A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ
http://mek.oszk.hu/16900/16977/
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
http://mek.oszk.hu/16900/16977/16977.htm#2
13. Fejezet
TOJÁSOS ÉTELEK
Hogy mi mindenre kiterjed a tudósok figyelme.
Megállapították, hogy a hölgyek előbb meglátják a színes dolgokat, mint például a piros színt, és a férfiak pedig a mozgást veszik észre előbb.
Visszavezették egészen az ősemberig, hogy a gyűjtögető nőneműek előbb meglátták az érett bogyókat, mint másik, hímnemű társaik, akik viszont a vadak mozgását észlelték hamarabb a vadászat sikeressége okán.
Legalábbis így gondolják, és a logika alapján nehéz is volna ezt megcáfolni.
Aztán azt is észrevették elődeink, hogy a madarak tojásait a különféle hüllők, kis emlős állatkák, de akár maguk a másféle madarak is rendszeresen kirabolták más fajtársaik fészkét és elfogyasztották féltve őrzött, de néha őrizetlenül hagyott tojásaikat.
Aztán egyszer talán éhében, vagy kíváncsiságától vezérelve, ősemberünk is megkóstolta, és mivel ízletesnek találta, előbb nyersen, aztán később főzve, sütve is ette a viszonylag könnyen megszerezhető ennivalót.
Ettől már csak egy lépés volt, hogy a kikelt, és még elmenekülni nem tudó állatkákat is a farkastörvényeket ösztönösen követve, szintén megette.
Ettől függetlenül a mostani tudósok számos megkövesedett dínó tojást találtak, amiben kifejlett dínó embriókat is megvizsgálhattak.
Persze a dínók idejében még nem éltek emberek.
Sokak feltették már a kérdést, hogy melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?
Ezt a kérdésfeltevést most megpróbálom megválaszolni, talán nem a legmélyebb tudományossággal, de inkább a logika alapján. Íme:
A tudomány is, mint bármi mást, legalább kettő-féle alapon magyarázza a Föld, az állatok, emberek keletkezését, a teremtett világ elméletének követői minden lényt jelen állapotukban teremtettnek hiszik és vallják. A materialisták szerint pedig az evolúciós elméletet követve, egy bizonyos törzsfejlődésen ment át minden élőlény. És ennek alapján az ősi hüllők, és még azok mai maradványai is tojásokkal szaporodtak, mint pl. a krokodil, a teknősbéka, és akár a dinoszauruszok számos faja.
Ezekből az állatokból fejlődtek ki későbbiek folyamán a madarak is, akik még a mai napig is tojásokat raknak, első végtagjuk szárnyakká alakult és még a mai napig is élő dínómaradék lehet a madárfaj egyik példánya, a pulyka, de ez nem biztos.
Tehát előbb volt a tojás, mint a tyúk, de hogy a tyúktojás volt-e előbb, mint a tyúk, azt már én sem tudhatom.
Ebbe a nehezen bizonyítható értekezésbe mélyebben ne menjünk bele, az tény, hogy én jómagam fészekrablásra nem vetemedtem, sőt inkább védtem a madarak minden fajtáját, szépségüktől és hasznosságuktól függetlenül, mert mindegyiknek létjogosultsága van a természet egyensúlyában.
A szőlőnkben is voltak gyümölcsfák és szívesen rakott fészket több madárka is, és mi figyeltük, hogy mikor kelnek ki a kismadarak, és gyönyörködtünk bennük, és ők lelkesen szedték fel a bogarakat a fák alól, és gyönyörűség volt a fecskéket nézni, mikor cikázva kapkodták a levegőben repülő legyeket, szúnyogokat, és vitték a sivítozó kicsinyeiknek.
Mindig aggódtunk értük, ha ősszel elrepültek Afrika irányába.
