A kompromisszum határai

Összes megtekintés: 315 

A februári napsütés a tavasz előjelének tekinthető. A park zöld gyepén alig néhány maréknyi hó küzd az olvadással. A sétaúton kisgyermekes szülők terelgetik gyerekeiket, akik boldogan szaladgálnának már a fűben is, csakhogy az szigorúan tilos, pedig olyan szépen csillognak a víztócsák, hívogatón, gyertek, ugorjatok belém, nem lesz bajotok.

Martina fogja kisfia kezét, ami nagyon kellemetlen a nyolcévesnek, nem is nagyon akar vele menni, inkább szaladna szabadon, mint a kisgyerekek, egyébként is, miért kell elmennie Dalma nénihez, amikor szívesebben lenne anyai nagyanyjánál, mert ott végre a középpontban lehet, kedvenc ételét kapja, nézheti a televíziót és a kertben is bóklászhat kedvére, csak az utcára nem mehet ki. Nem is menne, hiszen ott van örökös játszótársa, Dömper, a tacskó, akivel még bújócskázni is lehet, bár mindig gyorsan megtalálja, és mindannyiszor nagy farkcsóválással úgy örül neki, mintha aznap először látná. Reggelinél anya sugdolózik Vajkkal, hogy Danit jobb lenne Botond nagyapához vinni, még szerencse, hogy nem egyezik bele, és végül Dani a keresztanyjához megy, akit nagyon szeret. No, nem annyira, mint Viola nagyit és Dömpert, de nála is lehet játszani, társasjátékoznak, kártyáznak, süteményt sütnek, vagy, ha ilyen jó az idő, visszajönnek a Bikás parkba, sorra járják a játszótereket, és még a felnőtteknek szánt erőfejlesztőket is kipróbálhatja.

Igazából most szombat van, és hétvégi gyerekként Apánál lenne a helye, akinél étkezések előtt ugyan imádkozni kell, ám rendszerint nagyon vicces ételeket esznek, mert nem tudnak főzni, ezért a konzervekkel bűvészkednek, így mondja Apa, nevetve, miközben a reggeli rántottába kis üveg zöldborsót önt, vagy ebédre bögrés levest készít, majd a mikróban megmelegíti a kétadagos babgulyást. Délután fociznak a parkban, akkor is, ha hideg az idő, még a hó sem zavarja őket, és másfél óra múlva átázva, vizesen, de jókedvűen térnek haza, hogy levezetésképpen Dani letusoljon és puha, száraz ruhában Apa íróasztalához ülhessen, megírni a hétfői leckét.

Miért nem ér rá Apa? Miért mondja le a találkozásukat?

– Anya, nem maradhatnék otthon? – kérdi és felnéz az Anyjára.

Jó kérdés, de nem kellett volna kimondania, mert Anya arcát elönti a pír, remeg a szája széle, amely azt jelenti, hogy ideges.
– Nem baj, Anya, nem azért mondom, hogy ideges legyél!

Reggel anyja élettársa is zaklatott, olyannyira, hogy háromszor kell neki szólni, mire végre megérti, hogy két nap múlva lesz Anya negyvenedik születésnapja és legalább akkora tortát vegyenek neki, mint amekkorát Vajk kapott a harmincötödik születésnapjára. A torta kiválasztásban Dani verhetetlen, nélküle nem sikerülne a legjobbat megtalálni, mert készségesen végig kóstol akár ötöt, hatot is, mire eldöntik, melyik a legfinomabb.

Lehet, hogy Vajk azért nem akarja magával vinni a cukrászdába, mert nincs pénze arra, hogy több tortát megkóstoljon?

Nem, az nem lehet, van pénze Vajknak, hiszen a jövő héten is Ausztriába megy síelni a barátaival, egyedül, mert Anya nem tud síelni és csak unatkozna magában a hegytetőn lévő panzióban, amíg a társaság síel. Dani nem érti, hogyan síelhet egész nap a társaság, mert ebédelni is kell, és éppen Vajk az, aki ki egyetlen étkezést sem hagy ki, még itthon is tízóraizik, délután meg uzsonnázik, ebédre és vacsorára hétvégeken meleg ételt kér, de nem muszáj neki mindent érteni.
– Danikám, viselkedj rendesen keresztanyádnál, délután öt óra körül érted jövök.

Dalma néni tanárnő, nincs se férje, se gyereke, pedig nagyon jó lelkű, és okos is, sok mindenre megtanítja Danit, színházba viszi, meg múzeumokba, a legjobb a csillagvizsgáló, ahová szívesen elmenne vele még egy előadásra, csak mostanában nincs ideje rá, mert helyettesíti a kollégáját.

Vajon Vajk miért nem tudja helyettesíteni Apát? – teszi fel sokadszorra magának a kérdést, amikor Anya szerint Vajk nem csupán az élettársa, hanem egyben Dani mostohaapja is. Ha így van, akkor miért nem focizik fele, miért nem mesél humoros történeteket, olyanokat, mint Apa, amelyeken jókat lehet nevetni, vagy eljátszani, hogy moziban vannak, pattogatnak kukoricát a mikróban, nagy műanyag pohárba töltik a kólát, Apa betesz egy mese videót és a kanapén egymás mellett ülve megnézik, közben ropogtatják a pattogatott kukoricát és szívószállal isszák hozzá a kólát. Dani tudja, hogy igazi moziba azért nem mennek, mert apjának nincs rá pénze, de nem is baj, mert ha pisilni kell, leállítják a videót, s dolguk végeztével folytatják, anélkül, hogy a filmből egyetlen pillanatot is elmulasztanának.

