralkodó megszállta a kastélyt és a jó álmokkal együtt elakarta lopni a rosszat is, mert az volt a célja, hogy egyesítse őket és ő legyen minden gyermek álmának a tulajdonosa e világon.

2. Fejezet
Adar gonoszságának születése

Talán egy másik világ hajnalán, amikor Óváros lakóit nem fenyegette semmi vész akkor jelent meg Adar őse a hajdanán nagy csatákat látott Sorbeus , a kegyetlen és ádáz természettel megáldott lovas aki Adar apja volt. Ő mindig csak úgy emlegette Óváros lakóit, hogy a \”régi emberek\” és nem is volt hajlandó másként hívni őket. Talán azért mert nem tisztelte őket, vagy pontosan, azért de azt a fent maradó korok emléke alapján nem hiszem. Vagy ki tudja? Tudomást szerzett nagybátyjától Agonistól,aki az Óváros melletti kis környéken fekvő Álmos-völgyet uralta , hogy a \”régi emberek\” városában van az álmok kastélya és ott olyan gyermekek vannak, akik életre keltik az álmaikat. Ez annyira varázsa alá kerítette Sorbeust, hogy minden áron a gyermekek közelébe akart férkőzni, de ezt Amandeus királynő nem engedte, és ahogy most sem, azóta sem sikerült senkinek a gyermekek et megkaparintani. Pedig Sorbeus minden cselt és háborús fortélyt bevetett a királynő és gyermekei ellen de egy idő után be kellett látnia, hogy ez nem megy és máshogyan kell elérnie a célját . Időközben megszületett a királyi sarj Adar , aki immáron a királyi trón várományosává lépett elő. Adar ahogyan nőtt úgy nevelték bele a gonoszságot és azt, hogy a gyermekeket minden áron meg kell szerezni. Ez olyan vágya volt Sorbeusnak amihez foghatót még nem látott e világ. Úgy vonzották a gyermekek álmai mint sárkányt az arany. Amikor Sorbeus meghalt és Adar már elérte azt az életkort, hogy önmaga döntsön a koronával a fején, így amit gyermekkorában szívébe neveltek, már ha volt neki azzal a vak gyűlölettel felvértezve eltökélten a gyermekeket vette célba. De ő még sem úgy csinálta mint az apja Sorbeus és annak nagybátyja Agonis, hogy mindent elkövetett azért akár még háborút is indítottak a gyermekek álmaiért. Ő ebből a szempontból más volt. Ellátogatott a kastélyba és Amandeus királynővel hosszas beszélgetés után végig járva a kastélyt talált rá a gyermekekre. Ahogy belépett a szobájukba és megfogta a kezüket abban a pillanatban ugyan az a vágy fogta el mint az apját, és a gyermekek álmát akarta magáénak tudni. Amandeus királynő ez ellen tehetetlen volt mert ezt a fortélyt még nem ismerte a gyermekek ellen és a kis álomhordozók kisétáltak a kastély falai közül Adarral a gonosz uralkodóval.
Így tartják a \”régi emberek\” Adar gonoszságának születését, aki más volt, mint az ősei, még is ugyanaz az álnok cél és hatalomvágy tartotta a markában. A gyermekek engedelmeskedtek neki mert nem ismerték el viselkedésében rejlő gonoszságot, amit az ő birodalma oltalma alá érve már megismertek ők is vallatásaiban és kínzó éheztetéseiben amit a gyermekek ellen követett el, hogy megtörjenek és megkaparínthassa végre az álmaikat. Mindig ezt hajtogatta. ENYÉM LESZTEK, BÁRMIT TESZTEK ÉS ÁLMAITOK ROHADT KIS HAJNALÁN ELVESZTEK. Amikor ezt hajtogatta mindig halálra rémítette a gyermekeket, mert nem tudták mit akar velük csinálni, és hogy láthatják e még valaha a hőn szeretett Amandeus királynőjüket.