Viszont a háziasított, és tojástermelésre kitenyésztett madaraktól, gyermekkorom óta, szívesen összegyűjtöttem, először nagyszülői segítséggel, később önállóan is a napi tojás termést, nehogy valamelyik tyúknak eszébe jusson, hogy ráüljön az összegyűjtögetett tojásaira.
A tojás maga igen romlandó áru, ezért oda kell figyelni a frissességére.
Emlékszem, gyermekkoromban eltűnt a kedvenc krédli tyúkom és már elveszettnek hittem, mikor az ól alól előjőve kivezette orozva kikeltett kiscsibéit, mindenki nagy örömére.
A mama nem nagyon örült nekik, mert azt mondta, hogy ezek csak kis tojásokat tojnak és a húsuk is igen csekélyke, de mint díszállat, megszívelte a baromfiudvarban, főleg reám való tekintettel, de a kiskakas sokkal harciasabb volt, mint a nagy magkakas. Még azt is megkergette az udvarban.
Nagyapám kis lapáttal és vakoló kanállal aranyos kis fészkeket vájt az udvarban lévő löszfalba és szalmát beletéve évekig szolgált tojófészekként az udvar végében, olcsó, de ötletes megoldásként.
Tettem bele egy fehér, tojás alakú kavicsot, és ezzel oda szoktattuk a tyúkanyót, és fészekrakásra ingereltük.
Számolni ugyan nem tudott, de néha azért odakapott, mikor kivettem a még meleg tojását.
Onnan még én is ki tudtam szedni a tojásokat a tyúkok alól, és vidáman vittem be a kamrába a szakajtóba, mindig tudva, hogy melyik a mai friss termés.
Megvolt, hogy mihez melyik tojást lehetett használni a frissessége miatt.
Főzve és rántottának jó volt a pár napos is, de süteménybe mindig friss tojást használt a mama.
Nálunk nem fordult elő a szalmonella, azt inkább kacsatojástól lehetett kapni, de azt mi soha nem használtunk főzésre.
A libát, kacsát általában elültettük, elég volt az nekünk, ami abból kikelt.
A parlagi galambok tojásait is békén hagytuk, a galambleves finomabb volt.
A tojás mind a mai napig fontos alapélelmiszer, számtalan étel nyersanyaga, főzve, sütve, nyersen bekeverve, és a szegények eledele is volt, mert ezt még a szegények is meg tudták termelni, a régi világban is.
Gondoljunk csak Petőfi Anyám tyúkja című versére, hogy egyebet ne is említsek.
Fontos még a cukrászatban és a sütőiparban is, de alapanyaga lehet még a fagylaltnak is, amit nyáron annyira kedvelünk.
Ott kell ám igazán odafigyelni a megfelelő hűtésre, nehogy valaki fagylaltmérgezést kaphasson a rossz tárolás miatt.
Nálunk, mivel nagy volt a család, sok tojás fogyott, és mivel megvolt, nem is kellett vele spórolni.
Reggel ettük héjába főzötten, de rántottaként is igen kedveltük, főleg sok hagymával, akár borsóval, zöldséggel összesütve, vagy omlettként, liszttel keverve, de csirke vérével megsütve is igen kiváló reggeli volt.
A gyúrt tésztához elengedhetetlen a tojás, és nálunk nagyon sok tészta fogyott, akár édes, akár sós formában. A halászléhez, a húslevesekhez, és mint nokedli a pörköltekhez, vagy a tojásos nokedli fejes saláta mellé.
Nem is beszélve a sok-sok pogácsáról és a különféle kelt kalácsokról, és főleg sok kellett a mindenki által kedvelt piskótába.
A rakott krumpli, a tojásos leves, a tojáspörkölt, és még számos étel igényelte a tojás jelenlétét, még a fasírozottba is kellett tenni, de a Stefánia vagdaltba egész főtt tojást is rakott a mama.
A tojásos ételek elég gyors ételek, mert hamar megsül és megfől a tojás.
