Május újszülött napjain bejártam Sepsiszentgyörgy határát, a közeli falvakat s örömmel láttam, tenyérnyi földdarab se maradt gondozatlan.
Bodok utcain ráérősen lépkedve kedvesen köszönt rám egy öreg bácsi, s kérdezte, látva , hogy idegen vagyok, szükségem lenne-e valamire, mert aztán ő segítene. Jó szándékát megköszönve eszemben jutott egy jelenet, amikor a jegyellenőr egy kislányt \’\’csípett\’\’ el jegy nélkül a buszon : haját ráncigálta, fülét cibálta, csúnya szavakkal az édesanyját emlegette. A kislány keservesen sírt. Csipkerózsikás lelke megkapta az első „létgörcs” leckét.
Istenem, mily szép a bodoki havas tető! Messzire ellátni innét. Találóan írja le Kőváry László a jelenséget: „Ott mosolyognak felénk egymás hátán a falvak; míg lábunk alatt a székely pásztor hársfakürt hangja mellett legelteti kövér nyáját.\’\’
A pásztort sajnos nem láttam, de igen madarakat , fákat , hegyeket, falvakat, reményszínű földeket – minden van itt, a miénk itt minden, csak minél több mosolycsíra , nagyobb fokú napmeleg kellene a lelkek mélyén, zokogó májusok helyett.
Bodok utcain ráérősen lépkedve kedvesen köszönt rám egy öreg bácsi, s kérdezte, látva , hogy idegen vagyok, szükségem lenne-e valamire, mert aztán ő segítene. Jó szándékát megköszönve eszemben jutott egy jelenet, amikor a jegyellenőr egy kislányt \’\’csípett\’\’ el jegy nélkül a buszon : haját ráncigálta, fülét cibálta, csúnya szavakkal az édesanyját emlegette. A kislány keservesen sírt. Csipkerózsikás lelke megkapta az első „létgörcs” leckét.
Istenem, mily szép a bodoki havas tető! Messzire ellátni innét. Találóan írja le Kőváry László a jelenséget: „Ott mosolyognak felénk egymás hátán a falvak; míg lábunk alatt a székely pásztor hársfakürt hangja mellett legelteti kövér nyáját.\’\’
A pásztort sajnos nem láttam, de igen madarakat , fákat , hegyeket, falvakat, reményszínű földeket – minden van itt, a miénk itt minden, csak minél több mosolycsíra , nagyobb fokú napmeleg kellene a lelkek mélyén, zokogó májusok helyett.