KARAMBOL

Pár éve történt, elindultam kerékpárral segíteni egy gyermektáborba.
Körülnézek. Nagyon messze jön még egy kocsi, áttolom járgányom a négysávos
út, menetirány szerinti oldalára.

Tekerem Barbara lányom gyermekkori, Csepel kerékpárját az útmentén.
Néhány perc sötétség, s arra eszmélek, hogy a járda mentén fekszem, egy fiatalember
hajol fölém.
-Beviszem a nénit a kórházba.
Felülök…. kicsit szédülök. Megrázom a fejem. /biciklim félig összetörve/
-Nincs semmi baj- mondom. Vigyen haza a biciklivel együtt.

Ötven körüli hölgy szemtanú, kérve-kért hívjak rendőrt, mert ilyen korban nem tudni,
később bármi kiderülhet. Ő mindent látott. Repültem a kerékpáron át, csípőm az út padkára,
fejem a járda és a padka közti füves részre csapódott.
Ezt élve megúsztam!

Jobban megnézem a \”fiút\”, rozoga Lada kocsiját. Megmagyarázni sem tudom, de olyan
sajnálatraméltó volt.
Betuszkolta kerékpárt a kocsiba, velem együtt.
Útközben elmondta: kislányát kellett bölcsődébe vinni, s már várják a munkahelyen.
Gyorshajtás!
A nevét sem kérdeztem meg.

Férjem dühét elég volt csillapítani -nem lehetsz ennyire buta, hogy nem hívsz rendőrt!
Hiába próbáltam megmagyarázni: két gyereke van, elveszik jogosítványát, elveszti
munkahelyét, nekem meg csak az öreg biciklim tört össze.
Hetekig hallgattam: legalább a biciklit!

Bár nevét sem tudtam, nem lesz könnyű ebben a nagy városban megtalálnom.
Nehezen, de kiderítettem, ki ő s hol lakik.

Nem a legjobb környék, ahol keresgélek.
Jó idő van, a ház előtti padon ülnek felnőttek, gyerekek.
8-10 év körüli kislányt szólítok meg. Ő a nagylánya, mellette totyog a kicsi.
Apa nincs otthon.
A beszélgetésből kiderül: kétszobás, széntüzeléses lakásban laknak heten.
Elszégyelltem magam.
Táskámból előkotrok egy zacskó cukorkát, odaadom a pici lánynak.
Még én adok nekik egy biciklit!

Este ismeretlen számról hívnak.
-Még ilyen aranyos nénivel nem találkoztam.- szól bele egy férfi hang.

2020. 09. 28. Serfőző Marica

“KARAMBOL” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Nagyon köszönöm, hogy megértettétek, nem jótékonykodásról szól, hanem emberségről.
    Az emberek többsége teljesen másként látja. Büntetné, engem pedig ostobának tart.
    Az én lelkem szárnyal!

    Marica🤗

  2. Kedves Marica!
    Mély, érző lelked van kedves Marica.
    Vannak sorsok, életek, amiket nem választanak, csak
    beleszületnek egy olyan helyzetben, melyből talán nincs kiút….
    Ha adott esetben segíteni nem is tudunk, de annyit megtehetünk, hogy
    ne rontsunk tovább a helyezetükön, nekik már az is segítség.
    Köszönöm, hogy olvashattam nagyszerű írásodat.
    Szeretettel: Klári❤️

  3. Kedveseim!
    Örömmel olvastam, nem csak én éreztem úgy, hogy az én veszteségem semmi, ahhoz a szegénységhez képest, amit abban a családban láttam.
    Köszönöm Néktek!

    Ölelés.
    Marica

  4. Kedves Marica!
    Egy nap ,egy pillanat és megtörténik az ,amire nem vár az ember/
    Mindig akad egy -két jóindulatú ember.Jó,hogy nem törtent valami komolyabb baj!
    Gratulálok szeretettel…Babu😘😘😘

  5. Kedves Marica! „Embernek lenni…” Igazán szép volt Tőled, örömmel olvastam kedves történeted. Szeretettel: Éva

  6. Kedves Marica!

    Nagyon szép történet volt. Biztos hülyének néznének/néznek bennünket, de én is így tettem volna. Végül is, ha nem történt komolyabb baj, minek bíróságokra járni, másoknak nehézséget, bánatot okozni. A férfinek biztosan tanulságos volt az eset és máskor jobban figyel. Gratulálok!

    Nagy-nagy szeretettel: Rita(f)

  7. Kedves Marica!

    Írásod meghatott, hatalmas szíved van! Mély érzésü, jó ember vagy. Szeretettel gratulálok neked.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

Szólj hozzá!