Ha munkából hazajöttek a családtagok, gyorsan tudtak valami ételhez jutni és ami fő, finom volt és még meleg is.
Főtt tojás mellé sokszor főztek sonkát, de azt már előbb, akár több napra is. Ezt húsvét után is ettük, de már akkor nem volt olyan finom, mint az ünnepek hangulata miatt.
A nagymama füles kosarába elvitte húsvétkor a főtt sonkát, a főtt tojást, és a fonott kalácsot a templomba, és ott megszentelte a plébános úr és hazajőve a miséről, azt ettük reggelire.
A lágy tojást is szerettük, de azért azt is meg kellett jól főzni, mert csak kissé lágyan szerettük és a túl folyós nem volt olyan gusztusos. Én mindig tettem rá borsot, paprikát és sót is, fantasztikus íze lett ettől.
Sok poént, viccet és történetet lehetett hallani a tojásról és az ételekről.
Emlékszem egy viccre, amin sokat nevettünk.
Az anyuka mondja a fiának:
– Kisfiam, edd meg a lágy tojást,
– Anyuka, én nem szeretem a lágy tojást.
– Édes fiam, mondtam hogy edd meg a lágy tojást.
– De anyuka, én nem szeretem a lágy tojást…
– De akkor is edd meg – mondta a szigorú anya.
– Jó, de a csőrét is?
A férfiak azt tartották, hogy a tojás növeli a férfi erőt.
Bár ezt más ételekre is kitalálták, én nemigen hiszek ebben.
Volt olyan orvosom, aki azt mondta, a tojás sárgája növeli a koleszterin szintet és csak a fehérjét egyem meg, a másik szerint a fehérjét nem szabad megenni, mert az növeli a fehérje ürítést, és a fehérje túltengés káros dolog.
Akkor most hogy is van ez?
Ezt még tetézzük a rántottába sütött szalonna zsírjával, de ha olajba sütjük, ma már az sem jó.
Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ezen.
Legjobb, ha az ízlésünkre hallgatunk.
Énekesektől hallottam, hogy a tojás sárgáját cukorral kikeverve gyógyszerként is alkalmazták a hangszalagok betegsége alkalmával és torokfájás esetén is ez volt a gyógymód.
De lehetett vele festeni, sőt még ragasztóként is használták régen.
A leleményesség határtalan.
Akkor most üssünk össze egy gyors reggelire való tojásrántottát.
Én általában kettő-három tojást szoktam fejenként megsütni, főleg, ha felnőttek vannak többségben.
Hétvégén, mikor a család még tovább aludt, én felkeltem, és próbáltam gyorsan megcsinálni a reggelit, kedveskedni akartam a családnak, de mindig lebuktam a hagyma és a sütés illata miatt.
A lányok bentről várták a végeredményt.
Szalonnát vágtam vékony szeletekre, és beirdaltam, mint a kakastaréjt és ha megsült, szépen mutatott a tányéron.
Ezeket a szalonnákat egy nagyobb serpenyőbe feltettem sülni, és már áradt is a jó illat a lakásba, hiába csuktam be a konyhaajtót.
Jó a húsos szalonna is, de manapság a mangalica a divat. Ha van sonka, akkor az is jó, főleg a házi paraszt sonka, és főleg, amin van egy kis kövérje is.
Mikorra ezek megsültek, addigra össze kell vágni a hagymát.
Lehet kockára vágva is, de lehet szálára vágva is felhasználni, de a lényeg, hogy sok legyen. Egy nagy fej három tojáshoz.
Ha kiolvadt a zsírja a szalonnának, akkor rátehetjük a hagymát sütni és míg üveges nem lesz, addig feltörjük a tojásokat.
Vigyázzunk, hogy soha nem közvetlenül törjük a tojásokat az ételbe, mert hátha meglepetések érnek bennünket, romlott vagy nem szép a tojás, akár a sárgája, akár a szaga.
Mindig egy külön tálba törjük az összes tojást, de előzőleg mossuk meg mindenképpen.
