Ültek a padon és nézték a műsort. A szemüveges idegesen babrált az aranynyakláncával és nagyokat nyelt.
– Melyik a magáé?-érdeklődött a nyúlszájú.Értéktelen karikás fülbevalója fejének minden apró rezzenésével úgy mozgott,mint a harang nyelve.
-Ott van ne,az a fehér arcú,a kövér mellet, balról a negyedik. A gyerekek éppen egy vallásos énekben kezdtek,akadozva,félénken. A tanító néni a hatuk mögött minden erejével igyekezett a helyes dallamra terelni őket.
A szemüveges a nyúlszájú füléhez hajolt és suttogva mondta:- Képzelje milyen alávaló gazemberhordalék az egész személyzet. Én mondom,hogy valóságos perverz alakok légiója van itt. A fiamat is rá akarták kényszeríteni,de ellenállt.
A nyúlszájú is elmesélte amit tudott. A gyerekek a harmadik vallásos énekben kezdtek. A kövér kitartóan nézte a földet,nagyokat ásított ,elővette zsebéből a cigarettásdobozt és rágyújtott.
-Nagy ökör maga!-suttogta az álmosan pislogó szürke hajú.-Nem tudott várni még öt percet?
-Menny a fenébe-morgott vissza a kövér és tovább cigarettázott.
Egy hatéves forma lányka szavalni kezdett. A nyúlszájú szipogni kezdett.
-Most miért sír?-dörmögte mérgesen a kövér.-Alig szüli meg,máris bedobja az árvaházban,aztán mikor eszében jut megnézi,hogy még éle a poronty. S meg van pofája hazug könnyeket hullatnia…
Megeredt az eső. Gyerek,néző, nevelő egymást letaposva,lökdösve menekült be a falak közé. A nyúlszájú az illemhely hollétéről érdeklődött a nevelőnőtől aki mérgesen ráripakodott:
-Csak a személyzetnek van,pisiljen belé ha tetszik!
A szemüveges belekarolt a nyúlszájúban és a kijárati ajtó felé vezette.
Nem tértek vissza soha.