Dalma néni Anya barátnője, akivel együtt jártak a főiskolára és nagyon jó barátnők. Azzal fogadja őket, hogy hideg gyümölcsleves lesz ebédre, és bacon szalonnába tekert virslit sütnek hozzá, krumplival, és sajtot szórnak a tetejére.

Kicsit olyan furcsa Dalma néni arca, s Dani nem tudja, miért, csak suttyomban figyeli, amint társasjátékozás közben többször elmosolyodik, és időnként megsimogatja a pocakját. Két partit játszanak, egyszer Dani nyer, egyszer meg Dalma néni a győztes és kivonulnak a konyhába, főzőcskézni. Keresztanyja megengedi, hogy vékony szalonnába tekerje a virsliket és a vékonyan kiolajozott tepsibe tegye, szorosan egymás mellé, és ha már pirul a sütőben, a reszelt sajtot is rászórhatja.

Dalma néni a krumplit serpenyőben süti, és amint az olaj megforrósodik, rosszul lesz.
– Ne nyúlj semmihez! – kiált rá Danira és kirohan a mosdóba.
Hallja, amint öklendezik és kétségbe esik, mit csinál, ha rosszul lesz a keresztanyja. Előveszi a mobilját, keresi rajta a mentők számát.
– Nincs semmi baj, Danika, ne ess pánikba. Tudod, kisbabám lesz, azért vagyok rosszul.
– Az nagyon jó lesz, keresztanya, Anya is szeretne kisbabát! Neki lehet, de Vajknak nem lehet!

Nem érti Dalma néni, hogyan is értené, hiszen nem tudja, miről beszélgetnek anyjáék, amikor azt hiszik, hogy ő nem hallja.
– Hallottam ám, amikor erről beszélgettek. Anya azt mondta, hogy szeretné megajándékozni Vajkot egy gyerekkel, mert Dorina néni, tudod, ő a Vajk anyukája, nagyon szeretne kis unokát, csak azt nem tudom, hogy miért, amikor velem sem játszik, ha ott van nálunk. Persze, nem vagyok az unokája. Csak gyerek vagyok.

Dani komolyan néz keresztanyjára, láthatóan erősen gondolkodik.
– Neked, Dalma néni, ugye nincs férjed? Meg élettársad sincs? Akkor Anyának is lehet kisbabája, akkor is, ha Vajk elköltözik tőlünk!

Hibátlan a gyerek logikája.

Finom az ebéd, Dalma csak csipeget, ám Dani degeszre eszi magát.
– Kérlek, vigyél haza! Még leckét kell írnom!
A háziasszony zavarba jön, nem bánná, ha most magára maradna.
– Jól van, Dani, szólok egy barátomnak, hogy jöjjön érted és kísérjen haza. Nem akarok utcára menni, mert nem érzem jól magam.

Fél óra múlva egy magas, ősz hajú bácsi érkezik, aki megpuszilja a keresztanyját, neki meg bemutatkozik, Dalma néni kollégája, és azt mondja, hogy szívesen hazaviszi, és hogy neki is van egy hasonló korú kisfia.

Gyuszi bácsi, mert így hívják a bácsit, szeret sétálni és arról mesél, hogy mit szoktak csinálni a kisfiával. Ők is sokat fociznak, meg repülőgép modelleket készítenek, és itt röptetik a Bikás parkban, ha jó az idő.
– Látod, délelőtt jó idő volt, hét ágra sütött a nap, most pedig borult az ég, s ha nem igyekszünk, megázunk. Délután is ki akartunk jönni, de a feleségem nem enged ki bennünket ebben az időben.

Dani felnéz az égre, ott valóban nagy sötét felhők gomolyognak, igyekezniük kell.
– Gyuszi bácsi, tudsz szaladni? Még jó, hogy nem keresztanya visz haza, mert nem jól érzi magát, vele nem lehetne futni, mert kisbabája lesz!
Hirtelen megáll a férfi, mint akit áramütés ért.
– Mi a baj? Miért állunk meg? El akarsz ázni? Ott lakunk az üzletközponttal szembeni ház harmadik emeletén! Gyere már, Gyuszi bácsi! Tudod, hogy Anya is szeretne egy kisbabát?

Gyuszi bácsi nagyokat lép, hogy Daninak futnia kelljen. Már nem beszélget, szorítja a kisfiú kezét és siet, amennyire csak tud.

Vajk nyit ajtót, és amíg Gyuszi bácsi magyarázkodik, addig Dani gyorsan átbújik mostohaapja karja alatt, és szalad a nappaliba, ahol anyja egy ismeretlen nénivel beszélget:
– Nézd, Martina, – mondja a néni -, két választásod marad, vagy a mesterséges megtermékenyítés, vagy az örökbefogadás. Biztos, hogy jól meggondoltad? Negyvenévesen nagy kockázatot vállalsz! Egyáltalán, neked szükséged lenne még egy gyerekre?

Könny szökik a nyolcéves nagyfiú szemébe, anyjához rohan átöleli:
– Anya, neked itt vagyok én! Keresztanyának meg kisbabája lesz!

Szólj hozzá!