Ha megfelelő az állaga, akkor tehetünk a tojásba sót, paprikát, borsot, és még más dolgokat is, pl. lisztet, zöldségeket, akár kockára vágott felvágott darabokat, bármit, amit szeret a család, de ezek ízlés szerint el is hagyhatóak.
Villával felverjük egy kissé a tojást, ezzel habosítjuk is, levegőt verve bele, és össze is törjük a sárgáját, kicsit ágyneműsítjük a mindenféle egyveleggel.
De lehet csak natúr tojást felverni és a hagymára önteni.
De ezelőtt még tehetünk felkarikázott fehér paprikát és darabolt paradicsomot a hagyma közé vegyítve, egy kis lecsós ízt adva az egyszerűnek tűnő egytálételnek.
Ha nem akarjuk összekeverni a tojást, akkor egyenként is ráüthetjük a hagymára és a szalonnára, de akkor tükörtojás jellege lesz a rántottánknak.
Ha beletettük a serpenyőbe valamilyen állapotában a fő alkotóelemet, akkor az események drámaian felgyorsulnak.
A tojásfehérje hamar megszilárdul, kicsapódik és pár perc alatt a sárgája is megsül.
Ilyenkor már nem hagyhatjuk magára az ételünket, mert simán odaégethetjük a serpenyő aljára.
Közben kevergetni is kell fakanállal, hogy az alkotóelemek összekeveredjenek és egyneműsödjenek, és az illatán és látványán érezzük, hogy a tojás megsült, de van, aki kissé szaftosabban szereti és nem kell agyonsütni.
Tehetünk bele csípős paprikát is, ha nem gyerekeknek lesz, de ez is ízlés dolga.
Ha kész, akkor levesszük a serpenyőt a lángról és lapos tányérra halmozzuk, és mindenkinek jusson kakastaréjra sült szalonna, és ha tettünk bele, akkor karikára vágott kolbász is, és szép a sárgán illatozó tojás, a reggeli asztal dísze.
Valamilyen savanyúság illik hozzá, például csemege uborka, de nyáron a legjobb a kovászos uborka.
Friss fehér kenyér való hozzá, és tea, kakaó és tej illik mellé italként.
Ez egy komplett reggeli és tartalmas, délig kibírja az ember, ha nem sokat mozog mondjuk vasárnap délelőtt.
A sok hagyma miatt nem igazán csókálló, de a hagyma nagyon egészséges, minden formájában, és az egész ételünk energiadús és vitamindús a sokféle zöldség miatt.
Ennek az ételnek csak a fantázia szabhat határt, hiszen sok mindent bele lehet tenni. Én sokszor csináltam olyat, hogy ha maradt egy-egy felvágott szelet, amit már senki nem akart megenni, akkor főleg, ha nagy karikáról volt szó, meleg zsírban mindkét oldalán megsütöttem. És az egyik felét jobban átsütve kis kosárka formára gömbölyödött. És abba a kosárkába ütöttem bele az egész tojást, és abban sütöttem meg a tiknyomatot, ahogy falusian mondani szokták.
Igen érdekes és látványos így enni, mintha maffin lenne, és egy kis ötletet vittünk a mindennapok eledelébe. Tetejébe tehetünk különféle fűszereket, és ezt is hagyhatjuk félfolyósan.
Késsel és villával esszük, így könnyebb darabolni.
Persze, aki nem szereti a tejet és komolyabb italra vágyik, ihat hozzá egy kis könnyű vörösbort is.
De az már egy másféle étkezési kultúra.
Ezzel az egyszerű, de kiváló ennivalóval sikerült mindig meglepni a hétvégén lustálkodó lányokat, és jó étvággyal megették az utolsó falatig.
Mindenkinek jó étvágyat kívánok sok szeretettel ehhez az egyszerűen nagyszerű ennivalóhoz.
Szekszárd, 2014. 05. 10.