Van úgy, hogy az ember arra ébred, nincs kedve semmihez. Legszívesebben az ágyban maradna.
Valami mégis kilöki a párnák közül, és megkezdi a következő napot, amivel a sors megajándékozta. Mert az a nap is ajándék, aminek nyűgösen, kedvetlenül indulunk neki. Vajon gondolt-e már valaki arra, hogy kalandként élje meg a napját? Hisz azzal, hogy felébredtünk, épp csak elkezdődött valami, aminek nem tudjuk, hogy mi lesz a vége. Lehet, hogy a konyhai robot-kávéfőző alól kiemelt gőzölgő kávét tartalmazó kiöntőből a porcelán, üveg vagy műanyag csészébe öntött és forrón elfogyasztott kávé lesz az utolsó élvezetünk.
Megfigyeltem ezt a reggeli rituálét. Szinte minden családban evvel kezdjük a napot. Egyedül a minőség, ahogy és amiben elfogyasztjuk a kávét az, ami minden családnál, embernél más.
Nem tudom, megfigyelték- e már, hogy minden ember ugyanúgy ébred? Felkel, elkészíti a kávéját, elkezdi szürcsölve inni. Aztán ha dohányos, félig éber állapotban matatni kezd a cigarettás doboz után. Mikor megtalálja, előbányászik egy szál cigarettát, a szájába teszi és meggyújtja. Az égő bagóval a szájában próbálja tovább szürcsölni a kávét, miközben elszívja az első cigarettát.
Ha ránézel ebben a pár nyugodt percben bárki arcára, nyugodtságot, megelégedettséget és szinte boldogságot tükröz. Aztán szív még egy slukkot, felhörpinti az utolsó korty kávét és vége.
El is szállt ennek a pár nyugodt percnek a varázsa.
De ha ebben a pár percben megtesszük és működik, mért nem tesszük meg többször is napjában? Hisz napközben is van kávé, a cigis doboz is kéznél!
Nagy kérdés!
Na, megyek és megiszom az első kávémat…
***
Kedves Rita!
Köszönöm megtisztelő véleményed…. (f)
/mami/
Kedves Éva!
Kedves László István!
Ti most az estémet tettétek széppé! Köszönet érte.
Szeretettel: Jártó Róza (mami)
Kedves Róza!
Minden nap ajándék ahogy írod, amit kapunk Istentől. Amikor történik valami szép, akkor gondolunk csak vissza a reggelre ami olyan nehezen indult. Szeretek csemegézni az írásaid között. Örülök, hogy felkeltél és itt vagy velünk.
őszinte tisztelettel
Szabó László István
Kedves Róza!
Milyen igaz sorok,valóban ez egy reggeli szertartás,nem is gondoltam rá így még soha!
Nagy szeretettel,olvastalak,és gratulálok:Éva(cfc)(f)
Kedves Judit!
Kedves Margó!
Kedves Icu!
Az élet is milyen érdekes. A lassan már évileg' férfi korban érő (nekem mindig kisfiam marad!) fiamat, alig pár éve még alig lehetett kiimádkozni reggelente az ágyból. Igaz akkor még tanult. Most mint dolgozó, képes hamarább felkelni, csakhogy friss kávét kortyolgatva kezdje el a napot. Szerencsémre sose dohányzott. Még arra is szakít időt, hogy nekem is elkészítse a kávémat amivel én később beveszem a szív és vérnyomás-szabályzó gyógyszereimet.:| Hogy változik az ember és vele együtt a rituáléi. Mégis azt mondom talán ezek azok a dolgok amik minket családokat összetartanak, ahol ha soha ki se mondjuk és nem is így gondolunk rá, de igazán boldogok vagyunk.
Szeretettel: Jártó Róza (mami)
Kedves Róza!
Szép, amit a reggel egyik ígéretes pillanatáról írtál. Fontos, hogy ezeket a pillanatokat is megéljük és észleljük.
Szeretettel: Margó
Kedves Mami!
Már egyszer írtam hozzászólást, de az eltűnt…
Nem kávézok, és nem is cigizek, de azzal egyetértek, hogy minden perc boldogságát meg kellene ragadni!
Augusztusban olyan súlyos baleset ért engem, hogy kis híja volt, hogy nem haltam meg. Azóta minden pillanatnak örülök, mert rájöttem milyen törékeny ez az egész.
Feleslegesen bosszankodunk, és elégedetlenkedünk nagyon sokszor!
Judit
Drága Rózám!
Milyen igaz, amit a kávézásról írtál. Az elsőről amikor még nem zavarnak a
gondok, amikor még szinte szűzies a reggel.
Szeretettel olvastam. (l)
Öleléssel: Iva
Kedves Barnaby!
Köszönet az életszerű hozzászólásodhoz. 🙂
Kávé cigi nélkül, mint a b****csók nélkül…szokták mondani volt…nekem sikerült a cigit eldobni, már közel húsz éve…a kávé maradt.most is azt iszom, olvasás közben…:)NAPI NÉGYET -ÖTÖT…Gratulálok életszerű írásodhoz szeretettel.(f)
Ilike! 🙂
🙂 itt is elolvastalak! Gratulálok!
Kedves Eszter!
Kedves Róza!
Kedves Zsófi!
Minden ember vágyik ezekre a varázslatos percekre akár kávéval, akár cigarettával akár csak úgy mert ezek a mi perceink. Amik annak ellenére, hogy minden reggel megtörténnek mégis megismételhetetlenek.
Köszönet az olvasásért: Jártó Róza /mami/
Rózsikám !
Rövid, percnyi boldogságig kalauzoltál el. Mióta elolvastam , azóta legtöbbször este főzöm a kávét, mert leakarom rövidíteni a holt időt, minél hamarabb juthassak a kávézás által szerzett
mennyei ízekhez.
Szeretettel olvastalak, ölellek, Zsófi
Kedves Róza, Mami!
Többször elgondolkodtam már rajta, hogy mi az a mozgatórugó, ami reggel az ágyból felkelti az embert? Bár sohasem iszom kávét, nem fő nálunk kávé sohasem, nincs semmilyen reggeli szertartásom, mégis teljesen magam előtt láttam, amiről írtál, s találkoztam is már ezekkel az általános reggeli rituálékkal, amiket olyan élethűen írtál le.
Ami pedig lényege írásodnak, az bizony pláne elgondolkodtató. Hová párolog el a reggeli kávé és esetleg cigaretta néhány perces nyugalma a nap folyamán, sőt az elfogyasztása, elszívása után szinte rögtön??? Mire a járművekhez érnek az emberek reggel, már biztosan elhagyták valahol útközben, mert mogorvák, befelé fordultak, vagy éppen fásultak, de nem igazán nyugodtak.
Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel Eszter
Kedves Vali-mami!
Én se cserélnék már senkivel, most, hogy idén már elértem azt a kort, hogy utazni is ingyen utazom. Ráadásul az igencsak népes családomból is mindenkinek van munkája. Betege voltam mikor nem volt és szinte az én keresetem, illetve nyugdíján volt csak a bevétel. Most már örülünk a pillanat boldogságának.
Szeretettel: Jártó Róza /mami/
Drága Mami !( Drága Róza !)
Tipizált történet.
A reggelek szertartása.
Egy ártatlan élvezet pillanata.
Jól látod….öt perc nyugalom,azután beindul a gépezet.
Ezért vagyok én, "boldog" nyugdíjas.(szoktam mondani):)
Örömmel olvastalak:Vali m.