2
Éjszakánként a gyerekek nagyon sokat gondoltak Amandeusra amikor a szobájuk ablakán bevilágított a hold fénye és az ablaknál állva nézték a csillagokat. Ilyenkor a királynőjük érezte a gondolataikat, hogy nagyon magányosak, de csak bízni tudott bennük, hogy az álmuk sértetlen marad, amíg vissza nem hozza őket a kastélyba Adartól ahol újra az álmaik közt lehetnek és nem a súlyos magány börtönében sínylődnek, hanem ismét boldogság lehet arcukon. Hiányzott az álmuk, különösen Charlsnak és bántotta, hogy egy olyan tett miatt szakadt el a szeretett királynőjétől, ami ellent mond annak, amit a kastélyban a saját álma sugall. Adar, nap nap után próbálta szóra bírni a gyermeket, de ő csak nem adta be a derekát és inkább magába zárkózott, azzal vádolva meg a gonosz Adart, hogy ellopta az álmát, ami valahol igaz is volt mert mindig is ez volt a vágya, hogy a tulajdonában tudja a gyermekeket és velük együtt az álmaikat is. De mindenki tudta, hogy nem lehet sem gyermeket, sem álmot lopni bűnhődés nélkül és ezért komoly árat fog fizetni. A gyermekek arca álmaik nélkül oly hideg, oly kifejezéstelen volt, Amandeus királynő még is tudta, hogy most hogyan viselkednek, mert ő már kicsi koruk óta nevelte őket, amióta a \”régi emberek\” a kastélyba hozták a piciket. Adar nem is gondolt arra, hogy Amandeus hogyan fog elégtételt venni rajta, mert el volt telve azzal a boldogsággal, hogy nála vannak a gyerekek. Amikor már napok óta nem voltak hajlandóak a gyerekek Adarral beszélni azt parancsolta a kastélyában élő szolgáknak, hogy hozzák őket eléje a királyi terembe. Ezt meg is tették a szolgák és a gyerekeket az eddiginél is nagyobb félelem fogta el mert nem tudták hogy, hova viszik őket és mit csinálnak velük. A szobáktól a királyi teremig, hosszú hűvös folyosó vezetett ahol páncélos katonák álltak őrt minden ajtó előtt. A lépteik visszhangoztak a csendben ez is fokozva rettegésüket. Nem igazán volt napfénnyel teli ez a folyosó, így félhomályban tűntek el a végén, amikor odaértek a királyi terem ajtójához.

3
Amikor odaértek meghallották Adar gonosz szavait. Semmi mást nem hallottak csak ezt az egyetlen egy mondatot. ENYÉM LESZTEK, BÁRMIT TESZTEK ÉS ÁLMAITOK ROGADT KIS HAJNALÁN ELVESZTEK. A gyerekek rémülete egyre csak fokozódott, amikor beléptek a királyi terembe egyre közelebb ehhez a gonosz valamihez. A félelem kiült az arcukra, és amikor az addig háttal álló Adar megfordult így szólt hozzájuk. Féltek igaz? A gyermekek először meg sem mertek szólalni, de egy kis idő múlva Lucy felkiáltott ezzel Adarnak nagy meglepetést okozva.
Soha nem leszünk a tiéd, sem mi, sem pedig az álmaink. De ahogy a szavak elhagyták a száját, belül mély rettegés fogta el, hogy mi lesz a reakciója Adarnak arra hogy, megpróbálta megvédeni a társait s vele együtt magát is. De ami a legfontosabb volt számára az álmaikat. Adar válasza mindenkit meglepett, hogy milyen nyugodtan tette mindezt.
Azt majd meglátjuk gyermekeim. Szólt a megdöbbentően nyugodt válasz. A gyerekekbe belefagyott a szó és nem is tudtak rá mit mondani, csak annyit tudtak, hogy semmi jó nem következik ezután. S ez így is volt. Adar minden eddiginél gonoszabb volt velük mert bár nem bántotta őket , éheztetésre és szomjúságra ítélte foglyait, abban bízva , hogy így az álmuk az övé lehet és megkaphatja azt amire már oly régóta vágyakozik. Nehezen viselték a gyerekek az éheztetést, de nem törtek meg mert rendületlenül hittek és bíztak Amandeus királynőben, hogy eljön értük. S a gyerekek nem csalódtak. Egy éjszaka, amikor csend honolt Adar birodalmában a királynő az éj leple alatt visszaszerezte hőn szeretett gyermekeit, és amikor az őrök nem figyeltek kivitte őket a birodalomból vissza a kastélyba,Adarnak hagyva egy ajándékot.

4
Amikor észrevették az őrök, hogy a gyerekek nincsenek a szobáikban egyből szóltak Adarnak aki nem akarta elhinni, hogy a birodalmában ennyi fegyveres őr mellett ki be sétálhat bárki az éjszaka közepén. De annak ellenére, hogy a gyermekeket nem találták így is maradt neki egy kis ajándék amit Amandeus királynő hagyott neki. Ez nem volt más mint az egyik szobában egy letakart kalitka és benne egy fekete holló. Ez a holló volt az \”álmok kastélyának\” jelképe ami megőrizte a kastélyban élő gyermekek álmát de egyben bosszút is jelentett azon aki elrabolta őket, s ezt Adar is megtapasztalta mert a holló ahogy a kezébe került kiszabadult a kalitkából és mint ami egész idáig erre várt, Adarnak kikapta a jobb szemét és az ordítás nyomán a szeme helyett csak a vérrel telitett tátongó lyuk maradt. Ez volt Amandeus királynő bosszúja, amiért bántották a gyermekeit. Adar utasította a szolgákat, hogy kapják el a hollót, de a fürgeségének és éjfekete színének köszönhetően megmenekült és visszatért a kastélyba, hogy továbbra is jelképe maradjon az álmok otthonának és a gyermekek vízióinak.

