Halál a májra, avagy kocsmai idill

– Hé, kocsmáros! Gyorsan egy italt! Porzok, mint egy sivatagi kút!- nyitott be nagy lendülettel a „Szeszpatika” nevű kocsma ajtaján Dr. Vese Emese belgyógyász. A törzsvendégek, – melynek zömét erős rakodómunkások és egyéb alkoholisták alkották, – riadtan húzódtak hátrább a doki láttán!
Az ivó pultosa gyorsan, és némi undorral az arcán kitöltötte a két deci tejet, melyet csak az óta tartott, amióta a doktor először tette be a lábát a kocsmájába. A pultos ismét felvette a köpenyét, – melyet egy kis erőnléti demonstráció miatt kellett levetni, – mert nem akarta össze vérezni.
A nem sokkal ezelőtt kisegített vendég a vérző orrát fogva sietve és némi kék foltokkal távozott, – azon meditálva, hogy mégsem lett volna szabad szóvá tenni az italok mennyiségét, és minőségét!
Amíg előjött a pult mögül, – azon gondolkodott, hogy amióta a doktornő rendelés címén idejár, – mennyire visszaesett a forgalma! Pedig Ő csak emberbaráti okokból vizezi az alkoholtartalmú italokat!
– No, alkeszok, itt a doki, kezdődik a rendelés! Ezekre a szavakra némi tülekedés támadt, de a doktor leintette Őket. – Nyugi, – mondta, miközben letörölte a szájáról a tejet – megnyugszik a beteg! Mindenkire sor kerül! Egy nem a törzsvendégkörhöz tartozó betévedt alak ki akart surranni, – de erről egy lelkes törzsvendég csillogó szemmel és egy széklábbal lebeszélte! Ez után a kis affér után már rendben zajlott a megszokott rendelés.
– Doki, írjon fel nekem vénásan két liter kannásat, némi töménnyel higítva! – lépett az orvos elé egy savószemű bárzongorista.
– Ejnye Szivacska úr, hát sosem tanul az orvosi esetekből? –korholta szemrehányón a doktornő. – Így csak tönkreteszi magát, és a mája bánja! Inkább lerúgom a veséjét, – legalább akkor kórházba kerül, ahol majd ellátják! A zongorista segélykérően nézett körül, de csak bólogató, helyeslő fejeket látott! – Pistám – szólt egy borízű hang, – a doki olyan jó orvos, hogy ha akar, akkor karate rúgásokkal be tud segíteni bármelyik kórházba!
– Már itt csinált ilyen rendelést, és később a helyiséget is rendbe kellett hozni! A doki közben lehúzta a maradék tejét és az előtte álló kliens szemhéját.
– Hát ez bizony meglehetősen véreres, kezdődő szürke hályoggal, azon kívül vashiányos, és be van gyulladva, – mint maga! – Fogyasszon sok gyümölcsöt, de ne folyékony formában! –Ja, és irány a szemészet! – indította útjára.
– Kérem a következőt! – szólt erélyesen, mire nagy vonakodva elé állt egy óriás szénlehordó.
– Kezit csókolom, – engem nem kell vizsgálgatni, – én betegállományban vagyok!
– Akkor mit keres itt?
– Én kérem szépen – járó beteg vagyok! –gyűrögette idegesen a sapkáját.
– Hát, ha én kezelem, akkor nem lesz járó, – csak beteg! – A következőt!
– Maga! Igen maga, ott a pult végén! –mutatott egy lapító alakra. – Már a múltkor is mondtam:- több tojást, tejterméket, és gyümölcsöt! És szokjon le a dohányzásról! Tiszta sárga a bőre!
– De doktol, én lenni sálga kínai! Ész nem lenni beteg, cak a caposznak hozni szült lízst, meg leveszkét!
– Na, akkor maga elmehet, – mert nincs TB. kártyája, – így csak privátin tudnám kezelni! A kis kínai megkönnyebbülve és boldogan surrant ki az ajtón.
– Még két deci fehéret, – de tisztán, Lajos úr – rendelt a doktornő a csaposhoz fordulva, amit a csapos szokatlan gyorsasággal igyekezett kimérni egy újból elmosott pohárba.
– Itt van a macskafröccse drága doktornő! – tette le a doki elé vigyorogva a pohár tejet a csapos.
–Köszönöm, Lajos úr! – kortyolt bele a fehér italba, és szólította a következő alakot.
– Na, Józsi bácsi, magát már fölösleges is megvizsgálni. Magának már rég meg kellett volna halnia – amennyit iszik! Kész csoda, hogy még nem gyulladt meg magában az a sok alkohol! Hány éves is? Szerintem olyan hetvenöt vagy nyolcvan?
– Harmincöt leszek májusban!- méltatlankodott József.
– Pedig a mája olyan nagyon duzzadt, mint egy tömött libának! Az biztos, hogy nem funkcionál rendesen! Ezen túl igyon maga is tejet!
– Drága doktornő! Hát meg akar engem mérgezni?- kérdezte méltatlankodva József. Hát én allergiás vagyok minden fűszármazékra. Az én szervezetem csak a gyümölcspárlatot dolgozza fel! A tejet csak akkor tudnám fogyasztani, ha a tehén szőlőt legelne!
– Jól van! – Akkor csak vedeljen! – Halál a májra!- mondta dühösen a doktornő, és lemondóan legyintett.