Csak egyet sajnálok

Miután elmentetek hegyi rezidenciánkról megérkezett a „nagy család”!
Néha tizenhármán, de voltunk tizenkilencen is, akik mellé napközben is érkeztek ismerősök. Igaz, ide nem is számítottam Micit, illetve Misi kandúrt, a három kutyát – tudod: Szolga, Cujka és Purdé.
A férjem minden napra kemény túrákat szervezett a férfiaknak. Az asszonyságok inkább gyógynövényeket gyűjtöttek, érett epret, málnát szedtek és sajnos a szárazság miatt, alig kaptak gombát.
A gyerekek néha velem maradtak a biztonság kedvéért, akik egymás között három nyelven nem értették meg egymást, de a csínytevésben, abban nagy volt az összhang. A futball labda, amit nagy szeretettel hoztunk nekik az első lövésnél az ablakban landolt – gólként. A vízmelegítő szabályozó gombja a hűtőszekrény alján talált menedéket a cibáló kezektől. Szegény vérnyomásmérőm, azóta méréskor felfújja magát, de sértődötten pfúúú-val leereszt, mint egy kipukkadt légballon. Így hát nincs se alacsony, se magas vérnyomásom.
Tudod, miközben biztatgatom magam – nincs semmi baj, (hiszen gyerekek) fölöttem döngeni kezd a plafon, irtózatos, vérfagyasztó ordítás csap meg, amitől ájulás kering körülöttem.
Bár kettesével nem veszem a lépcsőfokokat, de szívem is dörömbölni kezd, mire felérek az emeletre.
Semmi baj, csak a legényke elvesztette a géppel szembeni nagycsatát és „kissé” dühöngve, ordított, a sarkát pedig a padlóhoz csapkodta.
Mire tisztázódott a „nincs semmi baj”, égett szag csap meg. A pürének készült főtt krumpli sülni kezdett. Erezd lefelé! Szerencse időben észrevettem a keresztbe tett seprűnyelét, és hírtelen megkapaszkodva két lépcsőfokot léptem szerencsésen.
Semmi baj, gyorsan még egy adagot főni teszek, de már nem pürének krumplissalátának.
A húsok fűszerezve pihennek, finom rostonsült lesz belőlük. Ebben a melegben a nagytál zöldségsaláta is kellemesen érzi magát a hűtőben.
A hazaérkező csapat izzadt, éhes, szomjas, árnyékot keres.
Fellángol a tűz, már serceg a húsból kiolvadó zsír, ínycsiklandozó szagok terjengnek, poharak csillannak cserehordóban tartott szilvóriummal, ami az éhséget fokozza, a fáradtságot enyhíti, jókedvre derít.
Az itteni ízeket ismered. Nem írom le neked, csak annyit, hogy szó nélkül, rohamosan fogyott a kaja, ezt tetőzte a frissen sült házi kenyér, amit ajándékba kaptunk.
Mondd, kell ennél jobb cégér?! Úgy éreztem – na, végre! Végre sikerült férjemmel együtt, elvarázsolni az összegyűlteket.
Csak egyet sajnálok, a testem átmérője nem apad.