5

Adar ezután magába zuhant, senkit nem akart látni még az őröket sem. Mindenki próbált a közelébe férkőzni, de az még azt is megbánta, hogy megszületett. Nem egy, nem kettő alattvaló végezte kötéllel a nyakában, csak azért mert az urát akarta jobb színben látni. Ilyenkor csak ezt ordította feléjük. Szerintetek kutyák jobban érzem magam, hogy fél szemmel látom a világot? Erre senki nem mert neki válaszolni, de tudta, hogy nem is mernek semmit mondani mert ők is lógni fognak ha megpróbálják. Adar így egyedül maradt a szívében lakozó gonoszsággal és már Amandeus királynővel sem tudta felvenni a harcot a gyermekek álmaiért.

6

A gyerekek ismét biztonságban érezték magukat a kastélyban. Melegség és törődés járta át a szívüket, ugyanúgy ahogy Amandes királynőjüknek. A napok ismét jó kedvel és nevetéssel teltek, mintha nem is történt volna semmi, de azért nem feledkeztek meg belül Adarról sem mert féltek a bosszújától, hogy újra eljön értük és ismét sötét napok köszöntenek rájuk. A királynő nagyon vigyázott a gyermekeire, és amikor egyik este mindegyiktől elköszönt odaállt a kastély egyik ablakához és a félhomályban tűnődött mintha álmodott volna.

7

Messzi távoli fényekről árulkodott az elméje, amit csak ő érzett egy olyan belső világban ahol a lelke és a teste egyformán tisztának hatott. A félhomály megtöltötte gyönyörűséggel és az éjszaka sötétjében régvolt és élő írok szavai özönlöttek tudatalattijába. Ilyen volt Ryan Adams pár sora ami így szólt:
Hová mész, ha magányos vagy?
Hová mész, ha szomorú?
Hová mész, ha magányos vagy?
Követni foglak,
Amikor a csillagok elszomorodnak.
E gyönyörű gondolatok, sok más halhatatlan írással, úgy cikáztak a fejében, hogy észre sem vette az estéből éjszaka lett, az éjszakából pirkadat, a pirkadatból pedig majdnem ugyanaz a félhomály a reggeli nap sugarával átitatva, amit este látott a holdvilág fényénél. Amíg a gyermekek aludtak ő állt az ablaknál és eltávolodott egy másik világba, amiben biztos volt, hogy sokkal szebb, mint az amibe most él. Az utolsó, ami eszébe jutott mielőtt ráköszönt az első napsugár az H.D. Lawrence, \”Ha én lennék a hold, tudnám hova zuhanjak\” idézete volt és elkezdődött egy új nap a gyerekekkel.

8

Ahogy elkezdődött a nap, a királynőnek a szokottnál is jobb kedve volt és sürgött forgott a gyermekek közelében, mint egy igazi nagymama az unokái körül. Talán ezt a jó kedvet annak az elmúlt éjszakai, saját bevallása szerint egy másik világban történő időzésnek köszönhette, amit nagyon szeretett. Ilyenkor a gyermekek is sokkal nyugodtabbnak látták és nem idegeskedett azért, hogy Adar megtámadja a kastélyt, vagy valami kis fortéllyal kijátszhatja őt és a szeme fényeit. Ez a \”másik világ\” amit Amandeus királynő az írok és költök házának nevezett olyankor hihetetlen nyugalmat adott neki amit más el sem tudott képzelni, olyan aki még nem lépett be a \”másik világ\” házának ajtaján. Azt szokta mondani, hogy az emberi lélek akkor tiszta hogyha összehasonlítható egy tó tükrével. De ezt csak akkor tudja az ember ha az összezavart vizet ismét simának látja. Nagyon jól tudta, hogy az ő tavának tükrét milyennek látja, mert amit ajándékozott Adarnak az csak féltésből volt és nem bosszúból. Az összezavart víz ismét kisimult és ismét olyan lett mint a tó tükre . Ezért tud olyan boldog lenni a gyermekeivel a kastélyban.

3. Fejezet

Esther madarai a kastélyban

Adar igaz, hogy már csak fél szemmel látta a világot, de a szeme elvesztése sem tántorította el attól, hogy megszerezze a gyermekeket. Igaz amióta Amandeus királynő madara megszabadította az egyik szemgolyójától, azóta kicsit magába zárkózott és az ajándék emléke még mindig élénken él az emlékezetében, de megfogadta, hogy bosszút áll ha addig él is. Bár már nem volt a régi és az emberek sem azt látták tőle amit megszokhattak az Óváros lakói, persze nagy megnyugvásukra. A magába zárkózottság ideje lejárván bízott benne, hogy újra a régi lesz és szembe száll a királynővel. Amikor ez megtörtént, úgy mint a régi Adar összeszedte katonáit és megindult Amandeus királynő birodalma felé, hogy elvegye legféltettebb kincsét, mert szentül meg volt győződve, hogy minden eddiginél hatalmasabb és nagyobb benne a tettre való készség és a gonoszság s végre az övé lehet az amire már oly régóta vágyott.
A királynő érezte, hogy valami baj közeleg, de a gyermekeknek nem szólt, hogy ne ültessen a szívükbe félelmet feleslegesen, ha még is rosszak a megérzései. De sajnos nem voltak rosszak és bár nem szólt nekik, a gyermekek tudták, hogy Adar közeleg minden eddiginél nagyobb haddal. Ők próbáltak úgy tenni, hogy a királynőjük ezt ne vegye észre s ahogy Amandeus királynő azt megparancsolta nekik, mindegyikük bent maradt a szobájában. Amikor hallották, hogy a gonosz Adar megérkezett a kastélyhoz, és minden áron az a célja, hogy bejusson mindegyikük a szobájában lévő álmot hívta segítségül, hogy megmenekülhessen. Így Lucy egy békés világban élő emberek segítségét kérte és ők jöttek is ezzel a jelszóval. \”Előre a békéért\”. Ezek az emberek sosem láttak csatát, háborút, vagy fegyvert egyetlen egy amivel harcolhattak az a szívük volt. A másik szobában Clara hívta életre a katonáit, akik jöttek is és nem voltak mások mint Tapsi Hapsi, Donald kacsa és még sok más barátuk akik harcba szálltak sajátos módszereikkel a kastély biztonságáért. De itt volt még Esther is és Johnny is akik a gyermekek közül talán a legkülönlegesebbek voltak. Johnny az álmában őt körülvevő orvosokat és nővéreket hívta segítségül, így a sebesülteknek is jutott rendes ápolás, és Esther pedig a bárányfelhőkből varázsolt viharfelhőket Adar seregei fölé és a madarakat meg védelemként hívta a sereg ellen. Adart, még a sötéten gomolygó viharfelhők sem tántorították el attól, hogy bejusson a kastélyba. Igazán akkor lepődött, meg amikor az Esther által hívott madarak támadtak a seregére hatalmas sólymok formájában. Akkorák voltak, hogy a sereg meglepettségében csak hadonászni tudott a levegőben a kardjaival, de a madarakat nem találták el. Addig Amandeus királynő a gyermekek segítségét látván, még több energiát merített belőlük és a varázsgömb, amit több emberöltőn át nem használt meghallgatta imáját, és sólymok kiűzték a kastélyból a gonoszt és a varázsgömb elnyelte őket mindörökre.

2

Most, hogy Adar seregétől megvédték a kastélyt Amandeus királynő úgy döntött, hogy vendégül látja azokat, akik segítettek rajta és gyermekein. A gyerekek nagyon örültek neki, mert ismét nyugalom és szeretet áradt a kastély minden zugából és továbbra is különlegesnek érezhették magukat, mert az álmuk megmaradt. De most az álomból valóság lett mert ami eddig csak a szobákban létezett mint egy álomkép, az most megelevenedett és ott repkedett és futkosott minden mesehős és felhők közt suhanó madár, de még az orvosok és ápolók is akiket Johnny keltett életre.

3

Szeretném megköszönni azt a sok segítséget, amit ezért a helyért tettetek és ettől a naptól kezdve ti is az álmok kastélyának lakói vagytok. A sólymok örömükben felreppentek és körbe cikáztak a kastély nagy ebédlőjében, a többiek meg csak halk koccintással nyugtázták, hogy segíthettek másoknak, és így ők is különlegesnek érezhetik magukat. Talán nem oktalanul.

4

Ezután soha nem hallottak Adarról a gonosz lovagról, de még az utánuk lévő kor sem. A feledés homályába veszett az összes gonoszságával együtt. Immáron az álmok kastélya minden gonoszságtól mentes és talán az is marad, mindörökre amíg világ a világ.

Írta: Németh Balázs
Sümeg 2017. I.17. Szerda – 2017. II.7. Kedd

Szólj hozzá!